Tag Archives: Csiky Gergely Színház

Közgyűlési napirenden a Kétfarkú-rendelet, avagy a nevetségessé válás biztos receptje

Városi önlejárató-verseny fedősztorival – frissítve, többször is*!

Rendesen bejárta a kaposvári önkormányzat járdafestés- és Kétfarkú-ellenes rendelet-tervezete az országos médiát. Nyugodtan kijelenthetjük: a fideszes városvezetésnek önállóan, segítség nélkül sikerült ismét totálisan hülyét csinálnia magából. És ezúttal sem túlzás kijelenteni, hogy Szita Károly agyszüleménye mindez, aki valószínűleg – és ismét a szokásos besúgó-túlbuzgóságától fűtve – csupán meg akarja mutatni a fideszes világnak, hogy ő aztán eredményesen tud harcolni Kétfarkú Kutya Párt látszólag bohókás, ártalmatlan, ám a hatalomra nézve veszélyes taktikája ellen. A nevetségessé válás ölni tud, s ezt a Fidesz és kapcsolt részei egyre jobban érzik. De szegényeknek addig már nem terjed a belátási képessége, hogy nem a járdafestés az, amitől nevetségessé válnak, hanem épp a reakció, amit ezekre a gesztusokra adnak. De mennek, és csinálják: rendeletet alkotnak a semmiről, s ezen egy ország röhög.

Azok az átkozott határidők: mikor lesz így „modern város” Kaposvárból?

R67-es, Közlekedési Központ, színház – hol is tartunk?

Nem változtatunk azon a gyakorlatunkon, hogy időről időre áttekintjük azokat az ígéreteket, amelyekkel a Modern Városok Programja lassan két éve folytonosan izgalomban tartja a médiát és a közvéleményt. A többséggel persze könnyű dolguk van: elég az arcukba tolni egy sajtóközleményt, ahogyan utoljára a 67-es, „zenélő” útról szólót is. Ez a szöveg Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. közleményén alapult, és persze boldog-boldogtalan visszaböfögte anélkül, hogy hozzátett volna valamit. Ez a közlemény-újságírás a szakma legalja: copy-paste, minimális munka, felelősség, s persze ugyanennyi a hozzáadott érték is. Az viszont már senkinek sem tűnt fel, hogy hiába a nagy csinnadratta: a közbeszerzési értesítőben még mindig nincs ott a kommüniké arról, hogy ki, és mikor is fogja megkezdeni az elátkozott út építését.

Rákóczi téri színészlakások felújítása: egy alvállalkozó kálváriája és más furcsaságok

Csiky Gergely Építőipari Kft.?

Az itt következő történet leginkább talán arról szól, hogy mitől is a magyar Európa legdepressziósabb népe. Igazi választ ugyan nem tudunk rá, csupán egy példát, amelyből legalábbis sejthető. Hogyan kell egymással kibabrálni, öncélúan, szórakozásból, talán némi anyagi előnyért, vagy puszta hatalmi arrogancia által vezérelve. Hogyan kell (kell?) a joggal visszaélni, cinikusan a törvény betűje mögé bújva jogászkodni a józan ész ellenében, miközben néhány jóindulatú gesztussal elintézhető lett volna egy ügy, és a jóhiszemű fél nem szenvedett volna kárt, nem kéne futnia a pénze után. Aki pedig a kirakatban áll – mert tévedés ne essék: egy kisváros színházigazgatója nagyon is közszereplő – nem engedheti meg magának, hogy úgy intézze az ügyeket, mint egy falusi kupec.

Farizeusok ámokfutása, avagy a Jordán-ügy kaposvári szálai

Szombathelyi rémdráma két felvonásban

Nem hisszük, hogy sokaknak kimaradt volna az elmúlt hetek eseménysora, amely a szombathelyi színházigazgatói pályázat körül zajlott. Miután épp egy évtizede Kaposváron is folytonos turbulenciák középpontja a színház, s mivel a (fő)szereplők többsége egykor itt játszott, engedünk kicsit abból a szigorú elvünkből, hogy csak kaposvári témákkal foglalkozunk. Valahol persze mindenki kaposvári – már, ha színházról van szó – s most, hogy a Csiky Gergely visszatöppedt egy művházban játszó félamatőr társulat szintjére, szélesebbre vonhatjuk a horizontot. Azért nem kell megijedni: van helyi vonatkozás bőven – sajnos. Iparszerűen folyik az országban az, ami pár éve Kaposváron zajlott, és sokadszor hangsúlyozzuk, itt, helyben már a következmények is látszanak, csak vettessék ide a vigyázó szem.

Mindeközben Dubaiban és Brazíliában: Fülöp Péter színigazgató úr Instagram-oldala egzotikusabbnál egzotikusabb utazásokról tanúskodik

Újabb adalék a színházi tisztogatáshoz

Az aktivitásból látható, hogy milyen érzékenyen érintette olvasóinkat mindaz, amit előző írásunkban a Csiky Gergely Színházban történtekről elmondtunk. Nyilván joggal: a leépülés, úgy látszik, megállíthatatlan. Talán ad némi vigaszt az áldozatoknak, hogy mennyien nyilvánítottak véleményt, és adtak hangot megdöbbenésüknek. Úgy tűnik, a város vezetése nem fogja fel: hiába lesz (majd egyszer) kacsalábon forgó színházunk, ha közben széthullik a társulat, s már elszélednek azok is, akik talán nem oszlopai, de nélkülözhetetlen alkotórészei voltak ennek az egykor Európa-hírű társulatnak. Bozsik Yvettre vagy Fülöp Péterre még a rajongóik (ha vannak) sem mondanák, hogy társulatépítő személyiségek. Viszont úgy tűnik, utóbbi a saját épülésére kiemelt figyelmet fordít.

Tisztogatás* a Csikyben: a kultúrkomisszárok élesben, a társulat tagjai közt vágnak rendet

A dolgok állásáról a kaposvári színházban

Információink szerint tegnap szerződésbontást kínáltak közös megegyezéssel négy régi tagnak a Csiky Gergely Színház társulatából: Horváth Zita, Kovács Zsuzsa, Fábián Zsolt és Lecső Péter öt hónap végkielégítéssel távozik. A minden bizonnyal jól megrendezett nagyjelenet résztvevői voltak még Fülöp Péter megbízott ügyvezető igazgató, a színház ügyvédje és Bozsik Yvette művészeti vezető. A kirúgott színészek mindegyike évtizedes múlttal bír a társulatban, tehát úgy tűnik, hogy a városvezetés elvárásait az olcsóbb színházról fegyelmezetten teljesítő menedzsmentnek sikerült vagy egy évszázadnyi tehetségtől, szorgalomtól, odaadástól, lelkesedéstől megszabadítania az intézményt, és nagyot léphetnek előre a Rátóti Zoltán által kijelölt, teljes eljelentéktelenedés felé vezető úton.

A ZÁÉV-nek mindent szabad a pénzünkért: összegányolt építkezések, elszálló határidők, lapító polgármesterek

Jó kezekbe került a Csiky Gergely Színház?

Talán nem túlzás, ha kijelentjük: mára a legtöbb kaposvárinak úgy a szívéhez nőtt a szomszédos megyeszékhely emblematikus építőipari cége, mintha a mienk volna. ZÁÉV itt, ZÁÉV ott: miután az elmúlt években sikerült majdnem teljesen lenullázni a helyi cégeket, lényegében minden jelentősebb beruházás az ő térfelükön landolt. Nyilván, hiszen a közbeszerzések többségében az ellenfél valamilyen kamu-konzorcium, vagy ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozó cég, de még ebből sem jutott Kaposvárra egy fél sem. Ez is nagy baj persze, de az igazi az, ami egyre inkább körvonalazódik az itt következő történetben is: a Fidesz-csókos vállalkozás szent tehén, amely nem elsősorban építésre, hanem az EU-s és állami pénzek „felhasználására” szakosodott. Már, ha értik, mire gondolunk.

Játszd újra Karcsi: Bozsik Yvette és a szigorú konspiráció, avagy a színháznak már úgyis mindegy

… és egy herezacskó, ha villan

Már valójában azon lepődtünk volna meg, ha átmenetileg csitul a hullámverés a színház körül. Az persze, ha egy szervezet azzal próbálja stabilnak és működőképesnek mutatni magát, hogy minden erejével titkolózik, nyilván csak erősíti a gyanút. Így van ez a Csiky esetében is: legutoljára, Fülöp Péter megbízásának meghosszabbítása és Bozsik Yvette kinevezése kapcsán már az volt az érzésünk, hogy minimum a Kreml boszorkánykonyhájának titkait őrzik. „Zártkörű társulati ülés” keretében közölték a legszükségesebbeket az érintettekkel, s Fehér Euridiké, a teátrum szóvivője nem mulasztotta el megemlíteni, hogy Fülöp Péter „összegezte az elmúlt hónapokban elért eredményeket és áldott ünnepet kívánt a kollégáknak”. Mintha visszarepültünk volna a hetvenes évekbe, s az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára, Varga Péter elvtárs szólt volna hozzánk.

És hol tart a Modern városok program? Második rész: a 67-es út kanyarulatai, bukkanói és kitérői

És igen: hetedszerre is módosították a határidőt!

Városházáról származó információk szerint Szita Károly polgármester számára a Modern Városok program prioritásai a következők: első helyen szerepelt a színház átépítése, ezt követi a 67-es út gyorsúttá fejlesztése, és a harmadik az „intermodális”, a Kaposvári Közlekedési Központ létesítése. Ennek lélektanában is elmerülhetnénk, de ennél érdekesebb az, hogy hogyan is állnak egy év után ezek a unos-untalan, elcsépelten „történelminek” nevezett beruházások. A 67-es „gyorsútnak” még egy métere sem valósult meg, de máris olyan hosszú a róla szóló papírhalmaz, hogy be lehetne vele takarni az egész útpályát. A munkáknak elvileg az idén el kellett volna kezdődnie, de még kivitelező sincs, csupán némi régészeti mozgolódás tapasztalható pár helyszínen.

És hol tart a Modern városok program? Első rész: színház a színházban

A legendagyártás már beindult, a munkák még nem

Miután bőven eltelt egy év a kaposvári Orbán-járás óta, talán nem lesz haszontalan áttekinteni, hogy hol is tart ez a bizonyos Modern Városok program, annak helyi fejezete. Úgy van-e minden, ahogyan ígérve volt, vagy egy kicsit másképp? Vállalva, hogy ünneprontók és a népszerűtlenek leszünk, megjegyeznénk, hogy Kaposvár társadalmi és gazdaságfejlődéséhez szerintünk kevéssé járul majd hozzá ez a – Szita polgármester által már sokadszorra „történelminek” nevezett – katyvasz. Ami valójában folyik a beruházások körül, az egy jó adag misztifikáció, betonba és malterba ágyazott csodavárás. Ettől még nem lesz jobb a színház, ahogy nem lett jobb hely pl. az „Ifiház”, vagy a Szivárvány sem. Sejthetően így lesz ez a többi portékával is: a hosszú kiéheztetéssel a Fidesz elérte azt, hogy már áhítatosan ég felé emeli a tekintetét a polgár, ha csak meghallja a bűvös szavakat.