Tag Archives: Csiky Gergely Színház

A ZÁÉV-nek mindent szabad a pénzünkért: összegányolt építkezések, elszálló határidők, lapító polgármesterek

Jó kezekbe került a Csiky Gergely Színház?

Talán nem túlzás, ha kijelentjük: mára a legtöbb kaposvárinak úgy a szívéhez nőtt a szomszédos megyeszékhely emblematikus építőipari cége, mintha a mienk volna. ZÁÉV itt, ZÁÉV ott: miután az elmúlt években sikerült majdnem teljesen lenullázni a helyi cégeket, lényegében minden jelentősebb beruházás az ő térfelükön landolt. Nyilván, hiszen a közbeszerzések többségében az ellenfél valamilyen kamu-konzorcium, vagy ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozó cég, de még ebből sem jutott Kaposvárra egy fél sem. Ez is nagy baj persze, de az igazi az, ami egyre inkább körvonalazódik az itt következő történetben is: a Fidesz-csókos vállalkozás szent tehén, amely nem elsősorban építésre, hanem az EU-s és állami pénzek „felhasználására” szakosodott. Már, ha értik, mire gondolunk.

Játszd újra Karcsi: Bozsik Yvette és a szigorú konspiráció, avagy a színháznak már úgyis mindegy

… és egy herezacskó, ha villan

Már valójában azon lepődtünk volna meg, ha átmenetileg csitul a hullámverés a színház körül. Az persze, ha egy szervezet azzal próbálja stabilnak és működőképesnek mutatni magát, hogy minden erejével titkolózik, nyilván csak erősíti a gyanút. Így van ez a Csiky esetében is: legutoljára, Fülöp Péter megbízásának meghosszabbítása és Bozsik Yvette kinevezése kapcsán már az volt az érzésünk, hogy minimum a Kreml boszorkánykonyhájának titkait őrzik. „Zártkörű társulati ülés” keretében közölték a legszükségesebbeket az érintettekkel, s Fehér Euridiké, a teátrum szóvivője nem mulasztotta el megemlíteni, hogy Fülöp Péter „összegezte az elmúlt hónapokban elért eredményeket és áldott ünnepet kívánt a kollégáknak”. Mintha visszarepültünk volna a hetvenes évekbe, s az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára, Varga Péter elvtárs szólt volna hozzánk.

És hol tart a Modern városok program? Második rész: a 67-es út kanyarulatai, bukkanói és kitérői

És igen: hetedszerre is módosították a határidőt!

Városházáról származó információk szerint Szita Károly polgármester számára a Modern Városok program prioritásai a következők: első helyen szerepelt a színház átépítése, ezt követi a 67-es út gyorsúttá fejlesztése, és a harmadik az „intermodális”, a Kaposvári Közlekedési Központ létesítése. Ennek lélektanában is elmerülhetnénk, de ennél érdekesebb az, hogy hogyan is állnak egy év után ezek a unos-untalan, elcsépelten „történelminek” nevezett beruházások. A 67-es „gyorsútnak” még egy métere sem valósult meg, de máris olyan hosszú a róla szóló papírhalmaz, hogy be lehetne vele takarni az egész útpályát. A munkáknak elvileg az idén el kellett volna kezdődnie, de még kivitelező sincs, csupán némi régészeti mozgolódás tapasztalható pár helyszínen.

És hol tart a Modern városok program? Első rész: színház a színházban

A legendagyártás már beindult, a munkák még nem

Miután bőven eltelt egy év a kaposvári Orbán-járás óta, talán nem lesz haszontalan áttekinteni, hogy hol is tart ez a bizonyos Modern Városok program, annak helyi fejezete. Úgy van-e minden, ahogyan ígérve volt, vagy egy kicsit másképp? Vállalva, hogy ünneprontók és a népszerűtlenek leszünk, megjegyeznénk, hogy Kaposvár társadalmi és gazdaságfejlődéséhez szerintünk kevéssé járul majd hozzá ez a – Szita polgármester által már sokadszorra „történelminek” nevezett – katyvasz. Ami valójában folyik a beruházások körül, az egy jó adag misztifikáció, betonba és malterba ágyazott csodavárás. Ettől még nem lesz jobb a színház, ahogy nem lett jobb hely pl. az „Ifiház”, vagy a Szivárvány sem. Sejthetően így lesz ez a többi portékával is: a hosszú kiéheztetéssel a Fidesz elérte azt, hogy már áhítatosan ég felé emeli a tekintetét a polgár, ha csak meghallja a bűvös szavakat.

Csiky-darabok: színházfelújítás kérdőjelekkel, igazgatói pályázat orosz módra

És függönyfal lesz, vagy nem?

Orgazmusközeli állapotban trombitálta világgá a városháza, a színházvezetés és a velük összenőtt helyi média: költözik a társulat, indul a Csiky Gergely Színház átépítése, felújítása. Megannyi ígéret, ezer, soha be nem tartott időpont után megkezdődik végre. Nyilván ugrándozni kéne örömünkben, de dicsérjük csak nyugtával azt a napot: fogalmunk sincs, hogy mennyire lesz majd színházszerű az Agora-beli működés, és mennyire morzsolódik le a társulat és a közönség. Azt tudjuk, hogy a nyolcvanas évekbeli felújításnál szakmai alapfeltétel volt, hogy egy év alatt kész legyen, mégpedig azért, hogy ne széledjen szét az akkori, legendás csapat. Most a minimum a két év, de megkockáztatjuk: kisebb csoda volna, ha tartanák a határidőt.

Tutti megmondja a tutit: Eperjes Károly bejelentkezett a Csiky Gergely színház igazgatójának

Imádkozósáska-veszély jobbról

Rátóti Zoltán „leköszönt”, sokkal inkább megbukott színigazgató interjúban kelt ki magából azok, pl. Csáki Judit színikritikus ellen, akik a „agresszíven megmondják, mi a tuti”. Már persze rajta kívül, mert neki, mint a magyar kultúra legfőbb letéteményesének számító – jelentsen ez bármit – Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának vezetőjeként istenadta joga van ehhez. Róla is ejtünk még pár keresetlen szót, habár ő már a múlt, s mi orcánkat mindig a kelő nap fényében fürösztvén, ha olykor hunyorogva is, de makacsul a jövendőt fürkésszük. És ami most a madarak röpténél kissé biztosabbnak látszik: Eperjes Károly néhány napja, az ATV-nek nyilatkozva alig hagyott kétséget afelől, hogy ő és a kaposvári színház alig kihűlt direktori széke kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt. Vagy valami hasonló, de az tuti, pontosabban Tutti.

Zsinórpadlás-söprés 2.: a láncoskomikus, az intrikus és a menedzser lenyilatkozza a tutit

Színházi mesék erős idegzetűeknek

Vannak művészek, akiknek voltaképpen az élete az alkotás, afféle folyamatos performansz: úgy tűnik, hogy az elmúlt években szegény, sokat szenvedett Csiky Gergelyünk is inkább a körülötte zajló kisebb-nagyobb botrányokkal vétette észre magát, mint a színpadi produkcióival. Persze soha nem az a hibás, aki odapiszkít az asztal közepére, hanem az, aki szóvá teszi, jelen esetben a KAPOS-T. Az első számú közellenség megtisztelő címért immár senki nincs versenyben velünk, ha valaki a színházi menedzsmentet kérdené, ezt nemrég igazgatói körlevélben is megerősítették a gyengébbek kedvéért. A baj pedig az, hogy észreveszünk dolgokat, amiket a képmutatás Kaposváron intézményesült illemszabálya szerint nem lenne szabad. Három színházi karakter, három ütős nyilatkozat a kulisszák mögötti fülledt világból.

A legényanya utolsó domborítása: angolosan távozik a süllyedő hajóról Rátóti Zoltán színigazgató

A dilettantizmus átmenetileg hadállásokat veszített Kaposváron

Családi örömök elé nézünk, miután erre való hivatkozással tegnap lemondott posztjáról Rátóti Zoltán, a Csiky Gergely Színház vezetője. Második ciklusát 2014-ben, épp ezidőtájt kezdte, amint arról a KAPOS-T is beszámolt, s persze az utána következő vesszőfutásról is. Mindazonáltal nem túl elegáns dolog egy évadot letudni a vállalt ötből, s odébbállni egy meglehetősen átlátszó magyarázattal. Gyermekáldás ugyanis számos családban előfordul, ezért egy igazi férfi még nem rúgja fel vállalt kötelezettségeit. Nyilvánvaló, hogy egészen más ok(ok) vannak a háttérben, ám miután a titkolózás már-már kóros szintet ért el a Csikyben Rátóti idején, egyelőre csak találgatunk, aztán ki-ki eldöntheti, mi számára a legszimpatikusabb ok: besokallt, lemondatták, vagy épp a kulturális kormányzat felfigyelt itteni sikereire, és felfelé buktatás esete forog fenn. Ez utóbbit ugyan viccnek szántuk, de, miután Magyarországon vagyunk, simán elképzelhető.

Csiky-botrány, második felvonás: Szita Károly „rátóta” Rátótira a költözés felelősségét, s mellékesen lopással vádolta a Kaposvári Egyetem vezetőit!

Egy felettébb szórakoztató társulati ülés

A legkevésbé sem kedvez az Élet nevű rendező a KAPOS-T szerkesztési elveinek: alig tesszük ki a lábunkat egy pár napos belgiumi (Brüsszel-Bruges) kimaradásra, máris hihetetlenül érdekes fejlemények kavarják fel az amúgy sem nyugodt kaposvári állóvizet (talán mégse nevezzük pocsolyának). Hagyján, hogy szinte már nem bírunk a gumifeldolgozó ügyében ránk zúduló információáradattal, most a Csiky Gergely Színház felújítása dolgában is újabb turbulenciák támadtak. Nyilvánvalóan a KAPOS-T múlt heti cikke nyomán érezte úgy Rátóti Zoltán – egyébként nagyon helyesen – hogy társulati ülést kell összehívnia, ahol Szita Károly tiszta vizet önthet a pohárba. Ahogyan „több, egymástól független, megbízható forrásból” értesültünk, volt itt minden: függönyfal helyett köntörfal, időhúzás, hazudozás, vádaskodás, csak épp tiszta víz nem.

Csiky Gergely: akkor mostantól készüljünk egy színház nélküli Kaposvárra

Boldog kis malacok az önkormányzatokban…

Túlzások nélkül kijelenthetjük, hogy amennyiben az évad végén valóban kiköltözik a társulat a Csiky Gergely Színház felújításra megérett épületéből, teljesen új korszak veszi kezdetét a kaposvári színjátszásban és általában a város kulturális életében. Semmi nem lesz többé az, ami volt. Nem szokásunk a múltba révedni, és hamis nosztalgiákon nyammogni, de ez esetben kockázat nélkül kijelenthető: volt itt, Kaposváron valami hihetetlenül értékes, „világszínvonalú”, ami most nincs. Megszűnt. Távoztak meghatározó egyéniségei, s jött helyettük Rátóti Zoltán és Hüse Csaba. És meg kellett érnünk, hogy Rátóti igazgató nyilvánosan még meg is tagadta mindazt a múltat, amitől ez a színház komoly európai hírnévre tett szert, és csupán a Schwajda György által „fémjelzett” alig egy évet tekinti folytatandó hagyománynak. Nem beszélt a levegőbe: épület és a társulat versenyt amortizálódott az utóbbi években.