Tag Archives: Dér Tamás

NB egyes költségek, megyei szintű játék: a Rákóczi halott, és nem sok jel mutat arra, hogy feltámad

Kéki Zoltán ismét szolgálatba helyezte magát

Most, hogy immár biztosra vehetjük: jövőre megint nem lesz BL-főtáblás a Kaposvári Rákóczi, talán ideje egy szerényebb körképet vázolni arról, hogyan is állnak a múltjához képest igencsak méltatlan helyzetben vegetáló futballcsapat dolgai. Nos, leginkább sehogy, ha eltekintünk pl. attól, hogy éppen ma zajlott – még nem tudni, milyen eredménnyel – Házi László korábbi vezetőedző munkaügyi pere, amelyet a Kaposvári Labdarúgó Kft. ellen indított. És ez csak egy a számos kétes, vagy éppen zűrös ügyből, amely éppen úgy zsongja-dongja körül a csapatot, mint a dögöt a legyek. A legbiztosabb jele a válságnak éppen dr. Kéki Zoltánnak, Kaposvár nyugalmazott címzetes főjegyzőjének újbóli megjelenése a pálya szélén: nemrég ő lett a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia vezetője, leváltva Herczeg Erik műtrágyaügyi vállalkozót, aki, úgy látszik, egyre kevésbé bírja a város vezetésének bizalmát. Hamar kitelt a becsület.

Erősödik a guminyomás: „gazdasági szempontból értelmetlen, környezeti veszélyforrás”

Titkos Fidesz-gyűlésen győzködték a tagokat

Immár egy teljes hónapja múlt, hogy Szita Károly új harcostársával, István Gábor vezérigazgatóval az oldalán bejelentette, hogy egy hőbontásos elvre épülő gumihulladék-feldolgozóval ajándékozza meg Kaposvár lakóit. Az ajándék persze úgy az igazi, ha meglepetés – a polgármester és a többiek ezért gondosan el is titkolták a polgárok elől – hisz hol maradna akkor a valódi öröm? Lett is nagy, de korántsem osztatlan: a Százhalombattáról kiebrudalt vegyigyár ügye (mert mondjuk ki nyíltan, nem egyéb ez) most Kaposvár lakóinak idegeit borzolja. Szita Károly s a mögötte állók úgy gondolták, hogy, mint annyi mást, ezt sem lesz nehéz lenyomni a torkunkon, de tévedtek: a felháborodás, mondhatni általános, s azok körében is, akik nemrég még támogatták a Fidesz és a kaposvári polgármester sajátos demokráciaértelmezését.

Nyomozások Rákóczi-ügyben: sikkasztásról, hűtlen kezelésről és csalásról szól a feljelentés

Mikor kezd el Illés és Czimmermann dalolni?

A Rákóczi-saga szimpatikus hőseit a történet azon pontján hagytuk magukra átmenetileg, midőn Szita Károly, a főhős, egy kész, megnyert milliárdos támogatásról lemondva, megvert kutyaként fülét-farkát behúzva nyüszített a közgyűlésen: „most nem érdemeljük meg a stadionfelújítást…” Az amúgy Fidesz-módra minden kudarcát handabandázással elkenő kaposvári polgármestertől szokatlan volt ez a sunyítás, a helyi közügyekben járatos keveseknek is feltűnt: futball-ügyben valami nagyon nincs rendben. És lassan napvilágra is kerülnek a piszkosabbnál piszkosabb részletek arról, hogy miért is retteg ennyire a polgármester, hogy egy lapon említsék a nevét azzal az egyesülettel, amely az életét évtizedekig az ő napi parancsai szerint élte. Szita Károly nyilván tud valamit, de hál’ istennek, és a KAPOS-T egyre bővülő, és egyre aktívabb tábora bizalmának, számos dokumentum már hozzánk is eljut: büntetőeljárások, nyomozások sora indulhat a felszámolás alatt lévő Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft., s persze a felelős személyek ellen.

Rákóczi-stadionfelújítás törölve: Szita kihúzta a szőnyeget Orbán vejének cége alól?

„Nem az asztalfióknak dolgozunk, hanem a ládafiának…”

Szögezzük le az elején azt, ami biztos: Kaposvár polgármesteréről nehéz elképzelni, hogy az elmúlt 25 évben (vagy korábban) bármit önös érdek, politikai haszonszerzés célzata nélkül tett volna. Ez Kaposvár közéletének talpköve, nem a tiszta erkölcs. Most, mikor – fogalmazzunk így – félhivatalossá vált, hogy a város visszalép a Rákóczi stadionjának egymilliárdot meghaladó összegű – állami pénzből tervezett – felújításáról, ismét idézhetjük Fülig Jimmyt: „… kavarja ez, vagy nem kavarja?” Lemond az egymilliárdról pusztán azért, mert rosszul megy a csapatnak? A Fidesz-etalon, Orbán épp az ellenkezőjét teszi: még soha nem volt ilyen gyalázatosan mélyen a magyar labdarúgás, pont, mikor a legtöbb, szinte felfoghatatlan mennyiségű pénzt öntik bele.

Megint egy világraszóló siker: Kaposvár önkormányzata újrateremtette a szocialista labdarúgást!

Szita Károly is visszatáncol a stadionfelújítástól?

„Somogy megye labdarúgása haldoklik.” (Sonline, 2015. július 17.)

„A Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke Szita Károly.” www.smfoci.hu

Ebben a két idézetben minden benne van, így nagyjából itt be is lehetne fejezni egy, a fenti témáról szóló cikket, miután messze nem érdemel még ennyi szót sem. Azonban az elmúlt években folyamatosan milliárdos nagyságrendű közpénzt emésztett fel a sportág Kaposváron művelt, sajátos, máshol ismeretlen válfaja, így pusztán közéleti témaként tekintünk rá – ez az egyetlen mentségünk. Nekünk legalább van ennyi.

Megszakítjuk adásunkat: Szita Károly, Kaposvár polgármestere távozik posztjáról!

Már, ha hinni lehet mai, saját Facebook-oldalán tett kijelentésének. Nem voltak kétségeink afelől, hogy a Rákóczi-ügy tovább bonyolódik, s, ha éppen nem lesz ellapátolni való hó az utakon – köszönhetően az enyhére fordult időjárásnak – szolgáltatnak majd beszédtémát a futballklub körüli turbulenciák. Egyet azért szögezzünk le mielőbb: a profi futball a tömegszórakoztatás egyik bevált, jól működő, életképes és sokaknak örömet szerző formája. Mindenképpen fontos része egy közösség, egy nagyjából száz-, százhúszezres kistérség életének, és mi nagyon-nagyon nem értünk egyet azokkal az érett Kádár-korból ismerős böffenetekkel, hogy „ezeknek egy fillért se”, „mennyenek dógozni”, s így tovább. A profi futballt lehet jól csinálni, lehetnek körülötte szponzorok, akiknek megéri támogatni, s az sem ördögtől való, ha az önkormányzat is beszáll – csak Kaposváron ez valamiért nem akar sikerülni. Az istennek se.

„Hülyeség ellen nincs diéta” – levelek otthonról haza

Persze, hogy kapunk leveleket, s természetesen névteleneket is, hiszen erre „Kapcsolat” oldalunkon kifejezetten kértük olvasóinkat. Sőt, némi eligazítással is szolgáltunk, hogyan maradhatnak teljes anonimitásban. Így vagy más módszerrel, de szép számmal voltak, akik akár a saját sérelmükkel, akár témajavaslattal, vagy szelídebb-szigorúbb, olykor dicséretbe csomagolt kritikával kerestek meg bennünket. Mindet őszintén köszönjük. A levelek írói – az egyszerűség kedvéért a privát Facebook-üzenetektől az emaileken át a hagyományos postai küldeményeket is így nevezzük – a szemünkre vetnek ezt-azt, általában, hogy miért, vagy miért nem foglalkozunk egy-egy témával, vagy épp személlyel. Talán elsőre meglepőnek hangzik, de személlyel önmagában soha nem foglalkozunk, és nem is fogunk. A személyek tettei, szavai, viselkedése (ebben a sorrendben) a fontosak a számunkra, ha azok valamiféle hatással, befolyással vannak a közösség életére. Megkockáztatunk most egy afféle levélkörképet, melyben persze csak az ismer magára, aki írta, vagy talán még ő sem, mindenesetre Kaposvár karaktere egészen jól kirajzolódik belőlük.

Elszállt a Megmentő: Sólyom Sándor, a Tűzben Edzett Férfi elhagyja a hálátlan Kaposvárt

Azt hittük az elmúlt napok már nem hozhatnak röhejesebb fejleményt – persze Simicska Lajost leszámítva – mint Szita Károly szánalmas, az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun megtekintőkörútjaira emlékeztető hószemlélő videóját, melyben mindenről szó esik, azt kivéve, hogy a városban, bármennyi hó is hulljon, a következmények katasztrofálisak. Persze, hogy tévedtünk: az elmúlt napok mindent vivő híre, hogy Sólyom Sándor, a Rákóczi futballcsapat Messiásként várt befektetője szűkszavú közleményben jelentette be: „lemond tulajdonrészéről” az őt ért igaztalan támadások miatt. A két, amúgy szorosan össze nem tartozó információban egy a közös: az említett urak szent meggyőződése, hogy Kaposváron mindenki síkhülye, a különbség csupán, hogy, míg az elsőként említett évtizedek óta ebből él fényesen, Sólyom Sándor csak bepróbálkozott.

Dögrováson a Rákóczi: a zűrös múltú üzletember, Sólyom Sándor lesz a befektető a nehéz helyzetben lévő kaposvári futballklubnál?

Borítékolható volt, hogy a Kaposvári Rákóczi futballcsapata nem csupán pillanatnyi formahanyatlás miatt esett ki az NB I.-ből: a másodosztályban is a csak a 12. az őszi szezonban. A mélyrepülés valódi oka minden bizonnyal a pénzszűke, a motivált játékosok, a képzett, megfizetett profik hiánya. A csapat egyre reményvesztettebb, fogyatkozó szurkolói gárdája felől is efféle hangokat hallani. „Ha nem veszünk néhány használható játékost, búcsút mondhatunk a feljutásnak” fogalmazott egy rajongó. Égető szüksége van tehát pénzre a Rákóczinak, hiába „sikálták el” a korábbi tartozást, az adósságtömeg ismét tetemes, és az önkormányzattól sem számíthatnak újabb segítségre. Hetek óta viszont már arról szállingóznak a hírek, hogy sikerült megtalálni a mentőangyalt Sólyom Sándornak, a Puebla kft tulajdonosának személyében, akit 2007-ben ítéltek két év kilenc hónapos szabadságvesztésre emberrablásban való részvételért. Megfelelő embert a megfelelő helyre.

Egy keserű, megbántott fideszes: Heintz Tamás meglett, de torkán akadt a gombóc

Kevés bicskanyitogatóbb látvány van a felcsúti VIP-páholy törzstagjainak önelégült s egyúttal kényszeredett vigyoránál, s annál, ahogy szigorú rituálé szerint csoportosulnak a Vezér körül. Az aktuális arcizomgörcs szólhat bárminek: például annak, hogy Matolcsy Györgynek sikerült „szintet lépni”, ahogy a 444.hu fogalmaz, a közpénzek eltulajdonításában. A világszerte lehülyézett-lesajnált szórakoztató iparosnak annyi esze azért volt, hogy a Nemzeti Bank – no, nem aranykészletét, az nincsen – devizatartalékának egy évi árfolyamnyereségét, 200 milliárd forintot, a teljes magyar felsőoktatás állami támogatásának másfélszeresét saját, banki „oktatási” alapítványaiba tolta. A keleti zsarnokállamok és a halálbüntetés híveinek figyelmébe ajánlanánk: Kínában ezen összeg egy ezrelékének elsikkasztásáért kötél jár, ha az közpénz.