Tag Archives: Donner

Bűnügyi sorozatunk harmadik része: akkor mire is jók a közterületi kamerák? Nem csupán a kínai kütyük és a hatalom megszállottjainak játékszere?

És valóban Kaposvár volna a legbiztonságosabb magyar város?

Folytatjuk a rendőrségi válasz által jótékonyan megszakított gondolatmenetünket, habár látható: azt, aki a Donner nevű városrészt csupán hírből ismeri – lévén a magyar a legkevésbé szolidáris nép, nem beszélve a kaposváriról – kicsit sem érdekli az ott élők bármilyen búja-baja. Itt van például Szita Károly: ezerrel tolja a beruházást és pénzt a Cserbe (persze nem a sajátját), talán mert véletlenül ott lakik. A Donnernek pedig marad egy ízléstelen szökőkút és néhány unásig sulykolt ígéret, no meg az, hogy ne higgyenek a szemüknek, mikor a cselédsajtó azt harsogja, Kaposvár a legbiztonságosabb magyar városok egyike. Ugyan a propaganda és a propagandisták éppen arról híresek, hogy egy cseppet sem zavarja őket a valóság, de mi azért befejezésül nézzünk szét a számok világában.

Reagált a rendőrség: vitában a donneri közbiztonság – és közbizalom – kérdéséről

Építő jellegű párbeszéd

Nem lepett meg túlságosan bennünket, hogy a donneri közbiztonságról szóló cikk gerjesztett némi turbulenciát. Ám ez mindenképpen örömteli, hiszen a téma így annak ellenére bekerül(t) a közbeszéd terébe, hogy a városháza és a cselédsajtó elszánt, fogcsikorgató, gyűlöletteli hallgatása övezi. Ezért módfelett hálásak vagyunk a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságnak. Természetesen közöljük a cikkünk nyomán megfogalmazott reflexiójukat, egyrészt, mert nem vagyunk tévedhetetlenek, másrészt pedig, mert például szolgálhatnak számos helyi szervnek, hivatalnak és tisztségviselőnek – pl. Kaposvár Megyei Jogú Városa, Somogy Megyei Kormányhivatal, Somogy Megye Közgyűlése … és sorolhatnánk a végtelenségig – arra, hogyan lehet értelmes, előre vivő, emberi hangú diskurzust folytatni azokkal, akik kritikusak mernek lenni ma, a NER kilencedik évében a hatalommal szemben.

Csak azért sem lesz rendőrőrs a Donnerben, avagy miről árulkodnak a bűnügyi statisztikák?

Első rész: a Somogyi Hírlap lázadása

Kissé meg is lepett bennünket ennek a május végén megjelent cikkecskének a bátorsága, amely előszedte az örökzöld kaposvári témát: a donneri közérzet-közbiztonság kérdését. Kisebb csoda ez most, a Mészáros Lőrinc-korszakban, de a szerző szóvá teszi, hogy a legendás söröskorsó-szökőkút környékén újból afféle nemkívánatos kitelepülés tanúi lehetnek az arra járók. Sőt, még azt is felemlegeti, hogy 2015-ben több, mint 1700 itteni lakos aláírását gyűjtötték össze annak érdekében, hogy állandó rendőrőrs települjön a városrészbe. Ebből persze nem lett semmi, ám most, az újabb panaszos hangokra már sokkal egyszerűbben reagált az új rendőri vezetés: lazán leoltják az okvetetlenkedő újságírót, s persze azokat a donnerieket is, akiknek a nevében szólni merészelt.

Újratervezés: negyedmilliárddal drágul a kaposvári uszoda, mert nem látták előre, hogy a bemelegítő medencének közel kell lennie a verseny helyszínéhez

És ki fogja fenntartani?

A Menedzser Fórum c. lap vette észre, hogy a megrendelő önkormányzat nemrég módosította a már odaítélt, s amúgy javában folyó kaposvári versenyuszoda-építés pályázati kiírását: harminc méterrel közelebb kell vinni az épülő objektumot a már meglévőkhöz, mert a jelenlegi huszonöt méteres medence, mely a FINA előírásai szerint bemelegítő medenceként a versenyek elengedhetetlen kelléke, nincs elég közel a verseny helyszínéhez. Ez a módosítás szerint „kellő gondossággal nem volt előre látható”, ezért az újratervezés költsége, valamint a kiváltandó közműcsatlakozások csekély negyedmilliárddal megemelik a végső büdzsét. Az eset mindent elárul arról, hogy mennyire volt átgondolt, előkészített, és „régi álma” ez a városnak.

Lenyűgöző! Néhány hét alatt teljesült a donneri gettónegyed komfortosításáról szóló polgármesteri ígéret!

Szegénységi bizonyítvány: vissza a huszadik századba

Soha nem gondoltuk, hogy egyszer a Nyári László (Kaposvármost-blogger, ha ez mond valamit) talp …nyalásban igazodási pontnak számító tavalyi Szita-hozsannázásához fordulunk majd szegényes szókészletünk felfrissítésére. „Nagyjaink” egyike, mert Nyári szerint Szita az volna, saját pici szájával ígérte meg – erről jegyzőkönyv is van – hogy a donneri városrehabilitációs program keretében „közművesítenek, komfortosítanak önkormányzati lakásokat” ahol „nincs zuhanyzó vagy mosdó, vagy nem olyan formában”. Mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy ez néhány hét alatt megvalósul. Pironkodunk, revideáljuk randa előítéleteinket, pedig „mostos” bérugatói naponta biztosítanak bennünket afelől, hogy az Univerzum legszavahihetőbb polgármesterével van dolgunk. Most erről a tisztelt olvasók is meggyőződhetnek, persze csak akkor, ha a „tovább…” feliratú gombra kattintanak.

Szita Károlyt megagyalták, avagy nincs szórakoztatóbb egy közgyűlési jegyzőkönyvnél, első rész:

Monty Python és Bödőcs Tibor elbújhat

Előfordult már, hogy afféle utólagos közgyűlési tudósításra vállalkoztunk, bár folyvást figyelemmel kísérjük a magas testület tevékenységét. Kijelenthetjük: a kaposvári „képviselőház” működésének továbbra sincs köze a demokrácia elemi normáihoz. Egyszemélyes Szita-show ez csupán, ahol a polgármester napirend előtt hosszasan és gondosan fényezi magát. Az ellenzéknek ügyrend szerint szinte nincs megszólalási lehetősége, gyakran beléjük fojtják a szót, a fideszes többség pedig többnyire alárendeltsége és szellemi képességei okán választja a „bölcs” hallgatást. Szép is lenne, ha megpróbálnák lejátszani a pulpitusról a nagyfőnököt, aki legutóbb olyan standupot nyomott, hogy a fal adta a másikat. Most, hogy három hét elteltével végre megjelent Kaposvár honlapján az április 27-i közgyűlés jegyzőkönyve, nem foszthatjuk meg a KAPOS-T olvasóit ettől a kivételes élménytől.

A humor nagyágyúi: így próbált viccelődni a kaposvári Fidesz-holdudvar és a csicskamédia április elsején

Kínos, kínosabb, Pintér Rómeó – *frissítve!

Még a rutinos Fidesz-trollok foga is belevásott abba, amit a kaposvári Fidesz környékén gyülekező csúcsértelmiségi társaság április elseje alkalmából előadott. „Tapló primitívség” – ennél jobb állandó jelzőt nehezen találnák produktumaikra. Alapszabály: ha a hatalom környékéről, annak testhajlataiban tenyészők próbálnak meg poénkodni, abból csak a szégyen lesz, no meg a törvényszerű lelepleződés: ezek, sőt EZEK pontosan ilyenek. Ennyit tudnak: játszótéri homokozóból mentett, surmó viccelődéssel hülyét csinálni magukból. Ha már a hatalom gyakorlóiba nem mernek belekóstolni, maradnak a szegények, a védtelenek, a kiszolgáltatottak – abban nincs kockázat. A kínos események középpontjában pedig egy fideszes képviselő, aki ezt jó alkalomnak vélte új frizurájának és toalettjének bemutatására: Pintér Rómeó.

Újabb intermodális mesék harmadik rész: totális vereség a MÁV-tól, hazug tervek az EU-nak

Los Angeles-i „buziság” újratöltve

Waterloo, Solferino, Sztálingrád – történelmi bukások, persze a vesztesek felől nézve. A kaposvári városvezetéssel és személyesen Szita Károllyal még nem törölték úgy fel a padlót, mint Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató. Ennyit mondhatunk tömören a városháza és a csicskasajtó által folyvást „történelminek” nevezett beruházásról, ami azon kívül, hogy költségvetésében kevesebb, mint a harmadára karcsúsodott, tökéletesen értelmetlen és alkalmatlan módon, erősen a hátrányára változott, s persze ezek után közösségi közlekedési központnak nem nevezhető. Csupán arra jó, hogy az Európai Unió tisztességesen dolgozó polgárai által befizetett adókból tíz és félmilliárd forintot – harminc-egynéhány millió eurót – ellopjanak.

Újabb intermodális mesék: „felejtsük már el ezt a Los Angeles-i buziságot”

Nem, nem lesz összekötve a Donner a belvárossal…

Szép csendesen azért csak elválik, népiesen szólva az a bizonyos sz@r a májtól: a napokban kiírták a kaposvári intermodális közlekedési központ megvalósítására szóló pályázatot. Ez persze újabb üdvrivalgásra adott alkalmat a helyi cselédsajtónak, amely továbbra is a régi, harmincöt milliárdra tervezett makettekkel hülyíti azokat, akik még egyáltalán figyelemre méltatják. A kiírás azonban, amely a magyar közbeszerzési értesítőben még nem, csupán az európaiban jelent meg, legalább annyi mindenről árulkodik, mint annak idején Krakus Péter a kommunista állambiztonságnak: pl., hogy a „történelmi” tervnek, amely menet közben kevesebb mint az egyharmadára töppedt össze, éppen azt a részét húzták le, amelyről a leghasznosabb lett volna: a belvárost a Donnerrel és a fürdővel összekötő aluljárót. Lehet újabb meséken agyalni.

Mostoha sorsú városrészek Kaposváron: csak a politikai szempont számított

Együtt: tervezzék újra a kaposvári választókerületeket!

Régóta, nemzetközi szervezetek által igazolt, közismert tény, hogy a 2010-es választások után a Fidesz, a kétharmad birtokában úgy módosította a választási törvényt, hogy az a mindenkori kormányon lévő erő számára (jelen esetben nekik) jelentsen előnyt. Az amúgy színtisztán demagóg parlamenti „létszámcsökkentés” is csupán ürügy volt ahhoz, hogy úgy alakítsák át a választókerületeket, hogy azokban megbízhatóan kormánypárti, jobboldali többség legyen. Ugyanezt a célt szolgálta a 2010-ben, még a helyhatósági választások előtt elfogadott önkormányzati törvénymódosítás is, amely azon kívül, hogy leszűkítette az ellenzéki képviselet lehetőségét azzal, hogy lecsökkentette egyéniben és listán is a képviselői helyek számát, olyan torz és életszerűtlen körzeteket alakított ki, amelyekben bizonyos városrészek komoly hátrányokat szenvednek. Ennek mára kézzel foghatóvá vált következményeiről tartott sajtóbeszélgetést az Együtt kaposvári választókerülete.