Tag Archives: Eperjes Károly

Farizeusok ámokfutása, avagy a Jordán-ügy kaposvári szálai

Szombathelyi rémdráma két felvonásban

Nem hisszük, hogy sokaknak kimaradt volna az elmúlt hetek eseménysora, amely a szombathelyi színházigazgatói pályázat körül zajlott. Miután épp egy évtizede Kaposváron is folytonos turbulenciák középpontja a színház, s mivel a (fő)szereplők többsége egykor itt játszott, engedünk kicsit abból a szigorú elvünkből, hogy csak kaposvári témákkal foglalkozunk. Valahol persze mindenki kaposvári – már, ha színházról van szó – s most, hogy a Csiky Gergely visszatöppedt egy művházban játszó félamatőr társulat szintjére, szélesebbre vonhatjuk a horizontot. Azért nem kell megijedni: van helyi vonatkozás bőven – sajnos. Iparszerűen folyik az országban az, ami pár éve Kaposváron zajlott, és sokadszor hangsúlyozzuk, itt, helyben már a következmények is látszanak, csak vettessék ide a vigyázó szem.

Csoportos elbocsátás a Kaposvári Egyetemen: közel száz munkatársnak mondtak fel januárban

A Nemzeti Agráregyetem kihelyezett tagozata lesz?

Több forrásból megerősített információink szerint január 15-ével kilencvenöt dolgozó munkaviszonyát szüntette meg a Kaposvári Egyetem vezetése csoportos leépítés keretében. Az akciót már korábban is tényként kezelte az intézmény belső közvéleménye. A kirúgottak kb. 70 százaléka volt technikai-adminisztratív munkatárs, és egyharmaduk oktató. Úgy tudjuk, hogy az állattudományi kart érintette legérzékenyebben a fűnyíró, amelyhez – szintén információink szerint – a felsőoktatási államtitkárság ragaszkodott, s az ehhez szükséges összeget is a kormány állta. Persze ilyenkor, ahogy lenni szokott, nem feltétlenül azok kerülnek a kapun kívülre, akiknek valóban ott lenne a helyük: túlburjánzó, bürokratikus vízfej dönt arról, hogy mely végtagokat amputálják. A helyi sajtó persze hallgat.

Játszd újra Karcsi: Bozsik Yvette és a szigorú konspiráció, avagy a színháznak már úgyis mindegy

… és egy herezacskó, ha villan

Már valójában azon lepődtünk volna meg, ha átmenetileg csitul a hullámverés a színház körül. Az persze, ha egy szervezet azzal próbálja stabilnak és működőképesnek mutatni magát, hogy minden erejével titkolózik, nyilván csak erősíti a gyanút. Így van ez a Csiky esetében is: legutoljára, Fülöp Péter megbízásának meghosszabbítása és Bozsik Yvette kinevezése kapcsán már az volt az érzésünk, hogy minimum a Kreml boszorkánykonyhájának titkait őrzik. „Zártkörű társulati ülés” keretében közölték a legszükségesebbeket az érintettekkel, s Fehér Euridiké, a teátrum szóvivője nem mulasztotta el megemlíteni, hogy Fülöp Péter „összegezte az elmúlt hónapokban elért eredményeket és áldott ünnepet kívánt a kollégáknak”. Mintha visszarepültünk volna a hetvenes évekbe, s az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára, Varga Péter elvtárs szólt volna hozzánk.

Tutti megmondja a tutit: Eperjes Károly bejelentkezett a Csiky Gergely színház igazgatójának

Imádkozósáska-veszély jobbról

Rátóti Zoltán „leköszönt”, sokkal inkább megbukott színigazgató interjúban kelt ki magából azok, pl. Csáki Judit színikritikus ellen, akik a „agresszíven megmondják, mi a tuti”. Már persze rajta kívül, mert neki, mint a magyar kultúra legfőbb letéteményesének számító – jelentsen ez bármit – Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának vezetőjeként istenadta joga van ehhez. Róla is ejtünk még pár keresetlen szót, habár ő már a múlt, s mi orcánkat mindig a kelő nap fényében fürösztvén, ha olykor hunyorogva is, de makacsul a jövendőt fürkésszük. És ami most a madarak röpténél kissé biztosabbnak látszik: Eperjes Károly néhány napja, az ATV-nek nyilatkozva alig hagyott kétséget afelől, hogy ő és a kaposvári színház alig kihűlt direktori széke kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt. Vagy valami hasonló, de az tuti, pontosabban Tutti.

A legényanya utolsó domborítása: angolosan távozik a süllyedő hajóról Rátóti Zoltán színigazgató

A dilettantizmus átmenetileg hadállásokat veszített Kaposváron

Családi örömök elé nézünk, miután erre való hivatkozással tegnap lemondott posztjáról Rátóti Zoltán, a Csiky Gergely Színház vezetője. Második ciklusát 2014-ben, épp ezidőtájt kezdte, amint arról a KAPOS-T is beszámolt, s persze az utána következő vesszőfutásról is. Mindazonáltal nem túl elegáns dolog egy évadot letudni a vállalt ötből, s odébbállni egy meglehetősen átlátszó magyarázattal. Gyermekáldás ugyanis számos családban előfordul, ezért egy igazi férfi még nem rúgja fel vállalt kötelezettségeit. Nyilvánvaló, hogy egészen más ok(ok) vannak a háttérben, ám miután a titkolózás már-már kóros szintet ért el a Csikyben Rátóti idején, egyelőre csak találgatunk, aztán ki-ki eldöntheti, mi számára a legszimpatikusabb ok: besokallt, lemondatták, vagy épp a kulturális kormányzat felfigyelt itteni sikereire, és felfelé buktatás esete forog fenn. Ez utóbbit ugyan viccnek szántuk, de, miután Magyarországon vagyunk, simán elképzelhető.

2015 kaposvári hőse: a sötét(b)en látó tündér*

Leltárféle a mögöttünk hagyott évről, a lég- és fellegvárakról

Ahogy eddig, úgy nyilvánvalóan 2016 elején sem ússzuk majd meg, hogy mindenféle rendű és rangú, felkent vagy önjelölt megmondók értékeljék a város elmúlt évét: zengenek majd a dicshimnuszok, nem fukarkodnak önmaguk s a jótevők dicséretével, habár évközben is az ön-tömjénfüsttől bűzlik a helyi közélet. És itt most annak kéne következnie, hogy „bár kétségkívül sok figyelemre és elismerésre méltó eredmény született, de…” Nos, mi kivételesen játsszuk azt, hogy nem jövünk ezzel, és nem kérünk bocsánatot sem azért, hogy létezünk, s, hogy nem állunk be nyolcadiknak semmilyen kritikátlanul lelkendező kórusba. Ezért is gondoljuk úgy, hogy „a totális elsötétítés járma alatt nyögő” város hőse, jelképe 2015-ben nem lehet más, mint a címben említett – és Csonka Ibolya által nagyszerűen megformált – mesealak, a sötétben látó tündér.

Újabb színészképzős történetek: helyezkedőművészet és bosszúkultusz felsőfokon

Leépülőben Kaposvár:  színésznövendékek kicsapva a legelőre

Gyors egymásutánban két hír állította ismét a helyi és az országos figyelem fókuszába a kaposvári színészképzést: az egyik a negyedéves hallgatók nyílt levele az egyetem vezetéséhez, melyben nehezményezik osztályfőnökük, Kocsis Pál eltávolítását, a másik, ezzel látszólag össze nem függő, hogy az új, elsőéves osztály afféle „duális képzésben” működik majd a vezetés szándékai szerint: a Kaposvári Egyetem „együttműködési megállapodást” kötött a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal, és a színészhallgatók kéthetes váltásban töltik idejüket hol Kaposváron, hol a színházban. Nyíltszíni taps, hangos ováció a megváltónak. Az már senkinek nem tűnt fel, hogy Szikora János, a színház igazgatója milyen elegánsan tette helyre a lázas semmittevés jegyében született újabb Vidnyánszky-akciót…

Mesés férfiak szárnyak nélkül: volt egyszer egy kaposvári színészképzés

Attila-isten ostoba: nem fellebbezett az egyetem, jogerősen győzött Csáki Judit

Ami persze „csupán” anyagi kárpótlást jelent, s nem azt, hogy helyreállítható az eredeti állapot: a volt tanszékvezető visszahelyezésével egy klasszikus „krétakör-szituáció” jönne létre, amelyben a vezetők villongását a semmiről nem tehető hallgatók szenvednék meg. A kaposvári színészképzés feltételrendszere, szellemisége az elmúlt három évben amúgy is gyökeresen megváltozott Vidnyánszky Attila porcelánbolti tevékenysége nyomán, s nyilván nem csak Csáki, hanem Mohácsi János, Réthly Attila, Jászay Tamás, Csapó Virág és mások visszahelyezése szükségeltetne. Ez viszont azért sem lehetséges, mert az illetők, s a többiek – kirajzván a szűkkeblű Kaposvári Egyetemről – sikeresebbek pályájukon, mint annakelőtte. Előző írásunkban tett ígéretünkhöz híven itt volna a vázlata annak, ami 2012 óta már a Vidnyánszky-korszak számláját terheli.

Jelenetek a bábok életéből: Eperjes Károly újra Kaposváron

A címben megfogalmazott tényhez immár nem fér kétség, de azért arra ne számítson senki, hogy a Csiky Gergely Színház nagy generációja feltámad. Eperjes „Szamóca” Károly, aki ugyan csak rövid időre és néhány szerepre volt része a kaposvári legendának – 1980-ban ő volt Bereményi Géza Hamlet-átirata, a Halmi, és John Arden Élnek mint a disznók című, Ascher Tamás által színpadra állított darabjának főhőse – de ez elég volt ahhoz, hogy mind a helyi közönség, mind a színházi szakma mindörökre kaposvárinak tekintse. Most itt az új, a Vidnyánszky-féle szereposztás: Eperjes az induló színészosztály „gazdája”, osztályfőnöke lesz a Kaposvári Egyetemen.