Tag Archives: EU-támogatás

Főjegyzői hajlék a Zselic völgyében: falusi turizmus, vagy vagyongyarapítás fideszes módra?

Dolce vita Szentbalázson – EU-pénzből

Nemrég állt bíróság elé Mondok József, Izsák egykori polgármestere, aki a vád szerint 35 milliónyi fejlesztési támogatást használt fel saját céljaira. De rajta kívül több fideszes vagy pártközeli potentát falusivendéglátás-projektjénél merült fel a gyanú, hogy valójában saját maguknak építettek nyaralót. Somogy megye főjegyzője a Zselicben vágott bele a falusi vendéglátásba, de a 20 millió forinttal megtámogatott projekt nem sok bevételt produkál. Igaz, ha minden jól megy, már csak két évig kell a vendéglátással bíbelődni.

Rendszerszintű lopás: két Kaposvárt érintő közlekedési nagyprojekt is van a Brüsszel által elmeszeltek között

Valaki ezért fizetni fog – azt is tudjuk, hogy mi leszünk azok

Néhány hete került nyilvánosságra az információ, hogy Magyarország – támogatások szabálytalan felhasználása miatt – akár százötven milliárd forintot is kénytelen lesz visszafizetni Brüsszelnek. Most, a 24.hu cikke nyomán már többet tudunk: az EU-hivatalok a vizsgált huszonkilenc projektből huszonnégy esetében találtak hibát, tehát vagy nyolcvan százalékuknál. Kaposvárt kettő érinti a huszonnégyből, a lehető legsúlyosabbak: a Kaposvár-Fonyód „elővárosi vasút” és az R67-es beruházás is vérzik jó pár sebből. Ezekről korábban már olvashattak a KAPOS-T-n: kabaréba illő variációk sorozata végén kap a város kevesebbet a 67-es útból – majd’ tizenöt milliárddal többért – és az sem kevésbé vicces, ahogy Mészáros Lőrinc átsétáltatja a Szántód-Balatonszentgyörgy vasútvonalról a leharcolt betonaljakat és síneket a Kaposvár-Fonyód viszonylatra hetvenöt milliárdért felújításnak álcázva. Nos, úgy látszik, mindez nem csak nekünk tűnt fel…

Kaposvárnak nincsen kincse: befuccsolt a helyi termékek nagy felhajtással övezett programja

Narancssárga hullafoltok…

„… bezártak már rég a boltok…” énekelte valamikor a nyolcvanas évek végén az emblematikus kaposvári altrock-punk zenekar, az Éhező Apácák. Ez jutott eszünkbe először, mikor a nagypiacon megláttuk, hogy a néhány éve hatalmas csinnadrattával, szalagátvágással, politikusi szólamokkal átadott „Kaposvár kincse, helyi termékek boltja” üresen, bezárva hervadozik, s már az idő vasfoga is kikezdte. Kevesebb mint három éve még módfelett büszke volt rá a városvezetés és az altestébe fúródott élősködő helyi médiacsőcselék: nem győzték szórni a bombasztikus jelzőket a helyi termelők, a helyi élelmiszeripar fontosságáról. Most, hogy a százszor elgyalázott, köpködött Európai Unió pénze elfogyott, elfogytak a fellengzős szavak is, pedig még nem járt le az a határidő, ameddig a megvalósulástól számítva fenn kell tartani a létesítményeket, és a programot. Újabb blama, újabb takargatnivaló szégyen.

Kamarai játékok, avagy Parragh László Kaposváron mondta el a maga kis őszödi beszédét

… amit a tudósításokból persze kicenzúráztak

Akár ízekre is szedhetnénk a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara évi rendes önünneplő szeánszát, amely február 14-én zajlott, mondhatni „természetesen” az országos elnök részvételével. Nem tesszük, mert nem akarnánk a fő attraktor, Parragh úr elől elvenni rivaldafényt. Mert amúgy volt itt minden, mi szem-szájnak: nem maradhatott el pl. a szokásos Nógrádi György-féle nagyívű külpolitikai értékelés, és a szintén kötelező körítés a fantasztikus gazdasági sikerekről, a fényes jövőről, amely természetesen EU-s pályázati pénzek köntösében fog beköszönteni a Kánaán-várományos Somogyra. Merthogy ez a szegény, szegény megye hosszú évtizedek óta mindig csak áll az előtt a bizonyos fényes jövő előtt, ami az istennek sem akar jelenvalóvá válni. De majd most, kétségkívül.

És hol tart a Modern városok program? Első rész: színház a színházban

A legendagyártás már beindult, a munkák még nem

Miután bőven eltelt egy év a kaposvári Orbán-járás óta, talán nem lesz haszontalan áttekinteni, hogy hol is tart ez a bizonyos Modern Városok program, annak helyi fejezete. Úgy van-e minden, ahogyan ígérve volt, vagy egy kicsit másképp? Vállalva, hogy ünneprontók és a népszerűtlenek leszünk, megjegyeznénk, hogy Kaposvár társadalmi és gazdaságfejlődéséhez szerintünk kevéssé járul majd hozzá ez a – Szita polgármester által már sokadszorra „történelminek” nevezett – katyvasz. Ami valójában folyik a beruházások körül, az egy jó adag misztifikáció, betonba és malterba ágyazott csodavárás. Ettől még nem lesz jobb a színház, ahogy nem lett jobb hely pl. az „Ifiház”, vagy a Szivárvány sem. Sejthetően így lesz ez a többi portékával is: a hosszú kiéheztetéssel a Fidesz elérte azt, hogy már áhítatosan ég felé emeli a tekintetét a polgár, ha csak meghallja a bűvös szavakat.

Határidő, kitolás: egy hónappal megint odébb a 67-es útra kiírt közbeszerzés

Meg kell teremteni a lopás zavartalan feltételeit

Augusztus elején értesülhettek róla, elsőként a KAPOS-T olvasói – miután a cselédmédia bőszen hallgat, ha nem lehet debil vigyorral örülni, a Somogyi pedig hivatkozás nélkül követő üzemmódba kapcsolt – hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. két hónappal meghosszabbította a 67-es út kivitelezésére kiírt közbeszerzés határidejét. Most ugyanez történt, és immár nagyon valószínű, hogy komoly iszapbirkózás zajlik a háttérben: a határidőt  szeptember 15-ről október 20-ra módosították. Ez önmagában is baljós, de a kormány folytonos trükközése miatt újabb EU-s szankciók is felmerültek, amelyek súlyosan érinthetik a Kaposvárt a jövővel összekötő vékonyka köldökzsinórt.

Az új földesúr, avagy Mihalecz tekintetes bevásárol

Medve-talpalatnyi föld a pártszolgálatosnak

Némi félsszel választottuk Jókai Mór regényének címét, miután úgy néz ki, Kaposváron még azt sem illik csak úgy kényre-kedvre, hanem minimum körbe kell szaladni a városban, és megkérdezni néhány illetékest, vagy épp véleménynyilvánító szavazást kiírni róla, mint az életbevágó buszdekorációkról, de aztán összeszedtük a bátorságunkat, nem akarván lemaradni a kaposvári progresszív értelmiség színe-javától, akik tömegével írnak alá kormánykritikus petíciókat, életük és egzisztenciájuk kockáztatásával lájkolnak kritikus hangvételű helyi hírblogokat, belevágtunk. Juszt is Jókai, még, ha meg is fenyeget bennünket érte csontujjával, mert itt tényleg az új feudalizmus, a földesúri osztály épül, éppen olyan mocskos módszerekkel, amilyenekkel a Legfőbb Hűbérúr kegyes jóindulatát ki lehetett érdemelni. Mihalecz Andrásnak, a kaposvári közgyűlés Fidesz-frakcióvezetőjének nem volt könnyű dolga, de helytállt: alig kevesebb, mint százmillióért hullott az ölébe némi földecske. Mi pedig az örömteli esemény alkalmából egy szerény portrévázlattal kedveskednénk.

Vitatkozni a Jobbikkal: gyógypedagógiai misszió

Április 6. után azért verset írni persze még lehet, sőt kell is, de az az érzésünk, hogy vitatkozni viszont egyre kevésbé. Az ok egyszerű: a győztes politikai erő számára éppen a vita elutasítása volt a siker kulcseleme. Kinyilatkoztatni, vádolni, deklarálni, érveket lesöpörni kell, és lehet, vitatkozni nem. Legyünk őszinték: nincs is hozzá kultúránk: a másik fél minimális tisztelete, néhány közös pont, melyből ki lehet indulni, főleg pedig hiányzik az elvi alap, amely nélkül csak szócséplés van. Ezzel együtt igaz, hogy miután a Fidesz „kiengedte” a karanténból a Jobbikot, a többi politikai erőnek sincs más választása, mint, hogy reflektáljon az általuk hangoztatottakra. Nyilván kell velük vitatkozni, főleg az EU-tagság kérdésében, hisz a Fidesszel nem lehet: EU-ügyben ő afféle skizofrén macskaként önmagával hadakozik. A Jobbik – legalábbis eddig ezt hittük – karakteresen EU-ellenes, így van mit osztani a fejükön.