Tag Archives: évértékelő

A „szent család” biodíszlettől az egyre vastagodó arcbőr ápolásáig: ez volt a KAPOS-T 2018-ban

Újraolvasni-valók a mögöttünk hagyott évből

Mindenki ízlése szerint csinál évértékelést: van, aki bárgyún mered a parancsnoksága alatti propaganda-eszköztár valamelyikének kamerájába, és utánozhatatlan eredetiséggel elrebegi, hogy „… a 21. század városát építjük”. Szerintünk éppenséggel valahová a sötét feudalizmusba rángatják vissza a várost és az országot a központosított médiájukkal, a perverz kultúrháborújukkal, a korrupt, urambátyám dzsentritempójukkal, képmutató ájtatosságukkal. Nem a levegőbe beszélünk: e jellemzők mindegyikére számos, tényekkel alátámasztott példával szolgáltunk írásainkban. Évértékelő, az egyszerűség kedvéért hónapokra bontva, első rész.

2015 kaposvári hőse: a sötét(b)en látó tündér*

Leltárféle a mögöttünk hagyott évről, a lég- és fellegvárakról

Ahogy eddig, úgy nyilvánvalóan 2016 elején sem ússzuk majd meg, hogy mindenféle rendű és rangú, felkent vagy önjelölt megmondók értékeljék a város elmúlt évét: zengenek majd a dicshimnuszok, nem fukarkodnak önmaguk s a jótevők dicséretével, habár évközben is az ön-tömjénfüsttől bűzlik a helyi közélet. És itt most annak kéne következnie, hogy „bár kétségkívül sok figyelemre és elismerésre méltó eredmény született, de…” Nos, mi kivételesen játsszuk azt, hogy nem jövünk ezzel, és nem kérünk bocsánatot sem azért, hogy létezünk, s, hogy nem állunk be nyolcadiknak semmilyen kritikátlanul lelkendező kórusba. Ezért is gondoljuk úgy, hogy „a totális elsötétítés járma alatt nyögő” város hőse, jelképe 2015-ben nem lehet más, mint a címben említett – és Csonka Ibolya által nagyszerűen megformált – mesealak, a sötétben látó tündér.

Tartalom és mondanivaló, valamint a tanulságok: visszatekintés a KAPOS-T elmúlt évére

Nem szeretnénk a szokásos évértékelős hibába esni, igyekszünk a fellengzős öndicsérettől és a bizonyítvány-magyarázástól is távol tartani magunkat. Az év elején úgy éreztük, hogy egy próbát megér annak a – szerintünk – tarthatatlan helyzetnek a megszüntetése, hogy, míg minden magyar nagyvárosban van legalább egy, nem a Fidesz befolyása alatt lévő médium, addig Kaposváron egységesen, szervezetten Szita Károly és Gelencsér Attila zsebében lapul minden, magát újságírónak vagy tévésnek-rádiósnak tartó személy. Feltesszük, jobban megéri nekik zsebpiszokként, ilyen áporodott levegőjű helyen megbújni, mint kritikus hangot megütni egy erkölcsi és emberi mélyponton lévő, korrupciótól, hazugságtól bűzlő hatalommal szemben. Szívesen maradunk továbbra is csak egy pont, de olyan pont – s ezt azért bizonyítottuk 2014-ben – melyből elindultak a hajszálrepedések a helyi hatalmi hegemónia felületén, és amely támasztékul szolgálhat annak az erőnek, mely kibillenti sarkából.

Nem középiskolás fokon: az ötdiplomás Gelencsér Attila évet értékel a Somogy Tv-ben

Bizony nem középiskoláson, hanem inkább a nemrég elkészült, az újgazdag negyed fényét emelő Gelencsér-rezidencia közelében lévő kisegítő iskolakomplexum nívóján. Hogy ez most a friss, tegnapi műsor elkövetőit jellemzi – beleértve a képviselő urat – vagy arra utal, hogy ők mennyire becsülik azokat, a konkrétan kaposvári, ill. somogyi polgárokat, akikhez szólni kívánnak, mindenki döntse el maga, akár a műsor megtekintése után. Persze, mivel mindezt csak mentális és fizikai épségük kockára tételével tehetik, segítünk: bár a nevezett Fidesz-pártszócső műsorai kifejezetten a „bottal piszkálós” kategóriába tartoznak, sorra vesszük néhány kijelentését, melyek persze köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Tesszük ezt azért, mert egy percre sincs módunkban eltekinteni eredeti céljainktól: bemutatni, kik is képviselik ezt a várost hosszú idő óta.

A szavakban erős város

Jobban teljesítünk, egyre jobban, évértékelőben mindenképp. Annyira, hogy Szita Károly polgármester (vagy a beszédírója) nem is fáradt azzal, hogy 2014-re új jelmondatot találjon ki – beérték a tavalyival, hiszen „a Gazda” – így hívja Orbán Viktort közvetlen környezete – szinte emberfeletti erőtől duzzad. Nem csoda hát, ha mostanság a kaposvári csapokból is ez a kissé vas- és klórízű duma folyik: most éjjel-nappal „erős város” vagyunk. Talán ez bejön, nem úgy, mint anno „a lehetőségek városa”, amely ki volt táblázva úton-útfélen, s amely miatt annyi gúnyos megjegyzést zsebelt be a tekintetes magisztrátus, hogy inkább lecserélték. „Virágok városa” lettünk, csak az még nem világos, hogy a mákvirágoké vagy a szóvirágoké.

Tegyük fel tehát a kérdést: mitől erős város Kaposvár? Ahogy beszédében „a város első embere” tette, hagynánk a végére a poént, találgassunk kicsit.