Tag Archives: Fidesz

Na most akkor, kedves pártok, mondjátok meg, mi legyen…

… valami kis összefogás, legyen-e, vagy ne legyen*?

Nem hinnénk, hogy Hódmezővásárhely február 25-éje után különösebben győzködni kellene bárkit arról, hogy mindazt, amit az április 8-i választásokról hittünk, újra kell gondolni – Kaposváron is. Több cikkünkben is vázoltuk – tegyük hozzá: egyedüliként a megyeszékhelyen – a választások előtti politikai helyzetet, az induló párt-, ill. független jelöltekről, amit megtudtunk, megosztottuk olvasóinkkal. Továbbra sem kívánjuk azokat kiszolgálni, akiknek a kapacitása az egymondatos Facebook-beszólásokra, netán vicces képecskékre-videókra van kalibrálva, viszont mindent, ami segíthet a döntésben, közzéteszünk. Most pl. elemzésünket arról: egyáltalán van-e még esély az ellenzéki összefogásra Kaposváron, s az milyen megfontolások alapján valósulhat meg.

Választások, 2018. április 8.: a második befutó máris egy meglepetés-ember…

… avagy bepillantás az Egyéni Induló mélylélektanába

Ahogy ígértük, igyekszünk a lehető legrészletesebb tájékoztatást adni olvasóinknak a parlamenti választásokról, ill. a Kaposvár és környéke választókerület eseményeiről. Korábbi cikkünkben is céloztunk rá, hogy lesz egy-két meglepetés, hökkenés, zavar és fordulat az elkövetkező hetekben, olyan is, amire a legrutinosabbak sem számítanak. Elő- és visszalépések, szakítások, arcok a messzi távolból vagy éppen túlságosan is közelről, személyeskedés, elfajuló vita, és minden, ami egy ekkora tét esetében előfordulhat. Korábbi írásainkban jellemzően pártok jelöltjeiről beszéltünk, ám most egy – szempontjukból egészen biztosan – kakukktojás jön: egyéni, ha úgy tetszik, önjelölt, aki megközelítette a Fidesz jelöltjének már-már fizikailag valószínűtlen gyorsaságát, aki háromezer aláírást leadott: hősünk ezüstérmes lett, egyelőre, ha nem is a választáson, de az ajánlások leadásában biztosan. És ne csigázzuk tovább a kíváncsiságot:

Választási hírek: jelölti roham a városházán, megkezdődött az aláírás-vadászati szezon

Három romapárt is indul Kaposváron?

Amint azzal minden érdeklődő vagy érdektelen polgár szembesülhetett tegnap: visszavonhatatlanul elkezdődött a választási kampány. Február 19-től ugyanis gyűjthetők az egyéni képviselőjelölteket támogató aláírások, melyből köztudomásúan ötszáz érvényeset kell leadni ahhoz, hogy felkerülhessen valaki a szavazólapra. Elsőre úgy tűnik, Kaposváron is szép hosszú slejfnit kap a kezébe az, aki az urnákhoz járul, ugyanis tegnap éppen húszan vették át azokat az ajánló íveket, amelyen az aláírásokat gyűjteni lehet. Közülük többet ismerünk, hiszen a régóta a politikai palettán lévő pártok közül egyedül az LMP nem jelentette be még hivatalosan jelöltjét, sokakat viszont nem, hiszen, ahogyan az országos sajtóban is megjelent, a jelenlegi választási rendszer a kamupártok, a csalás melegágya. Ettől függetlenül értesültünk egy-két bombameglepetésről…

Csókosok bálja: a Fidesz megmondja, hogy mennyit akar fizetni egy önkormányzati ingatlanért…

… és annyit fizet

A NER lovagjainak és a nyomukban lihegő csőcseléknek számos visszataszító tulajdonsága közül talán a leginkább az, ahogy a „felperzselt föld” háborús taktikáját alkalmazzák. A EU százmilliárdjaiban enyves kézzel három műszakban vájkálók nem vetik meg az aprópénzt, nekik minden kell, sőt „minden is”, ahogy Chuck Norris mondaná. Néhány száz, vagy tízezer forintért is képesek térdre ereszkedni, nyilván azért, nehogy más is részesülhessen az országban eluralkodott jólétből. Mert nemcsak az számít, amit összeharácsolnak maguknak, hanem az is, amit vélt vagy valós ellenfeleiktől elvesznek, így gyengítve őket. Ebben persze aktívan segítségükre van az önkormányzat, amelynek nem egy párt, hanem egy egész közösség érdekeit kellene képviselni. Ám ők most egy közel kétszáz négyzetméteres irodakomplexumot játszottak át a kormánypártnak – az eredeti árhoz képest fillérekért.

Választási körkép, második rész: vannak, akiknek nem sürgős, és vannak, akik nem ebben a világban élnek

Kivárási taktikák a 24. órában

A feltehetőleg a legkorábbi, tehát április 8-ra kiírandó parlamenti választásokon természetesen más, akár ma még nem is létező pártok is indulhatnak. Mi persze nem kívánunk diszkriminálni senkit, legyen az egyéni jelölt vagy éppen új üstökös a közélet jelenleg kissé borúsnak tűnő egén, de nyilván abból kell dolgoznunk, ami ezidáig ismertté vált. Cikkünk első részében is ezt tettük, a (f)eltűnés sorrendjében (ez ám egy nagyon jó poén a nagyon jó filmek kedvelőinek, a többiektől meg elnézést kérünk) beszámoltunk arról, kik is szerepelnek majd azon a bizonyos hosszú-hosszú szavazólapon. Az Együtt, a Jobbik és a Momentum „megvolt”, most némileg kockázatosabb, feltételezések csapdáival nehezített terepre tévedünk: jön az LMP, a DK-MSZP,

Választás 2018: hogyan is áll most az ellenzéki oldal Kaposváron? Helyi jelölt vagy ejtőernyős? Összefogás vagy széthúzás?

Nevezési lista, első rész:

Valószínűleg nem lesz ennél fontosabb kérdés – az új év első felében legalábbis. Épp ezért, bár a hátralévő kevesebb, mint száz nap rémületes gyorsasággal telik majd el, nyilván számos írás foglalkozik a parlamentbe jutás esélyeivel itt, a KAPOS-T oldalain (is). Közéleti lapként nem is tudnánk megkerülni a témát, s kritikus elemzőként pedig eszünk ágában sincs egyszerű jókívánságokkal kísérni a jelenlegi hatalom leváltására irányuló ellenzéki kísérletek bármelyikét. Ezzel együtt azonban azt sem ígérhetjük, hogy a KAPOS-T beállna a mostanában újra divatba jött, gondolkodást, szembenézést és erkölcsi bátorságot helyettesítő, önfelmentő „összefogást, összefogást” óbégatók kórusába. Ugyanis ez – pontosan azok miatt, akik a leghangosabban követelik – a legkevésbé sem egyszerű:

Városképvédelmi őrjárat, első rész: a képmutató kommandó harcosai feltűzik a szuronyt…

… és lazán megnyerik a seggszájversenyt

Orwell pedig sírva könyörög a receptért, mert ahhoz képest, ami itt megy, az ő végtelenül nyomasztó írói világa is kedélyes mese csupán. Az például, hogy éppen most, a Brüsszellel folytatott élet-halálharc, no meg a közelgő választások hatására úgyszólván a földből kel ki megannyi rettenthetetlen városképvédő Pallasz Athéné. Mindannyian, szerte az országban valami titkos mozgósító erő hatására (ugye, az Erő) ugyanabban a pillanatban világosodtak meg: magyarok, hát rémítő káosz uralkodik reklámfronton! Nem tűrhetjük tovább, hogy a Brüsszel ügynökéül szegődött Simicska Lajos plakátjai éktelenkedjenek utcáinkat és tereinket elcsúfítva! Amin eddig elégedetten, aprókat böfögve legeltettük szemünket, mostantól, központi utasításra rút, visszataszító vizuális környezetszennyezés! Harcra fel!

Nos, ha majd végezni tetszettek, felhívnánk a figyelmet néhány apróságra, amely szerintünk a plakátokon túl is rontja a városképet Kaposváron. Ebből indítanánk egy szerény sorozatot, szigorúan segítő szándék által vezérelve.

Soros, nyiss nekem tért*: a téboly letépte láncait, és elszabadult

Sigmund Freud nagy napja a Kapos tv-n – frissítve, b@zmeg, ilyen nincs**!

A legtöbbet idézett rész a korszakos jelentőségű osztrák neurológus és pszichiáter elméletéből az elszólásokra vonatkozik: sokszor akaratlanul kibukik a szánkon az agyunkban zakatoló, s éppenséggel elrejtendő gondolat. Néhai kiváló színészünk, Szendrő József mondott így pohárköszöntőt egyszer a színpadon: „A húgyom egészségére igyunk!”, de a „csiklós busz” kifejezést is hallottuk már. Abban pedig semmi meglepő nincs, ha az általános elmebaj, mely Magyarországon pestist megszégyenítő tempóban terjed, egyre változatosabb tüneteket produkál. Különösen nincs, ha ez a város egyik közismert szellemi fellegvárában esik meg, a Kapos Televíziónál, ahol egymásnak adják a kilincset azok, akik érhetetlen okból ugyan, de még szabadon járnak-kelnek. Poén szigorúan a kattintás után…

Fidesz, hazugság, polgári terminál: megindult a Taszár-sztori Szita-kotta szerinti újraírása

A laktanya-ügy ismét felszínre dobta a repülőtér-kérdést

Olykor, ha nem is túl gyakran, találkozik olyasmivel az ember, amire nem lehet felkészülni. Az ostobaságnak és aljasságnak olyan megnyilvánulásaival, amire ép elmével számítani nem is szabad, hiszen embertársainkat nem méregethetjük egyfolytában úgy, hogy bármikor előtörhet a legsötétebb énjük. De éppen ezért szükségszerű, hogy időről időre belebotoljunk olyan gesztusokba, amelyről civilizációs okok miatt már lemondtunk, s persze ilyenkor a legnehezebb megállni, hogy ne nyúljunk Bayer Zsolt taknyos-véres, fehérjehalmazos, véglényes, férges-patkányos szókészletéhez. Nem tesszük, bármily nehezünkre esik: nem azért, mert Szita Károly Facebook-oldalán zajlott az említett diskurzus, de valahol ennek, a közbeszéd romlásának is megálljt kell parancsolni. Ám ez nem jelentheti azt, hogy a totális, önpusztító tudatlanságot, vagy a közéletet zsigerig mérgező fideszes hazudozást szó nélkül hagyhatnánk.

Szolidaritási nyilatkozat: mélységesen együttérzünk a Somogyival, kiváltképp az olvasókkal

Fekete Péntek a Kontrássy utcában

Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, ám rajtunk kívül mégsem mondta ki senki: a Fidesz, Mészáros Lőrinc képében nemcsak elfoglalta a vidéki nyomtatott-online média túlnyomó részét, de a fess vőlegény nem sokat ceremóniázott a nászéjszakával sem. Nyilvánosan, mondhatni a násznép szeme láttára vágta gerincre a hamvas ártatlanságnak éppen nem mondható aráját, midőn a szokásosnál is szervilisebb, nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló Orbán Viktor-interjúval a főoldalán nyitott az új idők felé. Ma délre már egy ország röhögött azon, hogy az összes Mediaworks-tulajdonú megyei lap ugyanazzal a címlappal jelent meg, s a netet ellepték a képek, melyeken, mintha klónozták volna őkelmét. És, hogy maradéktalan legyen a tiszta, száraz érzés: a cikket természetesen kommentálni sem lehet. Mi lesz így a szorgos, ám annál büdösebb szájú fideszes bérugatókkal? Mehetnek vissza a balettbe ugrálni?