Tag Archives: foglalkoztatottság

Hurrá, optimisták: huszonöt kérdés kezdőknek és akarnokoknak

Egy kis segédlet a mai közmeghallgatáshoz – frissítve!

Ez az enyhén formabontó írás csupán némi segítség lesz azoknak, akik netán kedvet, erőt vagy másféle késztetést éreznek magukban – no meg némi kételyt a Kaposváron szokásos öntömjénező szólamokkal szemben – felszólalni, kérdezni a közmeghallgatáson. Szita Károly nagyon kevés dologban hasonlít Orbán Viktorra, de abban biztosan, hogy hosszú évek, inkább évtizedek óta nem volt hajlandó szemtől szemben, egyenesen kiállni, és kényelmetlen, esetleg kínos kérdésekre válaszolni, netán vitázni. A közgyűlésen a pulpitusról rendszerint arrogáns, kioktató, olykor mellébeszél vagy egyenesen hazudik, a vitázóktól megvonja a szót. Interjút, mit interjút, kinyilatkoztatást kizárólag a jól bejáratott mikrofonállványainak ad, hogy ki ne derüljön: csupán vékonyka civilizációs máz fedi a kisstílű akarnokságot.

Foglalkoztatás- és beruházáspolitika Kaposváron, második rész: csak a propagandisták hazudnak, a számok nem

Tündérmesék és a valóság

Az előző részhez, melyben a – jórészt meg nem valósult – beruházásokkal, az évtizedes ígéretekkel foglalkoztunk, még annyit fűznénk hozzá: a Szita-féle ön-tökönlövés tankönyvi esetével találkoztunk jó néhányszor abban a bizonyos Urbánus blogban, amelyről már többször megemlékeztünk. Mint az cikkeink nyomán (s csakis innen) közismert, Szita közel félmillió forintot vesz fel egy érvénytelen, szánalmas, senki által nem olvasott, a Fidesz-szócső MTVA (közmédia) weboldalán üzemeltetett blogszerűségért, melyet szerényen az önfényezés újabb felületének képzel. A baj csak az, hogy Kaposvár polgármesterén kívül más, pl. Zalaegerszeg vagy Kecskemét, olykor Székesfehérvár vezetője is meg-megszólal a blogon, s rendszerint szénné alázza Szitát: Balaicz Zoltán pl. elbüszkélkedik azzal, hogy azon a bizonyos tesztpályán kívül, amelyet negyvenmilliárdért épít az állam nekik, egy kutató-fejlesztő központként is üzemelő nyomdával is gyarapodott a sokszor lenézett-lekezelt zalai szomszédvár, amelyet a kaposvári nyomda bezárásakor már szóba hoztunk, és amely ötmilliárdból száz, magasan képzett és nyilván nem minimálbérért dolgozó szakembernek ad munkát.  Nos, ilyenek vannak a szomszédban, nem gumiégető-balhé.

 Kovács úr levele: a csapos közbeszól

Kivételesen nem a betonoroszlános-irigységillatú-rendőrgázoló Kovácsról lesz szó, habár ma ő a Kaposvár-jelenség és nem a Csiky Gergely Színház. Most Kovács Bálint nyugdíjasról szólnánk, (ő nevezi magát így) aki, mondhatni rendszeres levelezője a Somogyi Hírlapnak. Terjedelmes szövegeiben jellemzően közgazdasági témákat boncolgat, előszeretettel nyúl statisztikákhoz, és rendszerint nem mulasztja el ostorozni a politikai elitet és az értelmiséget, ahogyan a tegnap megjelent műben sem. Nem fűt bennünket különösebb lelkesedés, sem azért, hogy a „Somogyi” cikkeivel, sem, hogy egy notórius sajtólevelező – mégoly szorgos munkával összerótt – terjengős dolgozatával foglalkozzunk, de, annak, hogy mégis megtesszük, fő oka, hogy még hiszünk benne, hogy ki kell, ki lehet alakítani Kaposváron is azt a virtuális teret, amelyben közös dolgainkról diskurzust folytathatunk, ám ehhez végre vitatkozni is megtanulhatnánk. Hogy mit és hogyan nem szabad, arra Kovács Bálint írása kiváló példa.