Tag Archives: Heintz Tamás

Taszári rekviem 3.: végjáték a duma mentén

Legalább Kaposvárt sikerült megbombázni…

Két hosszú írásban részleteztük a Kaposvár melletti, egykor legendás hírű katonai repülőtér, Taszár történetét nagyjából a rendszerváltás utáni évektől egészen 2003-ig, amikor sikerült az amerikaiak maradékát is elüldöznie az akkor ellenzéki Fidesznek, néhány jól irányzott idegenellenes tüntetéssel és némi hisztériakeltéssel a médiában. Az SFOR után 2005 végén a Magyar Honvédség is elhagyta Taszárt, és megkezdődött a történet egy újabb, a többitől merőben eltérő felvonása: kísérletek történtek a polgári hasznosításra, megvalósíthatósági tanulmány készült, privatizációs pályázatot írtak ki, hogy a térségben létesüljön egy nagy, országrésznyi területet kiszolgáló cargo, tehát alapvetően áruszállításra szakosodott repülőtér. Aztán, hogy senki ne izgulja halálra magát a történet végéig, valakik ezt is megfúrták.

Elbokázott milliók, avagy showbiznisz kaposvári módra

Experidance polgármesteri támogatással?

Ha valakinek, mondjuk száz-kétszáz év múlva nem akadna jobb dolga, mint, hogy megírja Kaposvárnak, ennek a folytonosan fényes jövő előtt álló dél-dunántúli városnak a történetét, óva intenénk attól, hogy ezt a kort csupán a polgármesteri beszédekből próbálja meg rekonstruálni. Nem fogja érteni ugyanis, hogy az örökös „töretlen fejlődésből”, ebből a már-már földöntúlian „erős városból”, ezekből az „egyedülálló sikerekből” hogyan tudja a KSH és más, a szikár gazdasági és társadalmi mérőszámokkal szöszölő tudományos intézmény – sőt már a kormány is – kihozni azt, hogy Kaposvár a megyei jogú városok közt fejlettségi mutatóiban, s ami ebből következik: jövedelemszintben, fiatalok előtt álló perspektívában, élhetőségben miért szégyenkezik csupán mélyen leszakadva az utolsó előtti helyen, fényévnyi távolságra a a dunántúli városoktól, s még a közismerten szegény alföldi-észak-magyarországi városok többségétől is. Egy lehetséges válasszal próbálkoznánk most: miután Szita Károly közismerten imádja az Experidance nevű táncegyüttest, mely tegnap a sportcsarnokban lépett fel, nem meglepő, hogy a talmi csillogás, a bombasztikus túlzások, a harsányság, a revü, amelyek az efféle esztrádműsorok kötelező kellékei, politikusi ill. kommunikációs módszereiben is közel áll hozzá.

A támolygó villantó esete a helyreállt világrenddel: meglett Heintz Tamás!

Akármilyen útszéli is a fideszes, nem hagyják az út szélén

Nagy teher szakadt le a vállunkról, nagy kő a szívünkről nemrég, mikor végre írásos nyomát is leltük annak, amit már régóta suttogtak a városban: az egykor szépreményű, polgármesteri ambíciókkal is kacérkodó volt képviselő, Heintz Tamás diplomáciai pályára lépett, mégpedig az európai kultúra bölcsőjének tekintett Rómában. Így végre hézagmentesen igazolható Orbán Viktor azon tétele, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén”. Egyeseket lerúgunk az árokba közmunkával, inasképzővel, mesterségesen generált szegénységgel, nehogy akár az ükunokája is ki bírjon onnan kapaszkodni, másokat viszont, legyenek bármennyire is fogalmatlanok és alkalmatlanok, beillesztünk mestertervünk puzzle-jába. Egyúttal azonban van az az érzésünk, hogy azt, ami ma Magyarország: magyar politika, kultúra, gazdaság, világnézet, élet, színvonal és minden egyéb, azt egy Heintz „kapjátok be” Tamás hibátlanul képviseli bárhol a világon.

Miniszterelnök úrnak alázatosan köszönjük Taszár nevében: Székesfehérváron lesz a NATO-bázis

A fehérvári huszár lenyomja a rosseb-bakát

Aki szíve mélyén még táplált hiú reményeket, mostantól végleg letehet arról, hogy Kaposvárra netán visszatérnek az 1995-2003 közti szép idők. Két napja tudjuk, hogy a NATO és a kormány közös döntése alapján egy új, az ukrajnai helyzettel indokolt támaszpontot hoz létre – na, vajon hol? – természetesen az amúgy is rogyásig kistafírozott Székesfehérváron. Erről a kormánypropaganda új zászlóshajója, a Magyar Idők számolt be. Először egy negyven fős parancsnoki központ létesül, melynek tesztelése a lap szerint pár napja, a Magyarország területén folyó vezetési gyakorlat keretében zajlott. Később pedig – s nyilván nem évek múlva – több ezres, szárazföldi és légi egységek fogadására is alkalmas bázis, mondjuk lassan, szótagolva, hogy a Kaposvár város és Somogy megye képviseletére tökéletesen alkalmatlan és érdemtelen képviselők is megértsék: Szé-kes-fe-hér-vá-ron…

Egy keserű, megbántott fideszes: Heintz Tamás meglett, de torkán akadt a gombóc

Kevés bicskanyitogatóbb látvány van a felcsúti VIP-páholy törzstagjainak önelégült s egyúttal kényszeredett vigyoránál, s annál, ahogy szigorú rituálé szerint csoportosulnak a Vezér körül. Az aktuális arcizomgörcs szólhat bárminek: például annak, hogy Matolcsy Györgynek sikerült „szintet lépni”, ahogy a 444.hu fogalmaz, a közpénzek eltulajdonításában. A világszerte lehülyézett-lesajnált szórakoztató iparosnak annyi esze azért volt, hogy a Nemzeti Bank – no, nem aranykészletét, az nincsen – devizatartalékának egy évi árfolyamnyereségét, 200 milliárd forintot, a teljes magyar felsőoktatás állami támogatásának másfélszeresét saját, banki „oktatási” alapítványaiba tolta. A keleti zsarnokállamok és a halálbüntetés híveinek figyelmébe ajánlanánk: Kínában ezen összeg egy ezrelékének elsikkasztásáért kötél jár, ha az közpénz.

De hova tűnt Heintz Tamás?

Palik Laci már rég nem celeb, de fejhangú jajongása – „de hova tűnt Dééémon Hill?” – velünk marad örökre. Így vagyunk a kormánypárt egykori kaposvári üdvöskéjével, a szépreményű Heintz Tamással is, aki háziorvosként üdítő értelmiségi kivételnek tűnt az idült tornatanár-túltengésben (Dér Tamás, Gíber Vilmos, Gelencsér Attila, Borhi Zsombor) szenvedő helyi Fidesz-elitben (már, ha ez az utóbbi kifejezés egyáltalán értelmezhető). Szó volt – persze csak a szokásos porhintés szintjén – kormányzati szerepről, ennél egy fokkal komolyabban a kaposvári polgármesteri poszt várományosaként is felmerült a neve, hogy aztán eltűnjön a süllyesztőben parlamenti és helyi képviselőként egyaránt. Ami kissé szokatlan az amúgy hétköznapi történetben, hogy mostanában fűnek-fának – különösebben hangfogót sem téve – komor arccal egy bizonyos „leszarom-tablettát” emleget, amelyet saját bevallása szerint már jó ideje szed.