Tag Archives: ingatlangazdálkodás

Újabb szép, megalázó eredmény: Kaposvár országos tökutolsó, itt lehet családi házat venni legolcsóbban

A piac szava hitelesebb, mint a sikerpropaganda

Lelőjük a poént: még Salgótarján is jobban áll, mint a somogyi megyeszékhely. Szép grafikont találtunk a napokban: az ingatlan.com adta ki, és az Index közölte. A megyei jogú városok és Budapest ingatlanárait hasonlítja össze sajátos számítási mód szerint: hány négyzetméteres panelt-téglát, ill. családi házat lehet venni húszmillió forintból az egyes településeken. Panelból öt város van mögöttünk a huszonegyből, téglából hét, ám, ha a családi házakat nézzük, Kaposvár elbújhat szégyenében: egy húszasért 130 négyzetmétereset hajítanak itt a sikítva menekülő vevő után, s ezzel a boldog Szitaland az országos sereghajtó.

Kaposvárt az ország egyik periférikus helyének nevezi az Otthon Centrum legfrissebb lakás-beruházási elemzése

Az élhetőségi versenyben is csúnyán leszerepelt a város

Ehhez persze nem kell ennyire elmélyülni a kérdésben: elég, ha sétál egyet az ember a gyenge-közepes falusi búcsúra emlékeztető „Rippl-Rónai fesztivál” szédítő forgatagában. Ami viszont a címben említett elemzést illeti, a számok nem hazudnak: Kaposváron a beruházási, más szóval értékesítési céllal épült lakások száma – sok más mutatóhoz hasonlóan – az egyik legalacsonyabb az országban, s az elemzés e megállapítását kénytelenek vagyunk idézni: „…olyan periférikus, félperiférikus települések állnak a sor végén, mint Hódmezővásárhely vagy Kaposvár, ahol a lakóingatlanok árszintje sem teszi lehetővé, hogy megérje lakásfejlesztésbe kezdeni.” Nesze neked, sikerpropaganda, erős város: elég néhány egyszerű számot egymás mellé tenni, és máris ott áll letolt gatyával, megszégyenülve az egész bagázs.

Csókosok bálja: a Fidesz megmondja, hogy mennyit akar fizetni egy önkormányzati ingatlanért…

… és annyit fizet

A NER lovagjainak és a nyomukban lihegő csőcseléknek számos visszataszító tulajdonsága közül talán a leginkább az, ahogy a „felperzselt föld” háborús taktikáját alkalmazzák. A EU százmilliárdjaiban enyves kézzel három műszakban vájkálók nem vetik meg az aprópénzt, nekik minden kell, sőt „minden is”, ahogy Chuck Norris mondaná. Néhány száz, vagy tízezer forintért is képesek térdre ereszkedni, nyilván azért, nehogy más is részesülhessen az országban eluralkodott jólétből. Mert nemcsak az számít, amit összeharácsolnak maguknak, hanem az is, amit vélt vagy valós ellenfeleiktől elvesznek, így gyengítve őket. Ebben persze aktívan segítségükre van az önkormányzat, amelynek nem egy párt, hanem egy egész közösség érdekeit kellene képviselni. Ám ők most egy közel kétszáz négyzetméteres irodakomplexumot játszottak át a kormánypártnak – az eredeti árhoz képest fillérekért.