Tag Archives: intermodális

Az épülő Kaposvári Közlekedési Központ: nem az, aminek látszik, viszont értelmetlen és drága

… a közlekedési szakemberek szerint is

Közel egy évtizede stimulálja a somogyi megyeszékhely polgárainak idegvégződéseit Szita Károly és a vele egy húron pendülő helyi sajtó az „intermodálissal”. Kezdettől igazi kommunikációs kincsesbánya volt ez: a városházán csak ki kellett mondani a nevét, s másnap legalább a helyi sajtóban bizton számíthattak két-három közhangulat-javító tudósításra, benne a megunhatatlan makettekkel, látványtervekkel – így ment ez hosszú évekig.

A most a megvalósulási szakaszba lépett, finoman szólva is kalandos sorsú projekt esetében nem is a sokéves csúszás a legnagyobb gond, hanem az, hogy lényegét tekintve semmiben sem különbözik a 40 centiméteres bodrogkeresztúri kilátótól: csupán az uniótól lenyúlható tízmilliárdokról, azok megfelelő zsebekbe irányításáról szól, Kaposvár és környéke lakóinak nem sok haszna származik belőle.

Rippl-Rónai, a libakergető expressz: ugye, ön is abban a tévedésben volt, hogy a vasútfelújítás az utasok kényelmét szolgálja?

Dehogy: minden a MÁV teherszállítási üzletéről szól!

Nincs még egy olyan ország – a mondat, amely így kezdődik, Magyarországon ezerféleképpen folytatódhatna – ahol a vasúttársaság menetrendje belpolitikai eseményszámba megy. Kisebb sikertörténet egyáltalán, hogy van menetrend, már elméletileg legalább. Ezért mi is fűzzük hozzá a magunkét: a 2013-ban a szokásos egetverő csinnadrattával, polgármesteri ingyencirkusszal felavatott Rippl-Rónai IC mára oda silányult, hogy „névben él csak, többé nincs jelen”. Pontosítsunk: még ennél is megalázóbb a helyzet, ugyanis a világhírű festőről elnevezett, anno a „Horvátország felé haladó nemzetközi hálózatba bekapcsolt” expresszvonat ma Kaposvár és – kapaszkodjanak – Dombóvár közt teremt világszínvonalú összeköttetést! És e lélekemelő hír mellett még számos történetünk is van arról, amit vasútfejlesztésnek (?) neveznek, különösen , ha Kaposvárról van szó.

Kaposvár közlekedésfejlesztési terve, harmadik rész: helyközi közösségi közlekedés, vagy amit annak neveznek errefelé

Parasztelosztó*, a város lüktető szíve

Folytatjuk nemrég kezdett sorozatunkat, mely az önkormányzat által rendelt mobilitási tervet elemzi: túl vagyunk már a nyilvánvalóan naivan optimista demográfiai előrejelzésen, amely önmagában is megért egyet, és annak feldolgozásán is (főleg lelkileg), hogy Kaposváron a vasút afféle vitézkötés csupán azon a bizonyos lószerszámon: míg a helyközi autóbusz-közlekedést 17 ezren veszik igénybe naponta, addig vasúton mindössze kétezren utaznak. A most követező részben az autóbusz-közlekedésről lesz szó, annak helyközi változatáról: miután a közösségi utasok döntő részét ez a járműfajta szállítja, az erre vonatkozó statisztikák is roppant tanulságosak. Nyilván itt is visszaköszön a Közlekedési Központ (lánykori nevén az intermodális) lázálma, s az, hogy egyre inkább úgy tűnik: semmi sem lesz belőle. Nem baj, hiszen már épül a sportcsarnok és a versenyuszoda: az sokkal fontosabb.

Kaposvár közlekedésfejlesztési terve, második rész: „vasutas, vasutas, ugye sok az utas…”

Intermodális Közlekedési Központ csak 2023-ban?

Írásunk első részében összefoglaltuk, hogy milyen népességi adatokra is alapozza a tanulmány a Kaposvár közlekedéséről szóló elemzést, ill. hogyan próbál egy végtelenül lesújtó demográfiai jövőképet üres, semmitmondó jóslatokkal fogyaszthatóvá tenni. Itt, a második részben már konkrétan a közlekedésről lesz szó, főleg annak közösségi formájáról, fókuszban elsőként a vasúttal. És az erről szóló elemzés sem lesz szívderítőbb semmivel, sőt: a számokból rájövünk, hogy az elmúlt évek sorvasztó-züllesztő tevékenységének gyümölcse mára beérett: a vasutat Kaposváron akár be is lehetne zárni érdeklődés hiányában.

Azok az átkozott határidők: mikor lesz így „modern város” Kaposvárból?

R67-es, Közlekedési Központ, színház – hol is tartunk?

Nem változtatunk azon a gyakorlatunkon, hogy időről időre áttekintjük azokat az ígéreteket, amelyekkel a Modern Városok Programja lassan két éve folytonosan izgalomban tartja a médiát és a közvéleményt. A többséggel persze könnyű dolguk van: elég az arcukba tolni egy sajtóközleményt, ahogyan utoljára a 67-es, „zenélő” útról szólót is. Ez a szöveg Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. közleményén alapult, és persze boldog-boldogtalan visszaböfögte anélkül, hogy hozzátett volna valamit. Ez a közlemény-újságírás a szakma legalja: copy-paste, minimális munka, felelősség, s persze ugyanennyi a hozzáadott érték is. Az viszont már senkinek sem tűnt fel, hogy hiába a nagy csinnadratta: a közbeszerzési értesítőben még mindig nincs ott a kommüniké arról, hogy ki, és mikor is fogja megkezdeni az elátkozott út építését.

Hurrá, optimisták: huszonöt kérdés kezdőknek és akarnokoknak

Egy kis segédlet a mai közmeghallgatáshoz – frissítve!

Ez az enyhén formabontó írás csupán némi segítség lesz azoknak, akik netán kedvet, erőt vagy másféle késztetést éreznek magukban – no meg némi kételyt a Kaposváron szokásos öntömjénező szólamokkal szemben – felszólalni, kérdezni a közmeghallgatáson. Szita Károly nagyon kevés dologban hasonlít Orbán Viktorra, de abban biztosan, hogy hosszú évek, inkább évtizedek óta nem volt hajlandó szemtől szemben, egyenesen kiállni, és kényelmetlen, esetleg kínos kérdésekre válaszolni, netán vitázni. A közgyűlésen a pulpitusról rendszerint arrogáns, kioktató, olykor mellébeszél vagy egyenesen hazudik, a vitázóktól megvonja a szót. Interjút, mit interjút, kinyilatkoztatást kizárólag a jól bejáratott mikrofonállványainak ad, hogy ki ne derüljön: csupán vékonyka civilizációs máz fedi a kisstílű akarnokságot.

Újabb intermodális mesék harmadik rész: totális vereség a MÁV-tól, hazug tervek az EU-nak

Los Angeles-i „buziság” újratöltve

Waterloo, Solferino, Sztálingrád – történelmi bukások, persze a vesztesek felől nézve. A kaposvári városvezetéssel és személyesen Szita Károllyal még nem törölték úgy fel a padlót, mint Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató. Ennyit mondhatunk tömören a városháza és a csicskasajtó által folyvást „történelminek” nevezett beruházásról, ami azon kívül, hogy költségvetésében kevesebb, mint a harmadára karcsúsodott, tökéletesen értelmetlen és alkalmatlan módon, erősen a hátrányára változott, s persze ezek után közösségi közlekedési központnak nem nevezhető. Csupán arra jó, hogy az Európai Unió tisztességesen dolgozó polgárai által befizetett adókból tíz és félmilliárd forintot – harminc-egynéhány millió eurót – ellopjanak.

Újabb intermodális mesék, második rész: nem a méret a lényeg, hanem a répa

Taszár, M9, logisztikai központ: mond valamit?

Írásunk előző részében lelepleztük a városháza álságait: azt, hogy a végére még fogpiszkáló sem marad a „történelminek” beharangozott városfejlesztésből, nemhogy petrencerúd. Szita Károly összehordott hetet-havat föld alá vitt sínekről, üvegalagútról (mellesleg a föld alatt miért is lenne üvegalagút?), csak, hogy ne kényszerüljön beismerni: itt bizony csúnyán lehúzták az eredeti költségeket, kevesebb mint az egyharmadára, s azt se feledjük: ez bruttó összeg, ebből még 27 százalék áfát az állam áttesz a másik zsebébe. Emiatt éppen a projekt kulcsfontosságú elemei nem valósulnak meg, pl. a belvárost a fürdővel és a Donnerrel összekötő aluljáró, mely a vasúti peronok biztonságos megközelítését is lehetővé tette volna. De van ennél nagyobb gáz is:

Újabb intermodális mesék: „felejtsük már el ezt a Los Angeles-i buziságot”

Nem, nem lesz összekötve a Donner a belvárossal…

Szép csendesen azért csak elválik, népiesen szólva az a bizonyos sz@r a májtól: a napokban kiírták a kaposvári intermodális közlekedési központ megvalósítására szóló pályázatot. Ez persze újabb üdvrivalgásra adott alkalmat a helyi cselédsajtónak, amely továbbra is a régi, harmincöt milliárdra tervezett makettekkel hülyíti azokat, akik még egyáltalán figyelemre méltatják. A kiírás azonban, amely a magyar közbeszerzési értesítőben még nem, csupán az európaiban jelent meg, legalább annyi mindenről árulkodik, mint annak idején Krakus Péter a kommunista állambiztonságnak: pl., hogy a „történelmi” tervnek, amely menet közben kevesebb mint az egyharmadára töppedt össze, éppen azt a részét húzták le, amelyről a leghasznosabb lett volna: a belvárost a Donnerrel és a fürdővel összekötő aluljárót. Lehet újabb meséken agyalni.

Akkor hol is tart a Modern városok program? Harmadik rész: az „évszázad beruházása”, melyből mára szólamok sem maradtak

Intermodális mesék hülye gyerekeknek

Több, mit fél évtizede eteti folyamatosan Kaposvár polgárait Szita Károly az „évszázad beruházásának” keresztelt, mostanában Kaposvári Közlekedési Központ néven futó intermodális közlekedési létesítmény folyamatosan napirenden tartott, ám állandóan újraírt lózungjaival. A történet egyre jobban hasonlít a Rákosi-Kádár-korszak kommunizmusról szóló, általános jólét és boldogság-tündérmeséjéhez, melyre mindig csak egy kicsit kell még várni. Az első ígéret 2011-ből való, akkor harmincöt milliárdról volt szó, és 2015-ös átadásról. Ez módosult először 2016-ra, majd 2018-ra, 2016-os kezdéssel. Mára kiderült, nemhogy nem kezdődött el, de kevesebb, mint egyharmadára: először 12.5-re, majd 10.5 milliárdra faragták le a költségvetését. És ez még nem is a legkínosabb, amiről be kell számolnunk.