Tag Archives: intermodális

Akkor hol is tart a Modern városok program? Harmadik rész: az „évszázad beruházása”, melyből mára szólamok sem maradtak

Intermodális mesék hülye gyerekeknek

Több, mit fél évtizede eteti folyamatosan Kaposvár polgárait Szita Károly az „évszázad beruházásának” keresztelt, mostanában Kaposvári Közlekedési Központ néven futó intermodális közlekedési létesítmény folyamatosan napirenden tartott, ám állandóan újraírt lózungjaival. A történet egyre jobban hasonlít a Rákosi-Kádár-korszak kommunizmusról szóló, általános jólét és boldogság-tündérmeséjéhez, melyre mindig csak egy kicsit kell még várni. Az első ígéret 2011-ből való, akkor harmincöt milliárdról volt szó, és 2015-ös átadásról. Ez módosult először 2016-ra, majd 2018-ra, 2016-os kezdéssel. Mára kiderült, nemhogy nem kezdődött el, de kevesebb, mint egyharmadára: először 12.5-re, majd 10.5 milliárdra faragták le a költségvetését. És ez még nem is a legkínosabb, amiről be kell számolnunk.

Sajtótájékoztató a donneri-cseri közállapotokról: az Együtt közvélemény-kutatással folytatja a városrészek helyzetének feltárását

A megoldás kulcsa az önkormányzatnál van

Egy éve, tavaly októberben zárult az az aláírásgyűjtés, amelyet az Együtt-Korszakváltók Pártja és a Polgári Szabadság Platform végzett Kaposváron a donneri rendőrőrs létesítése érdekében. A kezdeményezés várakozáson felüli sikerrel zárult: 1723 támogató aláírást sikerült összegyűjteni, amely az itt lakó választókorúaknak jelentős hányada, 16 százalék. Ők azok, akik egészen biztosan elégedetlenek a közállapotokkal, amelyek azonban, amint azt Pintér Lóránd választókerületi elnök és Kerepesi Tibor alelnök a mai sajtótájékoztatójukon elmondták, nem szűkíthetők le csupán a közbiztonságra: az ingatlanpiaci helyzet, a kereskedelmi és szolgáltatási ellátás, az infrastruktúra fejlettsége legalább annyira befolyásolja a közérzetet, mint az, hogy a kezdeményezés nyomán a rendőrség fokozta járőrtevékenységét.

Újratervezés, avagy a 67-es szappanopera sokadik fejezete

Százmilliók vasvillával ki az ablakon

Minket lepett volna meg a legjobban, ha egyszer csak, mondhatni váratlanul megjelennek a földmunkagépek a Kaposvárt egyesek szerint a nagyvilág többi részével összekötő elátkozott 67-es úton, és, ahogy a mesékben lenni szokott, idővel megindulhat rajta a forgalom. Nos, út helyett immár fél évtizede fellengzős dumákat, zavaros magyarázatok tömegét kapták a kaposváriak, az úttesten pedig – mondván, úgyis már csak néhány ezret kell aludni a megújulásig – szépen gyűlnek a brutális kátyúk. A fejlemény pedig, ha annak lehet nevezni annyi, hogy most, néhány napja immár sokadszorra eredményt hirdetett a Nemzeti infrastruktúra Fejlesztő Zrt. – nem tévedés – az út MEGTERVEZÉSE tárgyában. Agyrém, narancsszínű csomagolásban.

Csókosok klubja: százhúsz milliárd Kaposvárnak

Délidő, midőn egy régi (férfi)szerelem termőre fordul

Vannak pillanatok, amikor nehéz megszólalni, nyilván ez is egy ilyen. Hogy aztán a meghatottságtól-e vagy a röhögéstől a bárgyún kenetteljes, Semjén Zsolt legjobb pillanataira emlékeztetően ragacsos dumákon és pillantásokon, azt magunk sem tudjuk. Szívszorító s egyben felemelő volt látni-hallani azt a szerelmes turbékolást, amit a két férfiú, pártunk-kormányunk, illetve városunk képviseletében a nyílt színen előadott. És azok a nézések… Barbárság is volna belerondítani, így ünnepélyesen megígérjük, hogy csak a legnagyobb tisztelet és áhítat hangjain beszélünk az eseményről a továbbiakban. És maradnánk a kulcsszónál, a szerelemnél, ha már legmagasabb helyről kaptunk hozzá bátorítást.

Miniszterelnök úrnak alázatosan köszönjük Taszár nevében: Székesfehérváron lesz a NATO-bázis

A fehérvári huszár lenyomja a rosseb-bakát

Aki szíve mélyén még táplált hiú reményeket, mostantól végleg letehet arról, hogy Kaposvárra netán visszatérnek az 1995-2003 közti szép idők. Két napja tudjuk, hogy a NATO és a kormány közös döntése alapján egy új, az ukrajnai helyzettel indokolt támaszpontot hoz létre – na, vajon hol? – természetesen az amúgy is rogyásig kistafírozott Székesfehérváron. Erről a kormánypropaganda új zászlóshajója, a Magyar Idők számolt be. Először egy negyven fős parancsnoki központ létesül, melynek tesztelése a lap szerint pár napja, a Magyarország területén folyó vezetési gyakorlat keretében zajlott. Később pedig – s nyilván nem évek múlva – több ezres, szárazföldi és légi egységek fogadására is alkalmas bázis, mondjuk lassan, szótagolva, hogy a Kaposvár város és Somogy megye képviseletére tökéletesen alkalmatlan és érdemtelen képviselők is megértsék: Szé-kes-fe-hér-vá-ron…

Meglepő és mulatságos: pénteken (mégsem) jön Orbán Kaposvárra?

Európa megmentve, folytatódhat a haknikörút

Információink szerint 25-e, péntek lesz a napja Orbán miniszterelnök országjáró (és ígérgető) körútja újabb, ezúttal kaposvári állomásának: némi kihagyás után, melybe belefért egy kis horvátországi nyaraláson kívül az is, hogy második Hunyadi Jánosként laza csuklóval megmentse Európát az újabb muszlim inváziótól, folytatódik a roadshow. Kérdés, hogy érdemei elismeréseképpen jövő nyáron beteheti-e még a lábát ő és Szíjjártó külügyi futsalbiztos bármelyik környező, vagy akár uniós országba regisztráció és ujjlenyomatvétel nélkül, ám abban biztosak lehetünk, hogy Kaposvár „városállam”, ahogy egykor Szita Károly polgármester nevezte, tárt karokkal fogadja majd „mindig, minden körülmények között”, hogy egy másik klasszikust idézzünk. Főleg, ha hoz valamit.

Lovró bácsi igaza: Messi(ás) Kaposváron, avagy mit fog ígérni Orbán?

Jut még valami az örökké a sor végén állóknak?

Miután újfent és akkurátusan felmosták a padlót Strasbourgban a magyar miniszterelnökkel, nyilván szemrebbenés nélkül folytatja ott, ahol abbahagyta – itthon. Mert itt még láthatóan van dolga, össze kell kaparnia valamit abból, ami a pártja és az általuk képviselt nemzeti színű köztéboly dúlása nyomán még megmaradt. Ezért járja most az országot, és köt „szerződéseket” a megyei jogú városokkal, mintha ennek lenne bármilyen közjogi értelme, pl. nem teljesülés esetén Kaposvár pl. elperelhetné a felcsúti stadiont tőle. Ígér, ígér és megint ígér, láttuk Egerben, Sopronban, Pécsen és Zalaegerszegen. Nyilván Kaposvárra is ideér valamikor, s itt is ígérni fog: kérdés, hogy mit, de főleg az, hogy ezt mennyire kell komolyan venni.

Sánta kutyák akcióban: a tavalyi ígéret ellenére nem folytatódik a vasútfelújítás

Sínen vagyunk, és már jön is a vonat

Miután egy héttel elhalasztották a kaposvári vasútállomás felújításának megkezdéséről szóló sajtótájékoztatót, már lehetett sejteni, hogy nem kéne nagyon emelgetni a  fátylat: baj van ezzel a menyasszonnyal. Ennek kapcsán is csak a KAPOS-T volt képes néhány alapvető kérdést feltenni, ahogy arról, hogy a Baté-Dombóvár szakasz újraalkotása az idén az ígéret ellenére elmarad, szintén csak mi tettünk említést. Gyanúnk beigazolódott, Szita Károly, Dávid Ilona és a teljes helyi lakájmédia pedig hozta tegnap a szokásos formáját.

Szigorúan ellenőrzött hazugságok: visszavonta a MÁV a Dombóvár és Baté közti vonalszakasz felújítási munkáira vonatkozó közbeszerzési kiírást

Sajnos elmulasztottuk megszámolni, hányszor smúzolt Kaposváron Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató Szita Károllyal sajtótájékoztató címén az elmúlt év választási kampányforgatagában, mindannyiszor biztosítva a város polgárait arról, hogy már csak néhányat kell aludniuk, és a Budapest-Kaposvár vasútvonal sebességben és kényelemben a Sinkanzent és a TGV-t is naponta alázza majd szénné. Korábban is szóvá tettük már a Kaposvár-Dombóvár közti szakasz felújításának furcsaságait, pl., hogy használt, máshonnan kiselejtezett talpfákból készül az aljzat, vagy, hogy jelen állás szerint az új nyomvonalon építendő Budapest-Zágráb-Rijeka vasútvonal széles ívben, mint úrilány a járda közepén bűzlő szarkupacot, elkerüli Kaposvárt. Most pedig azt kell látnunk a Közbeszerzési Értesítőben, hogy a felújítás nyárra ígért folytatása is kétségessé vált, miután a MÁV a közbeszerzési eljárást indoklás nélkül visszavonta.

Tartalom és mondanivaló, valamint a tanulságok: visszatekintés a KAPOS-T elmúlt évére

Nem szeretnénk a szokásos évértékelős hibába esni, igyekszünk a fellengzős öndicsérettől és a bizonyítvány-magyarázástól is távol tartani magunkat. Az év elején úgy éreztük, hogy egy próbát megér annak a – szerintünk – tarthatatlan helyzetnek a megszüntetése, hogy, míg minden magyar nagyvárosban van legalább egy, nem a Fidesz befolyása alatt lévő médium, addig Kaposváron egységesen, szervezetten Szita Károly és Gelencsér Attila zsebében lapul minden, magát újságírónak vagy tévésnek-rádiósnak tartó személy. Feltesszük, jobban megéri nekik zsebpiszokként, ilyen áporodott levegőjű helyen megbújni, mint kritikus hangot megütni egy erkölcsi és emberi mélyponton lévő, korrupciótól, hazugságtól bűzlő hatalommal szemben. Szívesen maradunk továbbra is csak egy pont, de olyan pont – s ezt azért bizonyítottuk 2014-ben – melyből elindultak a hajszálrepedések a helyi hatalmi hegemónia felületén, és amely támasztékul szolgálhat annak az erőnek, mely kibillenti sarkából.