Tag Archives: Jobbik

Választás 2018: hogyan is áll most az ellenzéki oldal Kaposváron? Helyi jelölt vagy ejtőernyős? Összefogás vagy széthúzás?

Nevezési lista, első rész:

Valószínűleg nem lesz ennél fontosabb kérdés – az új év első felében legalábbis. Épp ezért, bár a hátralévő kevesebb, mint száz nap rémületes gyorsasággal telik majd el, nyilván számos írás foglalkozik a parlamentbe jutás esélyeivel itt, a KAPOS-T oldalain (is). Közéleti lapként nem is tudnánk megkerülni a témát, s kritikus elemzőként pedig eszünk ágában sincs egyszerű jókívánságokkal kísérni a jelenlegi hatalom leváltására irányuló ellenzéki kísérletek bármelyikét. Ezzel együtt azonban azt sem ígérhetjük, hogy a KAPOS-T beállna a mostanában újra divatba jött, gondolkodást, szembenézést és erkölcsi bátorságot helyettesítő, önfelmentő „összefogást, összefogást” óbégatók kórusába. Ugyanis ez – pontosan azok miatt, akik a leghangosabban követelik – a legkevésbé sem egyszerű:

Dúl a plakátháború Kaposváron is: akcióban a kormányhivatal, karöltve a kaposvári vagyonkezelővel és a Fidesz-pemzlikommandókkal

Mintaszerű az együttműködés a plakáttépkedők közt

Annál ótvarabb, szánalmasabb és primitívebb érveléssel még a viharvert magyar közéletben is ritkán találkoztunk, hogy azért kell leszedni egy magánszemély által megrendelt és kirakott plakátot, mert az „hasonlít a Jobbik plakátjaira”. És nem szakad rájuk a kormányhivatal, Kaposvár messze legrondább épülete, pedig tegnap este addig nem mehetett haza senki, míg a plakátokkal kapcsolatos határozatokat meg nem hozták. A közterületeken pedig meg is kezdődött ma a „maffiás” plakátok leszaggatása: sajátos együttműködésre utaló módon a Kaposvári Vagyonkezelő Kft. munkatársainak közreműködésével. Kérdés, hogy kerülnek ők a képbe, holott ez szigorúan a Somogy Megyei Kormányhivatal és a plakát megrendelőjének ügye. Persze a fideszes úttörő ahol tud, segít, még ha ez végtelen számú, háromtól öt évig büntethető hivatali visszaélést is sejtet.

Híres kaposváriak a nagypolitika forgószínpadán: Tián Pál ismét a reflektorfényben

Akire büszkék vagyunk…

Már többször ejtettünk szót arról, hogy milyen lehangoló is az, s egyben mennyi mindenre magyarázat, hogy Kaposvár és Somogy gyakorlatilag egyetlen potensnek nevezhető, a közéletben valódi szereppel bíró országos politikust sem adott az országnak az elmúlt hét évben. A somogyiak, Gelencsér Attila és társai fényévnyi távolságra vannak a hódmezővásárhelyi Lázár János kancellária-, vagy a kisvárdai Seszták Miklós fejlesztési miniszter, de még a debreceni Kósa Lajos frakcióvezető hatalmától, befolyásától. Gelencsér és Móring parlamenti jegyzők, kiscsicskák csupán, csak itthon játsszák a nagyfiút, a semmibe szürkülő Mátrai Márta „háznagyasszonyról” és a többiekről ne is beszéljünk. Így aztán öröm némi üdítő kivételként beszámolni arról, hogy a kilencvenes évek kaposvári félvilágának sztárja, Tián Pál ismét a mainstream média érdeklődésének fókuszában feszít: ő volt a vezérszónoka a Csíki sör érdekében néhány nappal ezelőtt lezajlott tömegdemonstrációnak.

„A Párttal, a néppel egy az utunk”: szépen formálódik a kaposvári média-gólem

És hány álláskereső is van Somogyban?

Az álmoskönyvek szerint talán nem szerencsés két, egymást követő cikkben is a médiával foglalkozni, de ezt most így hozták az események. Voltaképpen a KAPOS-T soha nem is a médiával foglalkozik, hanem azzal, hogy a helyi közélet eseményei hogyan tükröződnek bennük, illetve hogyan próbálják befolyásolni az egyes médiumok – nyilván politikai indíttatásból – a történéseket. Most, hogy már két teljes hónapja új vezetése van a Somogyi Hírlap-Sonline kombónak, amúgy sem haszontalan egy röpke elemző pillantást vetni rájuk: hogyan változott a hangnem, a témaválasztás, hogyan igazodnak az új tulaj elvárásaihoz. Nem árulunk el nagy titkot, ha megsúgjuk: a Somogyi Göb… Mészáros Lőrinc élcsapatává képezte magát hetek alatt. Hogy ezt most némi aktualitással is meg tudjuk toldani, tiszta haszon.

Parkolás a sétálóutcában: nyolcból nyolcszor bukott el a Szita Károlyék által indított bosszúhadjárat

Kedélyes embervadászat a virágok városában

Sajtótájékoztatót tartott szerdán a Jobbik kaposvári szervezete az egyik tagjukat, dr. Takács Richárdot ért, „sétálóutcai parkolás” néven országos hírnevet szerzett hatósági vegzatúra, ill. a ügyben lezárult jogi eljárások eredményeinek ismertetése tárgyában. Amint az közismert, tavaly június végén jelent meg egy cikk a kaposvári önkormányzathoz közelálló „Most médiacsoport” weboldalán „Mustanggal a klotyóra” címmel, melyet az országos sajtó, nagy olvasottságú internetes médiumok, nyomtatott lapok és tévécsatornák is átvettek. Miháldinecz Gábor, a párt kaposvári önkormányzati képviselője hangsúlyozta, hogy álláspontjuk szerint a támadás politikai okok miatt történt: Takács Richárd a Somogy Megyei Közgyűlés jobbikos tagja, s személyén keresztül a Fidesz a pártjukat igyekezett támadni. A KAPOS-T-hoz eljutott információk alapján ennél többet feltételezhetünk: Szita Károly polgármester személyes bosszúját a Takács család ellen.

Egy „kedves” kaposvári csirkefogó a régmúltból: Tián Pál ezúttal a politikai alvilág elitosztagában vitézkedik

Karrier jobbról: kisstílű szélhámosból nagyprior

Nem győzzük eleget ismételni: istenáldotta hely ez a Kaposvár. Itt van legtöbb ízléstelen szökőkút és giccsszobor per négyzetkilométer, itt teheti meg büntetlenül Kósa Lajos, hogy elhájasodott tarkójú pojácáinak élén végigmotorozzon a város fő(sétáló)utcáján, megalázva ezzel a kaposváriakat, akik már amúgy is végképp porrá zúzták saját önbecsülésüket azzal, hogy hatodszor is megválasztottak valakit, akinek Dante poklában is a legmélyebb, kilencedik körben, rokonai, barátai elárulói közt lesz a helye, s most itt van nekünk egy újabb, helyi sikerember: ismét reflektorfényben Tián Pál, a kilencvenes évek népszerű „Cián Palija”, az ismert kaposvári sikkasztó és szélhámos, aki a Népszabadság mai cikke szerint éppen a Jobbiknak gründol egy új, tőlük is jobbra álló szatellitpártot.

Hóhérok hete – augusztusban a második

Némi hasonlóságot véltünk felfedezni Ér(Vér)patak hírhedt polgármesterének egyre eszelősebb akciói és egynémely kaposvári helyi rendelkezés között – ez persze csak a véletlen műve lehet. Ezen épületes alkalomból elmélkedünk kicsit arról, hogy hogyan tud egy-egy helyiérdekű Übü király paranoiája elfajulni, hogyan lesz rémuralom egy ártalmatlannak tűnő hóbortból: a rovásírásos helységnévtáblából, a zsinóros-műszálas bocskaiból, a tarsolylemezes mobiltelefon-tartóból és a hátrafelé nyilazásból.

Gyerek, Matiné: június első hetének lepattanói a holdudvar jegyében

Levelet kaptam, lájf, ahogy a némileg divatjamúlt nóta mondja: az egzotikus nevű Matiné János úr írt nekünk, igencsak emelkedett stílusban, ahogy a mellékelt képernyőkép is mutatja. A „Baromagy!” felütésből csak sejthetjük, hogy nem bemutatkozás – bár mit lehessen tudni – s korábbi, „Vitatkozni a Jobbikkal” című írásunkban foglaltakat sérelmezi erősen. Konkrétan azt, hogy Pavics Lázárt „állítólagos” közgazdásznak tituláltuk. Nos, az 1935-ben született Pavics úr persze formailag valóban közgazdász, és önéletrajza szerint aktív éveinek tekintélyes részét a Pénzügyminisztériumban töltötte, de mi sajnos annak, aki olyan égbekiáltó ostobaságot állít, mint, hogy a magyar gazdaság egy év alatt megtermelt jövedelmének több, mint egyharmadát profitként kiviszik az országból a külföldi befektetők, csak idézőjelben tudjuk leírni a neve mellé azt, hogy „közgazdász”. Tőlünk nyugodtan végezhetett a Marx Károly Egyetemen, lehetett szak-, fő- vagy akármilyen titkos, belső, külső, középső tanácsos. Csak gondoljunk bele ép, hétköznapi ésszel: a megtermelt GDP több, mint felét vonja el az állam adók és járulékok címén. Ebből van oktatás, egészségügy, honvédelem, stadionok, zsebpénz (4 napra 2 millió) Lázár Jánosnak, stb. Hol arányos és életszerű, hülyeúr, hogy minden megtermelt 10 forintból kettő az, amiből élünk?

Vitatkozni a Jobbikkal: gyógypedagógiai misszió

Április 6. után azért verset írni persze még lehet, sőt kell is, de az az érzésünk, hogy vitatkozni viszont egyre kevésbé. Az ok egyszerű: a győztes politikai erő számára éppen a vita elutasítása volt a siker kulcseleme. Kinyilatkoztatni, vádolni, deklarálni, érveket lesöpörni kell, és lehet, vitatkozni nem. Legyünk őszinték: nincs is hozzá kultúránk: a másik fél minimális tisztelete, néhány közös pont, melyből ki lehet indulni, főleg pedig hiányzik az elvi alap, amely nélkül csak szócséplés van. Ezzel együtt igaz, hogy miután a Fidesz „kiengedte” a karanténból a Jobbikot, a többi politikai erőnek sincs más választása, mint, hogy reflektáljon az általuk hangoztatottakra. Nyilván kell velük vitatkozni, főleg az EU-tagság kérdésében, hisz a Fidesszel nem lehet: EU-ügyben ő afféle skizofrén macskaként önmagával hadakozik. A Jobbik – legalábbis eddig ezt hittük – karakteresen EU-ellenes, így van mit osztani a fejükön.

Választás Kaposváron 2.: „mélységi felderítés”

A csalódás feldolgozásának első lépése, hogy megfogalmazzuk: valójában miben is reménykedtünk pontosan, a várakozások hol közelítették meg a realitásokat, és hol rugaszkodtak el tőlük végérvényesen. Aztán – a választók megbélyegzése: éretlensége és értetlensége felett való borongás helyett – el kell végezni azt a fáradságos aprómunkát, amely egy-egy választói csoport eredményes megszólításához, az üzenetek célba juttatásához nélkülözhetetlen. Például az itt következőket: a kaposvári választókerület számain alapuló részletes elemzést. Négy dologra fókuszáltunk: Kaposvár és a városkörnyéki falvak adatainak összehasonlítása, a városi szavazókörök szavazati arányaiból levonható következtetések, a jelöltek teljesítménye a listás szavazatokhoz képest és a nettó választási csalások hatásai.