Tag Archives: kampány

Kampány-tolltartó, kampánybrosúra, aláírásgyűjtés: Szita Károlynak és a Fidesznek mindent szabad?

Törvénysértések úton, útfélen

A téma, ahogy a sajtó évszázadaiban mindig, most az utcán hever. Szinte le sem kell hajolni érte, kiüti a szemünket. Az alább felsorolt szerény javaslatok, ill. meglátások szabadon felhasználhatók bárki által, hivatkozni nem kell, sem megköszönni: élhet vele a Kaposváriakért Egyesület, a Szőlősgazdák, különös tekintettel gyakorló bíró polgármester-jelöltjükre, vagy a PSzP, de tőlünk a Fidesz is, használhatja a kpsvr, vagy bárki. Ne sodorjon senkit lelki válságba az, hogy a KAPOS-T vette észre először, nem nagy ügy: sokszor tényleg a legkézenfekvőbb dolgok mellett tudunk elmenni vakon.

Akiknek összejött, és akiknek nem: a dolgok állása egy hónappal a választások előtt

Mégis feltűnt a színen a Mi Hazánk…

…habár állítólag csak a megyei lista érdekelte őket. Ehhez képest ott hírük sincs, viszont a kaposvári egyéni kerületekben – ha nyomokban is – jelen vannak. Sokkal többet róluk nem is tudunk azon kívül, hogy hét jelöltjükből három elvérzett a negyven-egynéhány aláírás összegyűjtésén – egyikük állítólag töküresen, érintetlenül vitte vissza az íveket. A Fideszről nyilván bőségesen beszámol majd a lihegnyik média, mi inkább az ellenzékre fókuszálnánk. A listát állító szervezetek eszerint a Szőlősgazdák, a Kaposváriakért Egyesület – plusz a pártok – és a Polgári Szabadság Platform, mindegyikük jelen van mind a tizenkét körzetben, így a listájuk is érvényes.

Így kell kampányhírt gyártani a semmiből: a két árkon kívüli gyepmester, Szita Károly és Vári Attila „egyeztetett” az M9-es autópályáról

Karcsi, Ati, Floki és a húsz éves gumicsont

Most már tényleg itt a választási kampány, és ezt abból is biztosan lehet tudni, hogy Szita Károly olyan témákról kezd el beszélni, amelyet „normális” esetben eszébe sem jutna elővenni. Most még rá is duplázott: a cseresznyeajkakról egyszerre keltek szárnyra az „M9-es autópálya” és a „Péccsel való együttműködés” tündöklő szóvirágai. Mi a NER tizedik évében viszont már ismerjük annyira pártunk és kormányunk döntéshozatali mechanizmusát, hogy tudjuk, ez a két úriember nagyjából az utolsó, akinek a véleményét figyelembe vennék egy autóút megépítésénél. Csupán arra volt jó a dolog, hogy megmozgassák kicsit a média emésztőrendszerét – egyébre nem.

Több mint brutális: a Fidesz méregdrága műanyag táblákat használ kampányplakátok helyett!

Akkumulátoros fúróval, facsavarral Brüsszel ellen

Újabb bizonyítékát adta – Kaposváron legalábbis – Magyarország immár az egész világ által elismerten szélsőjobboldali állampártja, a Fidesz, hogy nagyságrendekkel több pénzt tud költeni az EU-kampányra, mint az ellenzéknek nevezett politikai szereplők. Nem tudjuk, más városokban hogyan működik, de Kaposváron a kampány idejére törvény szerint kihelyezett, OSB lemezből készült helyek mindegyikén a szokásos, ragasztott papírplakátok helyett színes, 3 mm-es, ún. habosított akril műanyag lemezek vannak, ún. pozdorjacsavarral gondosan odaerősítve. Mindez nagyjából hússzorosába kerül az adófizetőknek, mint a hagyományos megoldás.

Jogerőre emelkedett a döntés: vissza kell helyezni a Jobbik Kaposváron felállított ideiglenes plakátjait

Legalább a saját nyomorult törvényeiteket tartanátok be…

A kaposvári városvezetés sokadik kísérlete sem állta ki a törvényesség próbáját: a Nemzeti Választási Bizottság 504/2018. számú határozatában elmeszelte kaposvári jegyző akcióját, mellyel eltávolította a Jobbik ideiglenes választási plakátjait a város különböző pontjairól. Ezt, amint talán közismert, a helyi választási bizottság helyben hagyta, ám a NVB, Prof. DR. Patyi András elnök vezetésével felülbírálta, és jogellenesnek mondta ki a plakátok eltávolítását. A döntés ellen a Kúriához lehetett volna fellebbezni, ám ez információink szerint már nem történt meg, így a döntés jogerőre emelkedett. A döntés nyomán akár az egész országot eláraszthatják a talpakon álló vaskeretek, a kormány és a Fidesz plakát-monopóliumától független politikai üzenetek hordozói.

Néhány óriásplakát Ebbing, azaz Kaposvár határában, avagy a jogállamiság sokadik megszégyenülése

Önkény, minden mennyiségben – frissítés!

Az Oscar-díj átadása után nyilván nem emelhettük át máshonnan egy plakátbotrányról szóló cikk címét, mint Martin McDonagh Három óriásplakát Ebbing határában című filmjéből, melynek zseniális főszereplője, Frances McDormand kapta a legjobb női alakítás díját. Tegnapi, a simicskista Hír Tv-ből származó információ szerint különös affér zajlott a napokban Kaposváron. Kevesebb, mint két hete, február 22-én, épp a legutolsó közgyűlés napján jelentek meg azok a mobil óriásplakát-tartók a városban, amelyen a Jobbik „Mi győzünk, ti nyertek” című választási üzenete volt látható. Volt, mondjuk, mert éppen ma, március 6-án ahogy jöttek, el is tűntek a közterekről. A két rejtélyes jelenség közt azonban történt egy s más: finoman fogalmazva is lábbal lett tiporva itten számos jog, s immár sokadszor meggyőződhettünk arról, hogy Kaposvár a legkevésbé sem biztonságos város…

Példátlan brutalitással távolították el kopasz Szita-pribékek a budapesti polgármesteri rendezvényről a Momentum kaposvári jelöltjét!

Tudósítás a Fidesz-hiénasajtó modorában

Ma, 11 órakor Budapesten a Bálna rendezvényközpontban kezdődött az a gyűlöletszeánsz, amelynek fő ceremóniamestere a Fidesz, a jobboldal s a magyar politikai élet két lábon járó erkölcsi mélypontjaként közismert Szita Károly kaposvári polgármester – kommunista titkosügynöki fedőnevén Krakus Péter – volt. Kaposvár polgárai ismét szégyenkezhetnek vezetőjük miatt: most a nyilvánosnak meghirdetett rendezvényről a legdurvább erőszak alkalmazásával vezették ki a szólás- és gyülekezés alkotmányban rögzített jogaival élni kívánó Berg Dánielt. A 24.hu által készített videón jól látszik, hogy először két kopasz verőlegény ellöki, majd levonszolják a mozgólépcsőn, miközben egyikük azt is megpróbálja megakadályozni, hogy a sajtó rögzítse a durva incidenst.

Városképvédelmi őrjárat, első rész: a képmutató kommandó harcosai feltűzik a szuronyt…

… és lazán megnyerik a seggszájversenyt

Orwell pedig sírva könyörög a receptért, mert ahhoz képest, ami itt megy, az ő végtelenül nyomasztó írói világa is kedélyes mese csupán. Az például, hogy éppen most, a Brüsszellel folytatott élet-halálharc, no meg a közelgő választások hatására úgyszólván a földből kel ki megannyi rettenthetetlen városképvédő Pallasz Athéné. Mindannyian, szerte az országban valami titkos mozgósító erő hatására (ugye, az Erő) ugyanabban a pillanatban világosodtak meg: magyarok, hát rémítő káosz uralkodik reklámfronton! Nem tűrhetjük tovább, hogy a Brüsszel ügynökéül szegődött Simicska Lajos plakátjai éktelenkedjenek utcáinkat és tereinket elcsúfítva! Amin eddig elégedetten, aprókat böfögve legeltettük szemünket, mostantól, központi utasításra rút, visszataszító vizuális környezetszennyezés! Harcra fel!

Nos, ha majd végezni tetszettek, felhívnánk a figyelmet néhány apróságra, amely szerintünk a plakátokon túl is rontja a városképet Kaposváron. Ebből indítanánk egy szerény sorozatot, szigorúan segítő szándék által vezérelve.

KAPOS-T mémpályázat: hit helyett mi gondolatokat várunk

Tudjuk, hogy a hit hegyeket mozgat, s azt is, hogy a világon élő hétmilliárdnyi társunk nagy részének alapvető lelki szükséglete. Ez utóbbiban, bármi is légyen hitük tárgya, senkit nem szeretnénk megbántani. Nem gondoljuk azonban, hogy a 21. században egyszerűen hit kérdése lehetne a közélet, gazdaság, kultúra, politika – tágabb értelemben a mindennapi életünket meghatározó dolgok összessége. Sőt azt gyanítjuk, hogy az, aki ezeket a dolgokat a hit világában próbálja elhelyezni, az mélységesen lenézi polgártársait, kiskorúnak, szellemileg éretlennek tekinti őket. És valamiért az az érzésünk, hogy Kaposváron a Fidesz és Szita Károly kampányának vezérszólama nem véletlenül lett a hit.

Kihívások augusztus harmadik hetében

A KAPOS-T továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a kaposvári közélettel, a helyi politika, kultúra és mindennapok kérdéseivel foglalkozzon. Ez ugyanis a nagyobbik kihívás, mégpedig azért, mert közismert tény, hogy, ha ma megkérdezik azt, hogy mennek a dolgok az országban, a válaszolók közel kétharmada azt mondja: rosszul. Így, mondhatni, olcsó és könnyű a tébolyult stadionépítési lázról, a szégyenletes buktával végződő trafikmutyiról, a Szabadság téri begombázott sas-karikatúráról vagy az évente ezer milliárd forinttal növekvő államadósságról beszélni. Ha viszont azt kérdezik az illetőtől, hogy közvetlen környezetében, lakóhelyén hogy mennek a dolgok, kétharmaduk azt válaszolja: jól. Pedig ez nem igaz, és ezt ők is sejtik. De a polgármester közel van, a miniszterelnök távol.