Tag Archives: KAPOS-T

A „szent család” biodíszlettől az egyre vastagodó arcbőr ápolásáig: ez volt a KAPOS-T 2018-ban

Újraolvasni-valók a mögöttünk hagyott évből

Mindenki ízlése szerint csinál évértékelést: van, aki bárgyún mered a parancsnoksága alatti propaganda-eszköztár valamelyikének kamerájába, és utánozhatatlan eredetiséggel elrebegi, hogy „… a 21. század városát építjük”. Szerintünk éppenséggel valahová a sötét feudalizmusba rángatják vissza a várost és az országot a központosított médiájukkal, a perverz kultúrháborújukkal, a korrupt, urambátyám dzsentritempójukkal, képmutató ájtatosságukkal. Nem a levegőbe beszélünk: e jellemzők mindegyikére számos, tényekkel alátámasztott példával szolgáltunk írásainkban. Évértékelő, az egyszerűség kedvéért hónapokra bontva, első rész.

A szamizdat él és virágzik, mint az édes nyolcvanas években: megjelent a „Nyomtassteis” első somogyi-kaposvári száma!

Nyomtasd, másold, terjeszd!

„Van még néhány független újság és hírportál, amelyek tisztességesen elvégzik a munkájukat, csakhogy ezeket nem olvassák elegen. A Nyomtassteis kezdeményezés segítségével azonban sokakhoz eljuttathatjuk az általuk előállított értékes tartalmakat. A legfontosabb írásokat lerövidítve, közérthetővé téve egy A4-es lap két oldalára helyezzük el. Ezt a lapot félbehajtva egy újság formátumú kis kiadványt kapunk.” Így fogalmaz annak a civil szervezetnek a felhívása, amely – szigorúan önkéntes, nonprofit alapon – vállalta, hogy megpróbálja közvetíteni a független, kritikus sajtó által nyilvánosságra került, de a hatalom sajtópolitikája miatt kevesek által olvasható tartalmakat azokhoz, akikhez csak a kormánymédia által gyártott propaganda-üzenetek jutnak el.

A dolgok állása 2017-ben, ahogy azt a KAPOS-T oldalain (és csak itt) olvasni lehetett

Sikerpropaganda és a valóság

Habár a kaposvári közélet idén nem izzott fel arra a hőfokra, mint 2016-ban a gumiégető elleni népmozgalommal, azért történt egy s más. Mi nyilván azokra fókuszáltunk, amelyek valami rejtélyes okból nem szúrtak szemet a helyi médiumoknak – ebből próbálunk itt alább amolyan kis évzáró szemlét hevenyészni. Dolgok, amelyek szerintünk igazán fontosak, amelyekről beszélni kel(lene), bár láthatóan nem mindegyik üti át még a helyi közönség ingerküszöbét sem. Cikkeink legalább felénél éreztük ezt az idegenkedő értetlenséget, ezeket a negatív hullámokat. És emiatt, bármilyen meglepő, nincs bennünk elégedetlenség: nem azt írjuk ezután sem, amit a többség hallani akar. Félre ne értsék: nem valami népnevelő szándék vezet bennünket, csupán maradnánk az értékrend mellett, amely a KAPOS-T-t létrehozta.

300

Tartalom és mondanivaló – szerény többesben

Mondhatnánk zsurnálnyelven, hogy újabb mérföldkőhöz érkeztünk: ez itt a háromszázadik pos(z)t, azaz bejegyzés a KAPOS-T-on, ahogy megszokhatták, színültig tartalommal és mondanivalóval. Eddig – legalábbis nekünk úgy tetszik – tartani tudtuk magunkat a „Köszöntőnkben” foglaltakhoz, hogy egy máshol azóta sem létező kritikai hangot képviseljünk a helyi nyilvánosságban. A hang szokatlan volt, olykor mellbevágó – kapkodtak is levegő után a farizeusok – de, hogy ne lett volna hatása, azzal még szép számmal tenyésző ellenségeink sem vádolnak bennünket. Ne is álszerénykedjünk: ha akarna sem tudna, s ma már nem is próbál megkerülni senki bennünket, ha Kaposvár legtágabb értelemben vett közéletének kérdéseiről kíván véleményt formálni.

A kétszázadik:

Zsar(át)nokok őszi vasárnapjai

Kétszáz írás, jóval több, mint kétszázezer szó. (Ön)ünneplésre, netán petárdák ezidőtájt szokásos pufogtatására persze nem készülünk, maradunk a szokásos szerény megemlékezésnél: ez csupán egy alkalom arra, hogy máshol, más összefüggésekbe nem illő dolgokról is szót ejtsünk. Elsősorban a KAPOS-T fogadtatásáról, mely persze felfogható szimpla belterjeskedésnek – legyen mentségünk rá a kerek szám, és az, hogy kezdettől fogva fontosnak tartjuk álszemérem és felesleges udvariaskodás nélkül foglalkozni a helyi média dolgaival. Mert a mai kor polgára azt a világot látja, amit a médiumok elé tárnak. Ez persze nem a valóság, s különösen nem annak égi mása, de ez – egyelőre – nem szegi kedvünket.

Tartalom és mondanivaló, valamint a tanulságok: visszatekintés a KAPOS-T elmúlt évére

Nem szeretnénk a szokásos évértékelős hibába esni, igyekszünk a fellengzős öndicsérettől és a bizonyítvány-magyarázástól is távol tartani magunkat. Az év elején úgy éreztük, hogy egy próbát megér annak a – szerintünk – tarthatatlan helyzetnek a megszüntetése, hogy, míg minden magyar nagyvárosban van legalább egy, nem a Fidesz befolyása alatt lévő médium, addig Kaposváron egységesen, szervezetten Szita Károly és Gelencsér Attila zsebében lapul minden, magát újságírónak vagy tévésnek-rádiósnak tartó személy. Feltesszük, jobban megéri nekik zsebpiszokként, ilyen áporodott levegőjű helyen megbújni, mint kritikus hangot megütni egy erkölcsi és emberi mélyponton lévő, korrupciótól, hazugságtól bűzlő hatalommal szemben. Szívesen maradunk továbbra is csak egy pont, de olyan pont – s ezt azért bizonyítottuk 2014-ben – melyből elindultak a hajszálrepedések a helyi hatalmi hegemónia felületén, és amely támasztékul szolgálhat annak az erőnek, mely kibillenti sarkából.