Tag Archives: Kaposvár Most

Meghunyászkodott a Szita-média: leközölte a Kaposvár Most a Takács Richárd ügyeiben jogerősen megítélt helyreigazítást

Azért a primitív sunyulás most sem maradt el…

Tegnap, július 14-én három perccel hat előtt került fel egy bejegyzés a Kaposvár Most felületére: szó szerint közlik annak a jogerős bírósági ítéletnek a szövegét, melyben elismerik, hogy hamis színben tüntették fel, ill. elhallgatták azokat a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy Takács Richárd ellen a felsőbb jogi fórumokon rendre elbuktak a Kaposvár főjegyzője, Kéki Zoltán által indított – most már fogalmazhatunk így nyugodtan: koncepciós – eljárások. Egyértelműen beigazolódott, hogy a KAPOS-T annak idején, mikor ezt még rajtunk kívül senki nem vállalta fel, igaz ügy mellé állt, minden pártalapú és ideológiai különbségétel nélkül. Hálát nem várunk érte, de nem is kaptunk.

Helyreigazítás-ügyek, újabb forduló: üzembiztosan hazudik a Kaposvár Most, és felelős szerkesztője, S. Kovács Zoltán

Bónusz: egy kis kaposvári hazugság-kaleidoszkóp – Frissítés!

Úgy tűnik, a szemérmetlenségnek tényleg nincs legalsó foka, s mindig van a legutolsónál is arcátlanabb kormány-, ill. Szita-párti sajtó-megnyilvánulás. Nemrég írtuk meg az Átlátszón, az ország vezető oknyomozó portálján a 74nullanulla ügyét: a helyi közéletbe belekorfinyáló reklámlapocska nem volt hajlandó közzétenni a Pécsi Táblabíróság jogerős ítélete alapján egy helyreigazítást, s ezért a szerkesztőség berendezése a végrehajtó kalapácsa alá kerül május 15-én. A cikkben szó volt arról is, hogy a másik anyaszomorító bagázs, a Kaposvár Most is vastagon sáros: ők sem hajtottak végre egy jogerős ítéletet. Az Átlátszó cikkét átvette a 24.hu, s erre reagált S. Kovács: állítja, őket nem kötelezték helyreigazításra, minden pert megnyertek. „Jó reggelt kívánunk” hazudta a Kossuth rádió 1952-ben. Itt tartunk.

A kaposvári propaganda-őrület elérte az abszolút végpontot: Szekeres Alán városházi sajtótanácsadó önmagát is kicenzúrázta a Kaposvár Mostból

A Szívófejű Szörny akcióban

Szóltunk már a hét elejének eseményéről, a Kaposváriakért Egyesület nyilvánosság elé lépéséről, s azt is említettük, hogy a sajtótájékoztatón nemcsak jelen volt Szekeres Alán, de, mint afféle egyszemélyes számonkérő szék, kérdésnek álcázva fejhangon felelősségre vonta a meghívóit, miért nem védték meg őt a múltban a Jobbik alelnökének, Takács Richárdnak a támadásaitól. A jelenet alapon is kínos volt, ám a slusszpoén csak később jött: a Kaposvár Most „hírportál”, amelynek „újságírójaként” Szita Károly sajtósa bemutatkozott, egy vak hang nem sok, annyit sem közölt a hétfői eseményről, így saját, botrányosra sikerült magánszámáról sem. Az pedig már egy ideje országosan is közismert, hogy csak az jelenhet meg, amit a városháza engedélyez. A téboly köre bezárult.

Igazságszolgáltatás: végrehajtói zár alatt a 74nullanulla szerkesztőség teljes berendezése!

Mindent mégsem lehet megúszni?

A kaposvári Fidesz-közeli médiának közismerten nem erőssége a jogerős bírósági döntések végrehajtása: ebben a kérdésben rosszabb a helyzet, mint országosan. Így különösen fontosnak érezzük a hírt, amely nemrég futott be hozzánk: a napokban egy kaposvári végrehajtó munkatársai kopogtattak a 74nullanulla című „online magazin” Fő utca 2. szám alatti szerkesztőségében, s hatósági zár alá vette az lévő berendezési tárgyakat dr. Takács Richárd végrehajtást kérő javára. Az ügy mögött sajtóper áll – a sok közül egy –, melynek sem a rendelkező részét, sem az elbukott per költségeit nem hajlandók teljesíteni nullanulláék.

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, avagy a csicskamédia és a közmeghallgatás esete Kaposváron

Répáspuszta a király!

Szinte biztosak voltunk benne: a helyi propagandaszervek hallgatásba fogják fojtani a múlt heti jeles eseményt. Pedig hovatovább ez az egyetlen fórum, ahol egyáltalán kérdezni lehet Kaposvár vezetésétől. Persze nem azok a kérdések hangzottak el, amit mi – abszolút költői szándékkal – javasoltunk, hanem csupa egyszerű, hétköznapi, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a városházi cenzúra hírzárlatot rendeljen el. Mi azért beszámolunk egy s másról, melyek ugyan bagatell dolgok, ám az alázatos mikrofonállványokhoz szokott Szita Károly átmenetileg mégis dadogni kezdett tőlük.

Fedőneve: Szitakötő, az angol trónkövetelő és más mulatságos történetek az elmúlt néhány napból

Csúcsforgalom van a mi utcánkban…

Ha választani kell aközött, hogy járkáljunk vérbeborult szemmel, fogcsikorgatva egész hátralevő életünkben, vagy várjuk doktor Kotász érkezését Pelikán Józsefnek, „a tanúnak” angyali derűjével – nos, mi az utóbbira szavaznánk. Akkor szokott elmenni kicsit a kedvünk az élettől, mikor pl. egynémely kaposvári közösségi oldalon azt látjuk, hogy a tagság milyen bombabiztosan be van oltva a vicc, a paródia minden formája ellen. Előfordult, hogy valaki vértolulást kapott azon, hogy Orbán Viktort Jézusként ábrázolta dr. Máriás, az ismert és kiváló avantgard festő, és háromezerből egy sem volt, aki felvilágosította volna: ember, ez csak egy poén! A többség ma már – főleg fő észosztók – csupán az instant formáját ismerik a humornak, a kacarászós szmájlikat. Nevetni akkor kell, mikor oda van biggyesztve.

Erik, a viking, második felvonás: most épp tenyésztett bacik lettünk Szita Károly Petri-csészéjében

Újabb Pécs-Kaposvár csörte

Látszólag visszatérünk a Bogdán Erik-Kaposvár Most afférra, ám ennél fontosabb dolgokról lesz szó: az önbecsülés fontosságáról, és arról, hogy miért is ilyen nehéz megtörni a Kaposvárról kialakult sztereotípiákat. Tehát az Erik-ügy csak ürügy e pillanatban: nem érezzük úgy, hogy ennek az egyébként nyilván talpraesett és tehetséges fiúnak az „esetét” túl kéne beszélni, bár most épp nem mi voltunk azok, aki ezt tették. A mostanában a Puch Laci bácsi, ill. a Fidesz-médiagólem által refinanszírozott Szabad Pécsnek, úgy tűnik van valami betokosodott problémája, mert már második alkalommal próbálja az egóját polírozni Kaposvár rovására.

Felkavarta a kaposvári média-kloakát a tegnapi tüntetés: mindenkinek sikerült megmutatnia az igazi arcát

Egy pentito innen a Kossuth Lajos utcából

Akár nagyobb tétben is mertünk volna fogadni: no, nem arra, hányan merik felemelni a fotelből a boldogabbik felüket, hanem, hogy micsoda traumát, szaknyelven szólva kognitív disszonanciát fog okozni a helyi cselédmédiában, ha történetesen várakozáson felüli sikerrel zárul a rendezvény. És nem csalódtunk: ma már azzal volt teli az országos sajtó, hogy kirúgtak, ill. távozásra bírtak egy fiatal újságírót a Kaposvár Mosttól, mert tudósítani szeretett volna a demonstrációról, s ezt a főnökei nehezményezték. Persze az ördög a részletekben rejlik, s ezeket a történetről szóló tudósítások korántsem tárták fel: Kaposvár ehhez túl messze van.

Újabb erkölcsi mélység-rekord a Kaposvár Mostnál: kamunak állítják be a Gruevszki-ügyet

Atomvillanás az álhírgyárból

Habár többször megígértük magunknak, hogy ezekkel a provokatív szándékkal a képernyőre izzadt primitívségekkel nem foglalkozunk, időtől időre megtesszük: egyrészt, mert mindenből lehet valamit tanulni, másfelől pedig éppen sokak gyáva hallgatása miatt bátorodnak fel, s érzik úgy, hogy mindent szabad. A Kaposvár Most véleménycikkének szerzője, Nyári László most épp odáig merészkedik, hogy az Európa-, sőt világszerte felháborodást kiváltó Gruevszki-ügyet úgy állítja be, mintha meg sem történt volna: fake news, kamuhír lenne, és az MSZP-re mutogat. Szép teljesítmény: még a legvadabb, legelborultabb Fidesz-szócsöveknek, a 888-nak, Magyar Időknek-Hírlapnak sem sikerült.

Ítélet: másfélmillió forintot fizethet a Kaposvár Most kiadója a trafikos-gyilkossággal megrágalmazott fiatalembernek

Látlelet arról, hogyan pusztít a hazugság

Úgy tűnik, torlódnak jogi eseteink: ma hozott elsőfokú ítéletet a Kaposvári Törvényszék abban a személyiségi jogi perben, amelyről még július elején számoltunk be. A 2015-ben elkövetett, ún. dohánybolti gyilkosság tettesének elfogása utáni órákban – nem mentség, hogy a bestiális cselekedet minden jóérzésű polgárt egyaránt felkavart – a helyi hatalom által kitartott médiában, s elsősorban a Kaposvár Most nevű „hírportálon” olyan információk jelentek meg, amelyből egy személy, a mostani felperes a születési helye, jelenlegi lakóhelye alapján, és nevének rendőri jelentésekben szokásos formájából beazonosítható volt, mint kiderült, tévesen. A bíróság megalapozottnak látta személyiségi jogainak súlyos megsértését, az ítélet indoklásában részletezte is, miért.