Tag Archives: Kaposvár Most

Elszólta magát a csipetcsapat: milyen tulajdonosi kör is áll a 74nullanulla mögött?

A Kaposvár Most kistestvére is ringbe száll

Előre bocsátanánk, hogy ez az írás nem kíván állást foglalni abban a vitában, amely Takács Richárd jobbikos megyei közgyűlési képviselő helyi sajtóban többször idézett, forradalomra, ill. akasztásra utaló állítólagos Facebook-bejegyzése körül zajlott, már csak azért sem, mert ez egyelőre több jogi eljárás tárgya, melyeknek megvárnánk a kimenetelét. Az azonban mindenképpen tanulságos, ahogyan az egyes orgánumok kezelték-kezelik az ügyet, s miután nekünk kiemelt, habár nem túl hálás és kedves témánk a kaposvári médiahelyzet, beszélünk róla. Pontosabban nem is erről, hanem arról a felelősségről, amelyet a ránk zúduló, egyre gyanúsabb állagú információözön elindítói vagy közvetítői viselnek. Illetve, mint ez hőseink: a 74nullanulla és a „mögötte álló” cég esetében kiderült, nem viselnek.

Gyerekek, buli, vízi parádé: Szita Károly megszemlélte a tiszteletére bemutató úszást tartó kisiskolásokat

Biodíszlet 2.0, ezúttal úszósapkában

Két uszodai botrány is borzolta a kedélyeket ma: az egyik Budapesten, a másik Kaposváron. Az egyik felvert némi port, a másik viszont – a nagyobb – úgy simult bele a helyi közélet áporodott, dohos-penészes atmoszférájába, ahogy több mint két évtizede minden, amit Szita Károly művel. Budapesten a NER-elit kultikus helyéről, az Oxygen Wellnessről derült ki, hogy eredetileg általános iskolás kisgyermekek úszásoktatását is szolgálnia kellett volna, de aztán a Habony-Rogán-Seszták érdekkör elintézte, hogy a kicsik inkább a busszal fél órányira lévő másik uszodába járjanak. Kaposváron viszont csupán annyi történt, hogy Szita Károly polgármester tiszteletére vízi parádét rendeztek több száz kisiskolás részvételével, melynek csupán egyetlen célja volt: a helyi médiában bemutatni, hogy a drága polgármester bácsi milyen jótéteményekkel is halmozza el a jövő kis Fidesz-szavazóit.

Most komolyan: hogy Kaposváré Európa legszebb főtere? Van, aki elhitte ezt a marhaságot?

A kommentelők nem is…

… de az országos médiumok nagy része csont nélkül beszopta a már hivatalosan is hazugsággyárnak tekinthető Magyar Távirati Iroda hírét. Kivéve a hvg.hu, amely az esetről szóló cikkében kétségeket fogalmaz meg az állítás – és a díj – komolyságával kapcsolatban. Az első hírek nyomában a ma már – talán némileg a KAPOS-T hatásának is betudhatóan – határozottan kritikusabb helyi közvélemény is megfogalmazta aggályait, mely szerint ez csak egy kamudíj, egy meglehetősen alacsony támogatottságú, bár kétségkívül nemes célokért dolgozó gittegylet meglehetősen szerény értékű trófeája. Mi is csak a jegyzőkönyv kedvéért tesszük, s nem állítjuk, hogy bárkinek, aki a városszépítésben, az élhető környezet kialakításban részt vesz, a munkája ne lenne tiszteletre és elismerésre méltó.

Kaposvárnak nincsen kincse: befuccsolt a helyi termékek nagy felhajtással övezett programja

Narancssárga hullafoltok…

„… bezártak már rég a boltok…” énekelte valamikor a nyolcvanas évek végén az emblematikus kaposvári altrock-punk zenekar, az Éhező Apácák. Ez jutott eszünkbe először, mikor a nagypiacon megláttuk, hogy a néhány éve hatalmas csinnadrattával, szalagátvágással, politikusi szólamokkal átadott „Kaposvár kincse, helyi termékek boltja” üresen, bezárva hervadozik, s már az idő vasfoga is kikezdte. Kevesebb mint három éve még módfelett büszke volt rá a városvezetés és az altestébe fúródott élősködő helyi médiacsőcselék: nem győzték szórni a bombasztikus jelzőket a helyi termelők, a helyi élelmiszeripar fontosságáról. Most, hogy a százszor elgyalázott, köpködött Európai Unió pénze elfogyott, elfogytak a fellengzős szavak is, pedig még nem járt le az a határidő, ameddig a megvalósulástól számítva fenn kell tartani a létesítményeket, és a programot. Újabb blama, újabb takargatnivaló szégyen.

Kaposmérői fórum-ügy: primitív hazudozás, ostoba rágalmak, lejáratás – nagyjából erre számíthat a közvélemény a Fidesztől és a helyi médiától a következő két évben

Nagystílűen, becsületesen, fontos dolgokról – ahogy tőlük megszoktuk

Sok minden borzolhatja a kedélyeket Kaposváron és környékén, de az, amiből a helyi média Tardi Tamás újdonsült megyei közgyűlési alelnök segítségével nemrég „ügyet” habosított, az biztosan nem. Napjainkban számos építési-bontási hulladékbotránytól hangos a – mi is? – nos, hát a KAPOS-T és tényfeltáró munkája nyomán az országos média, ám e bűncselekményekben az említett helyi erők csupán cinkos hallgatással veszik ki a részüket. Erről mély csend van, viszont hatalmas médiaricsaj bírt kerekedni valami körül, ami csupán Prukner Gábor kaposmérői polgármester és Tardi Tamás főállású Gelencsér Attila-csicska vágyfantáziáinak izzadságos végterméke, nem több.

Noszlopy utcai kaspók, városházi kápók: új szintre lépett a háborúság az önkormányzat és a Centrál kávézó üzemeltetője közt

Szívatás, erőfitogtatás, pitiáner megtorlás rendel…

Kafkai-örkényi abszurd fordulatokban bővelkedő, szerteágazó történet eseményeit figyeljük már egy ideje, melyeknek mintegy a jelképévé vált az a két óriási, idomtalan virágtartó, amely a Noszlopy utcai vigalmi negyed egyik kávézójának teraszán terpeszkedik asztalok, székek, no meg vendégek helyett. Amolyan kővendégek ezek, mint ama bizonyos, aki Mozart Don Giovannijánál tette tiszteletét. Idestova már egy éve ott vannak, minthogy az üzemeltető és a terasz tulajdonosa, az önkormányzat közt folyamatos vita volt arról, hogy joga van-e a városnak megtagadni a bérbeadást. Utóbbi szerint igen, ám a jogi helyzet korántsem ilyen egyértelmű. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az egykori szomszéd, a Szicília étterem kapcsán elmérgesedett konfliktus miatt áll pitiáner, óvodai homokozóba illő bosszút Kaposvár nemes magisztrátusa.

Helyreigazítás a Kapos Extrában: újabb győzelem a rágalmazás és hazugság felett

A Zselici Forrás utóvédharca

Aki nem továbbította azonnal a szelektív kukába, vagy nem teleportálta a szemetesvödör aljába a legutóbbi, május 18-án megjelent „városi hetilapot”, az még vethet egy pillantást a második oldalon arra a keretes kis szövegre, amely a lap alján bújik meg szerényen, s a „Helyreigazítás” címet viseli. Hosszú bírósági procedúra után, melyben a Zselici Forrás, és a Kapos Extra – Kaposvár Most szerkesztősége pénzt és energiákat nem kímélve kepesztett az igazság érvényesülése ellen, s húzta az időt, nemrég a Pécsi Ítélőtábla kimondta a jogerős verdiktet: 2016. szeptember elsejei számukban hamis színben tüntették fel a közgyűlési ellenzék valós szándékát, s így hazug módon tájékoztatták Kaposvár közvéleményét arról, hogy a gumiégetős szerződés után akartak-e okafogyottá vált népszavazást vagy sem. Vannak az ügynek tanulságai.

Itt a bizonyíték: az égvilágon semmi sincs rendben a 67-es út körül!

A csicskaújságírás újabb mélységi rekordja a Kaposvár Moston

Nem fogják elhinni a tisztelt olvasók, de ez esetben tényleg utáljuk, hogy sokadszorra is igazunk lett: ezerszer leírtuk, hogy egyre több a gyanús körülmény a 67-es út építése körül, s most itt a töredelem. Szita Károly polgármester keddi „szokásos”, saját házirádiójának adott interjújában beismerte, hogy hét évnyi hazudozás, sunyítás, mellébeszélés, bombasztikus kijelentések, brosúrák özöne után még mindig nincs érvényes kormánydöntés arról, hogy van-e pénz, van-e valódi kormányakarat arra, hogy Kaposvárt gyorsforgalmi út kösse össze a Holddal, az M7-essel, vagy bármivel. Hiába volt Modern Városok szerződés, legalább három-négy határozat, készültek (kétszer is!) fél-félmilliárd forintért a tervek, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. nemrég külön sajtóközleményben adta hírül, hogy megvan a kivitelező (!), a Strabag vezette konzorcium, erre Szita Károly tegnap bevallja, hogy csak májusban lesz kormánydöntés arról, hogy kezdődhet-e a beruházás. Mi a túró van?

Átkok, szitkok, és a mindent átszövő tudatlanság: Kaposvár Most-bloggerek az olimpiáról

A Momentum ellopta tőlük a csattogós lepkét

Sokszor megírtuk, és sokszor meg is kaptuk már barátainktól, hogy a Kaposvár Most észosztóival vitatkozni jogi értelemben „alkalmatlan tárgyon elkövetett cselekmény”, ugyanis csak az, ha szóba hozzuk őket, már egyfajta szintemelést – emelést, ugyan: idő- és térugrást – jelent számukra. Hagyjuk is általában szegényeket a saját levükben erjedni, hiszen amúgy is szinte ránk omlik a sok feldolgozatlan ügy, de néha, különösen, mikor kínjukban provokálni is próbálnak, nem álljuk meg szó nélkül. Az olimpiai aláírásgyűjtés amúgy is illik témáink sorába, hiszen sok hasonlóságot látunk a nyári gumiégető-ellenes kaposvári diadallal: pl., hogy az orbánista sajtó ugyanolyan zavartan makogva méltatlankodik most, mint Kaposváron bő fél éve. Ez azonban csak az egyik okunk a szólásra, a másik az írások minősége: hogy egyszerűen kétségbeejtő az az alantasság, gondolkodás- és felfogásbéli színvonal, tudatlanság, műveletlenség, amit képviselnek. És erre időnként fel kell hívni a figyelmet.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.