Tag Archives: Kaposvár

A cseri sorompó felnyitása: egy lépés az ésszerűbb közlekedésért

Rozsdás korlátok helyett városbarát megoldásokat

Régi, mondhatni a KAPOS-T-tal egyidős vágyunk, hogy afféle szolgáltató, ötletadó, vitaindító fórumként is létezzünk, ne feltétlenül és örökké a magasnak egyáltalán nem nevezhető politika szféráiban. Eddig ugyan ezt a tervet csak dédelgettük, mert a mindennapi sodrásban egyszerűen nem volt más választásunk, a feldolgozatlanok listája pedig így is egyre bővül. A helyzet e téren változatlan, de most mégis, különösebb apropó nélkül belevágunk: hadd szóljon ez is. Első javaslatunk így festene: nyissák, nyissuk fel a cseri sorompót, hogy, főleg a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban tehermentesítsen néhányat a kaposvári közlekedési hálózat szépszámú gyenge pontjai közül.

Börtönrock: a saját gyávaságunk és ostobaságunk a legjobb foglár

Mások kapnak az alkalmon, Kaposváron a polgármesteri önkény diktál

Március végén jelent meg az Indexen egy terjedelmes cikk a magyarországi börtönhelyzetről és arról, hogy, miután a strasbourgi emberi jogi bíróság nemrég elmeszelte Magyarországot a zsúfolt börtönök, az embertelen viszonyok miatt (volt, ahol 1,76 m2 jutott egy elítéltre), a kormány úgy döntött, hogy nyolc (régiónként 2-2) korszerű büntetés-végrehajtási intézményt épít. A börtönökre pályázni lehetett, Kaposvár polgármestere önkényesen, a közgyűlés, ill. a kaposváriak megkérdezése nélkül döntött: nem. Pedig, ha már mindenképp van egy börtön Kaposváron, lehetne a városon kívül is…

Együtt: közel hatszáznegyven aláírás a Füredi utcai gyalogátkelőhelyek biztonságosabbá tételéért

Sajtótájékoztatón mutatta be ma az Együtt kaposvári szervezete, Pintér Lóránd és Kerepesi Tibor azokat az aláírásgyűjtő íveket, melyek döntő többségben az érintettek, a Füredi és a Nádor, ill. a Vörösmarty utcák kereszteződésében naponta átkelő kaposvári polgárok akaratát nyilvánítják ki. Eszerint fontosnak tartanák, ha a jelzett helyeken forgalomirányító jelzőlámpák szabályoznák a közlekedést, s védenék a gyalogosokat. Tekintettel arra, hogy a gyűjtés a környékre korlátozódott, mert főleg a közelben lakókat érinti, az aláírások száma arányában jelentős – annyira egészen biztosan, hogy a kaposvári képviselőtestület és a polgármesteri hivatal érdemben foglalkozzon az üggyel. Habár közismert, hogy a Füredi és Berzsenyi utcák az országos úthálózat részei, miután ez a 67-es út városi átkelő szakasza, ettől függetlenül a városlakók közösségét képviselő önkormányzatnak kell kezdeményeznie a telepítést, miután ez közvetlenül érinti városlakók nem elhanyagolható részét.

Zenepavilon, édes kaposvári alatt-valóság: semmi sem változott tizenhárom év múltán

Régen volt, mikor még az olvasók érdeklődést mindenféle szerkesztőségi műhelytitkokkal fel lehetett ébreszteni, s persze abban sem vagyunk biztosak, hogy egy tizenhárom évvel ezelőtt íródott újságcikk újraközlésével el tudjuk érni ezt. Amiért kivételesen mégis vállalkozunk rá, az a sok, és esetenként kísérteties egybeesés, amely az akkori és a mostani Kaposvárt, a helyi közéletet, annak szereplőit, és a politikai helyzetet jellemzi. Úgy tűnik, megállt az idő, s poros panoptikummá – hogy rosszabbat ne mondjunk – merevedett a groteszk városházi táncmulatság. Majdnem napra pontosan tizenhárom éve, 2002. január 3-án jelent meg egy három kolumnás íráunk a 168 ÓRÁ-ban Kaposvárról annak apropóján, hogy Mátrai Márta képviselőasszony felszólalt a parlamentben, és megköszönte a napjait akkor (is) éppen miniszterelnökként tengető Orbán Viktornak a város fejlődését. S, hogy a műhelytitokkal se maradjunk adósok: a cikk amiatt született, mert Márta asszony meglehetősen vidám perceket szerzett az országnak és a sajtónak azzal, hogy a Berzsenyi parki zenepavilont is felemlegette a nagyszerű létesítmények sorában. Mondhatnánk, szénné röhögtük magunkat. Vigyázat, tömény közelmúltidézés következik!

A téboly újabb hulláma: fizetős lesz a 61-es út Kaposvárt elkerülő szakasza

Országos felháborodás övezi a kormányzás helyett kétségbeesetten ötletelő Fidesz (pontosítsunk: a foglalkozásnélküli baltafejű jampec, Habony Árpád) legújabb agyszüleményét: a városokat elkerülő autópálya- és autóútszakaszokra kivetett útdíjat. Ami még ennél is szomorúbb: kaposvári sajtót napok óta láthatóan hidegen hagyja a tény, hogy januártól a 61-es út 11 km-es elkerülő szakaszán is fizetni kell majd, ráadásul évi ötezer forintot akkor is, ha csupán egyszer vagy kétszer használná az ember. Ez utóbbit, a hallgatás okát tudjuk: Szita Károlyt épp most választották meg a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökének az új-zélandi felfedező, Kósa Lajos helyett, így még nem volt érkezése instruálni főszerkesztőnek csúfolt pribékjeit, mit is kellene gondolniuk majd a kaposváriaknak az intézkedésről. Gondolhatnak bármit, az új sarcot és a városba zúduló forgalmat minden bizonnyal kénytelenek lesznek elszenvedni.

Vége a választási évnek: bár nulla százalék volt az infláció, Kaposvár számos területen áremelésre készül

Nem ígérnek túl sok jót a december 10-i kaposvári közgyűlésre készült előterjesztések: a korábban elhatározott adóemelések mellett most a könyvtári tagsági díjak, a múzeumi belépők és a kulturális intézmények rendezvényeire szóló jegyárak, valamint a parkolási díjak is vaskosabbak lesznek átlag tíz, ill. hat százalékkal. A kéményseprési díjak esetében pedig a szokásos „rezsicsökkentési” trükkel találkozunk: miután a törvény kötelezi az önkormányzatokat a lakossági árak csökkentésére, az előterjesztés nemes egyszerűséggel bevasalja a mínuszt a vállalkozásokon és intézményeken: itt egyes szolgáltatások esetében előfordul az 614%-os, tehát több, mint hatszoros díjemelkedés is. Ők persze érvényesítik majd az áraikban, vagy a szolgáltatás színvonalának csökkentésében, a polgárok pedig lenyelik ezt is, mint a többi békát.

Vesztesek városa 2.: Kaposváron van fasor, de Kaposvár a fasorban sincs

Első cikkünk után egy nappal – mit ad isten – a Magyar Közlönyben megjelent a kormányrendelet a középtávú közúti és vasúti fejlesztések IKOP-projektlistájának véglegesítéséről. Ebben már Kaposvárt legalább név szerint megemlítik, s a körülmények ismeretében, úgy tűnik, ezért is hálásnak lehetünk. Figyelmesebben átböngészve a táblázatokat – és a megfogalmazásokat is – azonban nagyjából ugyanarra a következtetésre juthatunk, mint az előző írásunkban: a húsz évnyi fideszes csicskalét Kaposvárnak annyit sem hozott, hogy Orbán Viktor belénk törölje a mangalicaszaros gumicsizmáját. A legkevésbé sem vigasztaló, hogy egyúttal a baranyai beruházásokat is leállították. Az ottani politikusok és a médiumok viszont legalább a szájukat ki merik nyitni.

Vesztesek városa: Kaposvár és Somogy szinte semmilyen EU-s közlekedési programból nem részesül a 2020-ig tartó ciklusban

A látszat ellenére egyáltalán nem szeretünk vészmadárkodni, azt meg végképp ki nem állhatjuk, ha balsejtelmeink beigazolódnak. Miután azonban november 7-én (naná, hogy pont akkor) nyilvánosságra került a mágikus IKOP, a bűvös, végső, nagy TERV, amely mindent és mindenkit megszabadít a nyűgtől, eljuttat a földi paradicsomba, úgy tűnik, Kaposvár és Somogy utolsó reményei is elszállnak arra nézvést, hogy valaha is ki tud törni az elmaradottságból. Leszakadása tovább növekszik, hiszen az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program úgy veszi semmibe a térséget és problémáit, ahogy ebben a nagy műgonddal és szakértelemmel összeállított nagy könyvben meg van írva. Helyesbítsünk: nincs megírva, mindössze annyi derül ki a cirkalmas szövegből, hogy a kaposvári, ill. somogyi fideszes politikusok lobbiereje, érdekérvényesítő képessége a nullával egyenlő.

A századik

… bejegyzésünk alkalmából megállnánk egy pillanatra. Nem azért, hogy „nagy levegőt vegyünk”, sokkal inkább, hogy egyáltalán levegőt, a nagy futásban, csak úgy, mert levegőt venni jó. Vetni egy pillantást előre, hátra, nézni körbe, magunkba. Az az önmagunkkal szemben táplált egészséges elfogultság nélkül is látszik, hogy a KAPOS-T az események, jelenségek nagy áramlásából mit, mikor, miért, hogyan emel ki, erősen megkülönböztet bennünket más, Kaposvárral foglalkozó médiumoktól. Kilenc hónapja, márciusi köszöntőnkben írtuk: ha már a „virágok városa”, hát virágozzék az a bizonyos száz virág, mert bizony még a „kinyílott pitypang” is üde színfolt, ha csupa büdöske veszi körül. Száz írás, vagy százezer szó. Sok ellenséges, olykor gyűlöletteli pillantás, számos gratuláció és vállveregetés, állandósult és vitathatatlan jelenlét a köztudatban – itt tart ma a KAPOS-T.

Stühmer-botrány: már ingyen sem kell az üzlet senkinek, ha a kaposvári sétálóutcán van

Talán utoljára az építmény- és telekadó kilencszeresére emelésekor volt ennyire érzékelhető az elégedetlenség a városban, elsősorban vállalkozói körökben, mint ma, miután nyilvánosságra került – a Somogyi Hírlap jóvoltából –, hogy a Stühmer kávézó súlyos fizetési gondokkal küzdő üzemeltetőjének a helyiséget birtokló önkormányzat a holnapi ülésén az idei után újabb, brutális csökkentést kíván megszavazni: ezer plusz áfára, azaz havi 1.270 forintra kívánja mérsékelni az eredetileg több, mit félmillió forintos bérleti díjat, valamint részletfizetési kedvezményt kíván adni neki az eddig felhalmozott, kétmilliót közelítő hátralékra. Miközben a várostól a Fő utcán üzletet bérlők egyre-másra kapják a kedvezményeket, az ingatlantulajdonnal rendelkező vállalkozók, cégek szerte a városban belerokkannak az eszement mértékű adóba, tovább sorvasztva a város amúgy is haldokló gazdaságát. Kiszámíthatatlanság, polgármesteri önkény – Fidesz-módi szerint.