Tag Archives: Kaposvári Egyetem

És tessék mondani: mikor kezdődött itt a hanyatlás?

Szórakoztató leltárféle 2016-ról

Miután ez mégis csak egy kisváros, óhatatlanul találkozunk néha egykori ismerőseinkkel, olyan kormány-, Fidesz-, vagy csupán Szita-párti figurákkal, akik lőrésnyire szűkült szemmel mérnek végig bennünket köszönés helyett. Még mondja valaki, hogy ennek a munkának nincsenek szépségei. Ettől függetlenül is mozgalmas év volt, a gumiégetőék feletti győzelemmel a gyújtópontjában. Történt egy, s más még: íme a csokor, s, hogy ne legyen unalmas, csattanó lesz a végén, de nem ér egyből odagörgetni! Tessék szépen átrágni magukat: kicsit hosszú, kicsit sok a betű, mert sok a mondanivalónk. De legalább a mienk, és most már tényleg az egyetlen.

Nem mellesleg pedig boldog új évet kívánunk 2017-re minden olvasónknak!

Hát itt a vége: egy Mészáros Lőrinc-közeli cég felvásárolta a Mediaworksöt, így a Somogyi közvetlenül a Fidesz irányítása alá került

Temetni fogjuk, nem dicsérni

Totális diktatúrában totális sajtóellenőrzés van, e fronton pedig csapataik egyre-másra aratják a győzelmeket. Nincs nehéz dolguk. A Népszabadság működésének terrorista akcióhoz hasonlóan alattomos leállítása után már annak, aki a legkisebb figyelemre is méltatja még a hazai sajtó helyzetét, nem lehettek illúziói: a Mediaworks vezetőinek aljas húzása előre vetítette a szintén náluk lévő megyei lapok sorsát (is). A Népszabadság elpusztítása előfeltétele volt egy sokkal nagyobb és a hazai nyilvánosság szempontjából halálosabb „üzletnek”: az ún. vidéki lapportfólió eladásának, amelynek a Somogyi Hírlap-Sonline is a része. Most megint átléptek egy határvonalat: lehet fogalmazni a gyászbeszédeket.

Kulturális padlássöpés, első rész: címzetesek, címeresek

L. Simon László és a seggekről készült gipszlenyomatok

Ez a most kezdődő sorozat afféle egyveleg az elmúlt hetek-hónapok kisebb-nagyobb történeteiből, melyek említésre mindenképp érdemesek, mindazonáltal nem volna szerencsés túlbeszélni a jelentőségüket. Együtt viszont már alkotnak olyan kritikus tömeget, hogy jelezzék: a kultúra felszámolása, amely a Fidesz-rezsim egyik lényegi vonása, zavartalanul folyik e sors által különösebben amúgy sem kegyelt vidéken. De, hogy mindig a legalja, mindig a mócsing jusson… ezt azért kár lenne megszokni. Mi nem is tudjuk, ezért nem fogjuk be pörös szánkat.

Csiky-botrány, második felvonás: Szita Károly „rátóta” Rátótira a költözés felelősségét, s mellékesen lopással vádolta a Kaposvári Egyetem vezetőit!

Egy felettébb szórakoztató társulati ülés

A legkevésbé sem kedvez az Élet nevű rendező a KAPOS-T szerkesztési elveinek: alig tesszük ki a lábunkat egy pár napos belgiumi (Brüsszel-Bruges) kimaradásra, máris hihetetlenül érdekes fejlemények kavarják fel az amúgy sem nyugodt kaposvári állóvizet (talán mégse nevezzük pocsolyának). Hagyján, hogy szinte már nem bírunk a gumifeldolgozó ügyében ránk zúduló információáradattal, most a Csiky Gergely Színház felújítása dolgában is újabb turbulenciák támadtak. Nyilvánvalóan a KAPOS-T múlt heti cikke nyomán érezte úgy Rátóti Zoltán – egyébként nagyon helyesen – hogy társulati ülést kell összehívnia, ahol Szita Károly tiszta vizet önthet a pohárba. Ahogyan „több, egymástól független, megbízható forrásból” értesültünk, volt itt minden: függönyfal helyett köntörfal, időhúzás, hazudozás, vádaskodás, csak épp tiszta víz nem.

Nagyfiúk a homokozóban: Kaposvár és Paks polgármestere atomerőművet építenek

„A shownak mennie kell”

Emlékszem, milyen jól szórakozott egy egész tantestület kiváló, ám végtelenül naiv, és a hétköznapi dolgokban teljesen járatlan kollégánkon, mikor az valami rejtélyes okból 1988-ban belépett az MSZMP-be. A buli végén, zárórakor, mikor már az őstagság is kifelé sasszézott, neki fontos lett. Csak ehhez tudnánk hasonlítani Szita Károly minapi akcióját: Kaposvár városa együttműködési megállapodást kötött Pakssal, úgymond „kiaknázandó” a Paks II. vagyis a teljes Európai Unió és a magyar lakosság döntő többsége által ellenzett, feltehetően soha meg nem valósuló atomerőmű-beruházásból lehulló esetleges „lehetőségeket”. Most, a szezon végén, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészből nem lesz semmi, úgy látszik, sikerült tető alá hozni azt a paktumot, amely még talán a szabadföldi karalábétermesztésnél is jobban segíti majd az amúgy nem is létező kaposvári munkanélküliség felszámolását.

Újabb színészképzős történetek: helyezkedőművészet és bosszúkultusz felsőfokon

Leépülőben Kaposvár:  színésznövendékek kicsapva a legelőre

Gyors egymásutánban két hír állította ismét a helyi és az országos figyelem fókuszába a kaposvári színészképzést: az egyik a negyedéves hallgatók nyílt levele az egyetem vezetéséhez, melyben nehezményezik osztályfőnökük, Kocsis Pál eltávolítását, a másik, ezzel látszólag össze nem függő, hogy az új, elsőéves osztály afféle „duális képzésben” működik majd a vezetés szándékai szerint: a Kaposvári Egyetem „együttműködési megállapodást” kötött a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal, és a színészhallgatók kéthetes váltásban töltik idejüket hol Kaposváron, hol a színházban. Nyíltszíni taps, hangos ováció a megváltónak. Az már senkinek nem tűnt fel, hogy Szikora János, a színház igazgatója milyen elegánsan tette helyre a lázas semmittevés jegyében született újabb Vidnyánszky-akciót…

Mesés férfiak szárnyak nélkül: volt egyszer egy kaposvári színészképzés

Attila-isten ostoba: nem fellebbezett az egyetem, jogerősen győzött Csáki Judit

Ami persze „csupán” anyagi kárpótlást jelent, s nem azt, hogy helyreállítható az eredeti állapot: a volt tanszékvezető visszahelyezésével egy klasszikus „krétakör-szituáció” jönne létre, amelyben a vezetők villongását a semmiről nem tehető hallgatók szenvednék meg. A kaposvári színészképzés feltételrendszere, szellemisége az elmúlt három évben amúgy is gyökeresen megváltozott Vidnyánszky Attila porcelánbolti tevékenysége nyomán, s nyilván nem csak Csáki, hanem Mohácsi János, Réthly Attila, Jászay Tamás, Csapó Virág és mások visszahelyezése szükségeltetne. Ez viszont azért sem lehetséges, mert az illetők, s a többiek – kirajzván a szűkkeblű Kaposvári Egyetemről – sikeresebbek pályájukon, mint annakelőtte. Előző írásunkban tett ígéretünkhöz híven itt volna a vázlata annak, ami 2012 óta már a Vidnyánszky-korszak számláját terheli.

Újabb fellegvár, s ez most már az igazi: duális lesz az agrárszakképzés

Szita Károly vizet fakaszt a somogyi pusztaságban

Olyan ez a Kaposvár, mint a Párizsi Notre-Dameban a Csodák Udvara: az ember kiteszi a lábát néhány napra, s lám, egy újabb fellegvár jön vele szemben, táncos léptekkel dzsesszelve, mint a négerek, illetve, bocsánat, mint a gazdasági bevándorlók. Itt, Európa kétszázhatvanadik leggazdagabb, vagy hátulról a tizenkettedik legszegényebb régiójában lassan már az orrunkig sem látunk a qrva sok fellegvártól. A legújabbat most az agrár-felsőoktatás magas szférájában sikerült felpumpálni: a Kaposvári Egyetem és a helyi vállalkozók állapodtak meg egy gyakornoki programban – kábé ennyi, mielőtt még elkezdenék keresni a Róma-hegyen az Akropoliszt. De mit keres a képben a teljesen tájidegen Szita Károly?

Bukott Vidnyánszky, bukott a Kaposvári Egyetem: Csáki Judit, a színházi tanszék egykori vezetője megnyerte munkaügyi perét

Léket kapott a kisgömböc

Tegnap hozott ítéletet a kaposvári munkaügyi bíróság Csáki Juditnak, a színházi tanszék vezetőjének ügyében: alaptalan és jogtalan volt eltávolítása a tanszék éléről, és ezzel együtt annak bizonyult minden machináció, trükközés, esetenként nyílt jogtiprás, amit 2013-ban az eltüntetése érdekében az egyetem vezetése és főként Vidnyánszky Attila véghezvitt. Egyelőre csak első fokon érvényes, s a történet amúgy – a munkaügyi perek többségével ellentétben – nem túl szövevényes, ám annál kiábrándítóbb: a tehetségtelenség, az akarnokság a politika mögé bújva próbál érvényesülni, „lenyúlni” azt, amit mások sikeresen felépítettek.

Takarásból a reflektorfénybe: Kaposvár, a szélsőjobb „értelmiség” fellegvára

Takaró Mihály „professzor”, az új üdvözítő

Ha egy üzlet beindul… Szakály Sándor novemberben vette át a Berzsenyi Társaság irányítását, s azóta ugyan még jelentősebb kulturális eseményt összehozni nem sikerült, ám a csapat szépen alakul: az antiszemita-nyilas szeánszok háziasszonya, Kondor Katalin általános alelnök lett, Bába Iván pedig a Somogy folyóirat főszerkesztője. A Vidnyánszky-Eperjes duó jóvoltából a másik ág is épül: a kaposvári színészhallgatókat a múlt év óta nem kisebb személyiség oktatja, mint a hírhedt Takaró Mihály, a „Nemzet Irodalomtanára”.