Tag Archives: Kaposvári Egyetem

Nem vénnek való színház: az egyenlő bánásmód-törvény megsértése miatt perlik a Csiky Gergelyt a nemrég elbocsátott színészek, miután felvettek a helyükre négy, frissen végzett Vidnyánszky-tanítványt

Kor szerinti diszkrimináció történt?

Úgy tűnik, a kaposvári színházi élet gauleitereinek nem volt elég az a három-négy méretes pofon, amit az elmúlt években a különböző törvényszékektől és ítélőtábláktól kaptak. A buktasorozatot Vidnyánszky Attila, ill. a Kaposvári Egyetem kezdte: Csáki Juditot, a Színházi Tanszék vezetőjét távolították el törvénytelen módon. Meg is adták az árát, természetesen közpénzből. Folytatódott a Kocsis Pál és Kőrösi András elleni hadjárattal: előbbit szintén az egyetem színházi tanszékéről, Kőrösit pedig a színháztól rúgták ki, ám mindketten győztek a bíróságon.

Most ismét a törvény elé került egy hasonló ügy: nemrég számoltunk be arról, hogy Fülöp Péter, a színház igazgatója – tegyük hozzá, gyalázatos körülmények közepette – mondott fel négy, hosszú ideje a színháznál dolgozó színésznek, akik ismét csak a törvényszékhez fordultak, jó okkal: álláspontjuk szerint munkaadójuk megsértette az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, miután négy, a Vidnyánszky-osztályban frissen végzett színészt vettek fel a helyükre. Ha elmúltál negyven, és nem vagy csókos, pusztulj.

Nullanulláék hozzák a formájukat: lopnak, csalnak, hazudnak, Fidesz-közeli bulvártakonyhoz méltóan

Illegálisan a hatalom szolgálatában

Ha azt hiszi valaki, hogy az ilyen esetekben is gyakoroljuk az egyébként ránk jellemző nagyvonalúságot, téved, miután itt az olvasóinkról, a kaposvári polgárok hiteles információkhoz való hozzáféréséről van szó. A primitív alávalóság, a kisstílűség és bosszúszomj, a műveletlenség, alpáriság, és az általános, már-már követhetetlen színvonaltalanság, amely a 74nullanulla című kaposvári weboldalt jellemzi, nem enged meg efféle luxust. A helyi média többi részéhez képest, amely legalább személy szerint vállalja magát, ők még ahhoz is gyávák, hogy akár egyetlen információt is közreadjanak magukról. Lopni, mások munkáját elorozni, mások által feldolgozott médiatermékekkel visszaélni – sötétben, névtelenül, törvénytelenül bujkálva – van eszük. Az újságíráshoz nincs, nyilván ezért kénytelenek ilyen módszerekhez folyamodni.

Csoportos elbocsátás a Kaposvári Egyetemen: közel száz munkatársnak mondtak fel januárban

A Nemzeti Agráregyetem kihelyezett tagozata lesz?

Több forrásból megerősített információink szerint január 15-ével kilencvenöt dolgozó munkaviszonyát szüntette meg a Kaposvári Egyetem vezetése csoportos leépítés keretében. Az akciót már korábban is tényként kezelte az intézmény belső közvéleménye. A kirúgottak kb. 70 százaléka volt technikai-adminisztratív munkatárs, és egyharmaduk oktató. Úgy tudjuk, hogy az állattudományi kart érintette legérzékenyebben a fűnyíró, amelyhez – szintén információink szerint – a felsőoktatási államtitkárság ragaszkodott, s az ehhez szükséges összeget is a kormány állta. Persze ilyenkor, ahogy lenni szokott, nem feltétlenül azok kerülnek a kapun kívülre, akiknek valóban ott lenne a helyük: túlburjánzó, bürokratikus vízfej dönt arról, hogy mely végtagokat amputálják. A helyi sajtó persze hallgat.

És tessék mondani: mikor kezdődött itt a hanyatlás?

Szórakoztató leltárféle 2016-ról

Miután ez mégis csak egy kisváros, óhatatlanul találkozunk néha egykori ismerőseinkkel, olyan kormány-, Fidesz-, vagy csupán Szita-párti figurákkal, akik lőrésnyire szűkült szemmel mérnek végig bennünket köszönés helyett. Még mondja valaki, hogy ennek a munkának nincsenek szépségei. Ettől függetlenül is mozgalmas év volt, a gumiégetőék feletti győzelemmel a gyújtópontjában. Történt egy, s más még: íme a csokor, s, hogy ne legyen unalmas, csattanó lesz a végén, de nem ér egyből odagörgetni! Tessék szépen átrágni magukat: kicsit hosszú, kicsit sok a betű, mert sok a mondanivalónk. De legalább a mienk, és most már tényleg az egyetlen.

Nem mellesleg pedig boldog új évet kívánunk 2017-re minden olvasónknak!

Hát itt a vége: egy Mészáros Lőrinc-közeli cég felvásárolta a Mediaworksöt, így a Somogyi közvetlenül a Fidesz irányítása alá került

Temetni fogjuk, nem dicsérni

Totális diktatúrában totális sajtóellenőrzés van, e fronton pedig csapataik egyre-másra aratják a győzelmeket. Nincs nehéz dolguk. A Népszabadság működésének terrorista akcióhoz hasonlóan alattomos leállítása után már annak, aki a legkisebb figyelemre is méltatja még a hazai sajtó helyzetét, nem lehettek illúziói: a Mediaworks vezetőinek aljas húzása előre vetítette a szintén náluk lévő megyei lapok sorsát (is). A Népszabadság elpusztítása előfeltétele volt egy sokkal nagyobb és a hazai nyilvánosság szempontjából halálosabb „üzletnek”: az ún. vidéki lapportfólió eladásának, amelynek a Somogyi Hírlap-Sonline is a része. Most megint átléptek egy határvonalat: lehet fogalmazni a gyászbeszédeket.

Kulturális padlássöpés, első rész: címzetesek, címeresek

L. Simon László és a seggekről készült gipszlenyomatok

Ez a most kezdődő sorozat afféle egyveleg az elmúlt hetek-hónapok kisebb-nagyobb történeteiből, melyek említésre mindenképp érdemesek, mindazonáltal nem volna szerencsés túlbeszélni a jelentőségüket. Együtt viszont már alkotnak olyan kritikus tömeget, hogy jelezzék: a kultúra felszámolása, amely a Fidesz-rezsim egyik lényegi vonása, zavartalanul folyik e sors által különösebben amúgy sem kegyelt vidéken. De, hogy mindig a legalja, mindig a mócsing jusson… ezt azért kár lenne megszokni. Mi nem is tudjuk, ezért nem fogjuk be pörös szánkat.

Csiky-botrány, második felvonás: Szita Károly „rátóta” Rátótira a költözés felelősségét, s mellékesen lopással vádolta a Kaposvári Egyetem vezetőit!

Egy felettébb szórakoztató társulati ülés

A legkevésbé sem kedvez az Élet nevű rendező a KAPOS-T szerkesztési elveinek: alig tesszük ki a lábunkat egy pár napos belgiumi (Brüsszel-Bruges) kimaradásra, máris hihetetlenül érdekes fejlemények kavarják fel az amúgy sem nyugodt kaposvári állóvizet (talán mégse nevezzük pocsolyának). Hagyján, hogy szinte már nem bírunk a gumifeldolgozó ügyében ránk zúduló információáradattal, most a Csiky Gergely Színház felújítása dolgában is újabb turbulenciák támadtak. Nyilvánvalóan a KAPOS-T múlt heti cikke nyomán érezte úgy Rátóti Zoltán – egyébként nagyon helyesen – hogy társulati ülést kell összehívnia, ahol Szita Károly tiszta vizet önthet a pohárba. Ahogyan „több, egymástól független, megbízható forrásból” értesültünk, volt itt minden: függönyfal helyett köntörfal, időhúzás, hazudozás, vádaskodás, csak épp tiszta víz nem.

Nagyfiúk a homokozóban: Kaposvár és Paks polgármestere atomerőművet építenek

„A shownak mennie kell”

Emlékszem, milyen jól szórakozott egy egész tantestület kiváló, ám végtelenül naiv, és a hétköznapi dolgokban teljesen járatlan kollégánkon, mikor az valami rejtélyes okból 1988-ban belépett az MSZMP-be. A buli végén, zárórakor, mikor már az őstagság is kifelé sasszézott, neki fontos lett. Csak ehhez tudnánk hasonlítani Szita Károly minapi akcióját: Kaposvár városa együttműködési megállapodást kötött Pakssal, úgymond „kiaknázandó” a Paks II. vagyis a teljes Európai Unió és a magyar lakosság döntő többsége által ellenzett, feltehetően soha meg nem valósuló atomerőmű-beruházásból lehulló esetleges „lehetőségeket”. Most, a szezon végén, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészből nem lesz semmi, úgy látszik, sikerült tető alá hozni azt a paktumot, amely még talán a szabadföldi karalábétermesztésnél is jobban segíti majd az amúgy nem is létező kaposvári munkanélküliség felszámolását.

Újabb színészképzős történetek: helyezkedőművészet és bosszúkultusz felsőfokon

Leépülőben Kaposvár:  színésznövendékek kicsapva a legelőre

Gyors egymásutánban két hír állította ismét a helyi és az országos figyelem fókuszába a kaposvári színészképzést: az egyik a negyedéves hallgatók nyílt levele az egyetem vezetéséhez, melyben nehezményezik osztályfőnökük, Kocsis Pál eltávolítását, a másik, ezzel látszólag össze nem függő, hogy az új, elsőéves osztály afféle „duális képzésben” működik majd a vezetés szándékai szerint: a Kaposvári Egyetem „együttműködési megállapodást” kötött a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal, és a színészhallgatók kéthetes váltásban töltik idejüket hol Kaposváron, hol a színházban. Nyíltszíni taps, hangos ováció a megváltónak. Az már senkinek nem tűnt fel, hogy Szikora János, a színház igazgatója milyen elegánsan tette helyre a lázas semmittevés jegyében született újabb Vidnyánszky-akciót…

Mesés férfiak szárnyak nélkül: volt egyszer egy kaposvári színészképzés

Attila-isten ostoba: nem fellebbezett az egyetem, jogerősen győzött Csáki Judit

Ami persze „csupán” anyagi kárpótlást jelent, s nem azt, hogy helyreállítható az eredeti állapot: a volt tanszékvezető visszahelyezésével egy klasszikus „krétakör-szituáció” jönne létre, amelyben a vezetők villongását a semmiről nem tehető hallgatók szenvednék meg. A kaposvári színészképzés feltételrendszere, szellemisége az elmúlt három évben amúgy is gyökeresen megváltozott Vidnyánszky Attila porcelánbolti tevékenysége nyomán, s nyilván nem csak Csáki, hanem Mohácsi János, Réthly Attila, Jászay Tamás, Csapó Virág és mások visszahelyezése szükségeltetne. Ez viszont azért sem lehetséges, mert az illetők, s a többiek – kirajzván a szűkkeblű Kaposvári Egyetemről – sikeresebbek pályájukon, mint annakelőtte. Előző írásunkban tett ígéretünkhöz híven itt volna a vázlata annak, ami 2012 óta már a Vidnyánszky-korszak számláját terheli.