Tag Archives: Kaposvári Kosárlabda Klub

Fekete Ádám marad a kaposvári kosárlabdacsapat edzője! Kérdés van? Nincs? Lelépni!

Lesapkázták Puska Zoltánt?

Végül is hol van az megírva, hogy nem lehet olykor szívből, jót röhögni a mostanában eufemisztikusan NER-nek nevezett, leplezetlen önkény által előidézett helyzeteken? Még sehol, de már nem sokáig. Majd jól hoznak egy törvényt, amiben megtiltják a nevetgélést – használjuk ki ezt a kis időt, amíg lehet. Orbán Viktorról fogalmazott úgy a napokban Bod Péter Ákos, az Antall-kormány minisztere, hogy ő egy „mikromenedzser”: minden apróságban ő dönt, nincs víziója, csak a holnapi csaták érdeklik. Ilyenek persze vannak szerte az országban: most éppen a gyengélkedő kaposvári kosárlabdacsapat „rázódott gatyába” eképpen – kérdés, lesz-e benne köszönet.

Mészáros Lőrinc zsebében a kaposvári élsport: ugyanaz, a semmiből feltűnt „közeli” cég szponzorálja a kosárlabdát és a futballt…

… avagy mire jók a rosszfiúk?

Gyors egymásutánban két „örömteli” sporthírről is beszámolt a csinovnyikmédia: nyilván puszta véletlen, hogy a Kaposvári Kosárlabda Klub, majd a Kaposvári Rákóczi is ugyanabban, a Belfry nevű cégben talált erős szponzorra. Mindkét egyesületet ötvenmillióval dobta meg erre a szezonra a vállalat, amelyről eddig Kaposváron élő ember nem hallott. Jó okkal, hiszen sem telephelye, sem tevékenysége, netán elnyert megbízása a közelben sincs. Normális esetben azt várná az ember, hogy azok a cégek támogatják a helyi élsportot, amelyek helyben ismertek, kaposváriakat foglalkoztatnak, s netán a nagyvonalúságuk mögött reklám- vagy PR-megfontolások állnak, esetleg lokálpatrióta hevület. Normális eset azonban nincs:

Pénz a kosárban: csak tessék bátran Szita Károlyhoz fordulni, ha elfogy!

Nem hatvanhárom, nyolcvanöt millió

Szita Károly kedvenc sportja, a kosárlabda számára, úgy tűnik, az önkormányzat pénzkiadó automataként működik: be kell pötyögni a varázsszót, és a városlakók pénzéből máris megjelenik a nyílásban fillérre annyi, amennyit Monok Tibor a kosárlabdaklub ügyvezetője éppen igényel. Talán még nem késő, hogy a szociális ellátás, egészségügy, oktatás vagy épp az egyes, végtelenül elhanyagolt, sorsukra hagyott városnegyedek szűkölködői, a közmunkások, a fillérekkel kiszúrt szemű rokkantak, sokgyermekesek is a helyi sajtóorgánumokhoz forduljanak: baj lesz, ha a polgármester nem nyitja ki a város bukszáját! Megpróbálhatják, de nagy sikerre ne számítsanak: a „Szita-médiabirodalom” bármelyik különítményét keresnék is fel nagy nyomorúságukban, legfeljebb beleröhögnek a képükbe. A Kaposvári Kosárlabdaklub kistafírozásának története megrendezett színjáték csupán, mellyel Szita Károly pénzosztó atyáskodását, a nehézségeken átsegítő jóságát kívánják közpénzen reklámozni, ha már a szponzorszerzésben megbuktak.