Tag Archives: Kaposvári Rákóczi

Újabb Rákóczis történetek: ki fog itt szponzorkodni, és hogyan kerül Habony Árpád a képbe?

Ilyen jó gazdája Szita Károly a kaposvári sportnak?

Tudjuk, hogy még nem múlt el az afelett érzett öröm és büszkeség, hogy ismét első osztályú futballcsapata van a városnak – reméljük nem is fog, bár nem tűnik teljesen rendezettnek a csapat jövője, főleg anyagi szempontból. Az önkormányzat 120 millió forint támogatást ígér, feltéve, ha a tulajdonosok is mellétesznek ugyanennyit. A labdarúgó kft. 660 millió forintos költségvetéssel számol, de terheli a büdzsét az előző évekből felhalmozódott 194 milliós mínusz, így óriási szükség lenne egy erős támogatóra, amely – egyelőre – nincs a láthatáron. Közben a ZÁÉV, amely csak úgy nyeli a tízmilliárdokat Kaposváron, bőkezű szponzora a rivális, szintén feljutott Zalaegerszegnek.

Néhány szó a Rákóczi új tulajdonosáról: se nem új, se nem tőkeerős: mire volt jó az egész?

Murányi Ferenc Mészárossal üzletel?

Az olyan lehet, mint aligátorral nyelves csókot váltani: undorító és veszélyes. Tanultak a múltkori esetből a Rákóczinál: már nem várták meg, hogy a KAPOS-T – ki más? – tegye közzé a cégben bekövetkezett változásokat, most igyekeztek elébe menni. Novemberi cikkünkre reagálva ugyan bőszen cáfolták, amit megjósoltunk, s ami most kiteljesedett: Herczeg Erik műtrágya-kereskedő vállalkozónak immár semmi köze a Rákóczi Labdarúgó Kft.-hez. E tény felett lehet búsongani, lehet örvendezni – mi egyiket sem tesszük – vitatni nem. A Rákóczi cégtulajdonlásában végbement változások mögött egyértelműen Murányi Ferenc áll: hogy miért jó ez neki, azt valószínűleg csak ő tudja.

Már nem Herczeg Erik a Rákóczi első embere: hirtelen túl sok lett a dolga, vagy mennie kellett?

Az önjelölt „elnök” és a felkiáltójelek serege

Persze mikor a csapatnak jól megy, a vérbeli szurkolót semmivel sem lehet kizökkenteni: a szerelemben és háborúban minden megengedett. A futball pedig – csak tessék egy pillantást vetni Orbán Viktor „életművére” – mi volna más, mint épp szerelem és háború. Akiknek viszont sok mindent megengednek, azok rendszerint magukkal szemben is elnézőek: Herczeg Erik, a Rákóczi egyik tulajdonosa a helyesírás-stilisztikában alkalmazott egyéni megoldásoktól a címkórságig talán túl sok mindenben is az volt, s egy-két esetben főleg a valósághoz állt kreatív módon. Most úgy tűnik, kedvenc műtrágya-dealerünknek kissé vissza kell vennie a péti-sóból: leváltották a Kaposvári Labdarúgó Kft. ügyvezetői posztjáról. Ki gondolta volna, hogy ekkora dózisban a siker is megárthat…

Mészáros Lőrinc zsebében a kaposvári élsport: ugyanaz, a semmiből feltűnt „közeli” cég szponzorálja a kosárlabdát és a futballt…

… avagy mire jók a rosszfiúk?

Gyors egymásutánban két „örömteli” sporthírről is beszámolt a csinovnyikmédia: nyilván puszta véletlen, hogy a Kaposvári Kosárlabda Klub, majd a Kaposvári Rákóczi is ugyanabban, a Belfry nevű cégben talált erős szponzorra. Mindkét egyesületet ötvenmillióval dobta meg erre a szezonra a vállalat, amelyről eddig Kaposváron élő ember nem hallott. Jó okkal, hiszen sem telephelye, sem tevékenysége, netán elnyert megbízása a közelben sincs. Normális esetben azt várná az ember, hogy azok a cégek támogatják a helyi élsportot, amelyek helyben ismertek, kaposváriakat foglalkoztatnak, s netán a nagyvonalúságuk mögött reklám- vagy PR-megfontolások állnak, esetleg lokálpatrióta hevület. Normális eset azonban nincs:

Rákóczi-kabaré: hatvannégymilliós hiány, gyenge magyarázatok és rekeszizom-próbáló poénok az éves beszámolóban

Pozitív emberi tényezők kidomborítása: ötmillió

Most, hogy a nemzeti válogatottunk ilyen lenyűgöző játékkal kápráztatta el a Kárpát-medence lakosságát, s látjuk a történelmi jelentőségű andorrai összecsapás keltette hír-hullámverést (no meg a szűnni nem akaró röhögést a Nagy Nemzeti Lelátóról), mi sem akarnánk sem ki-, sem lemaradni. Ha már szánalmas foci, van itt nekünk Kaposváron erre egy jó kis csapatunk, kiváló vezetéssel, amely mindig tudja, mit kell tenni és mondani ahhoz, hogy szórakozzon a publikum. Elolvastuk a kaposvári közgyűlés legutóbbi ülésére beterjesztett beszámolójukat, amelyben persze újabb támogatási összegekre is igényt tartanak, és, miután nem volt ráírva a figyelmeztetés, hogy kétoldali sérvveszély miatt csak saját felelősségre olvasható, komoly egészségügyi kockázatnak tettük ki magunkat. És ez még csak a szöveges rész, a számoktól egyenesen berosálsz.

NB egyes költségek, megyei szintű játék: a Rákóczi halott, és nem sok jel mutat arra, hogy feltámad

Kéki Zoltán ismét szolgálatba helyezte magát

Most, hogy immár biztosra vehetjük: jövőre megint nem lesz BL-főtáblás a Kaposvári Rákóczi, talán ideje egy szerényebb körképet vázolni arról, hogyan is állnak a múltjához képest igencsak méltatlan helyzetben vegetáló futballcsapat dolgai. Nos, leginkább sehogy, ha eltekintünk pl. attól, hogy éppen ma zajlott – még nem tudni, milyen eredménnyel – Házi László korábbi vezetőedző munkaügyi pere, amelyet a Kaposvári Labdarúgó Kft. ellen indított. És ez csak egy a számos kétes, vagy éppen zűrös ügyből, amely éppen úgy zsongja-dongja körül a csapatot, mint a dögöt a legyek. A legbiztosabb jele a válságnak éppen dr. Kéki Zoltánnak, Kaposvár nyugalmazott címzetes főjegyzőjének újbóli megjelenése a pálya szélén: nemrég ő lett a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia vezetője, leváltva Herczeg Erik műtrágyaügyi vállalkozót, aki, úgy látszik, egyre kevésbé bírja a város vezetésének bizalmát. Hamar kitelt a becsület.

A humor nagyágyúi: így próbált viccelődni a kaposvári Fidesz-holdudvar és a csicskamédia április elsején

Kínos, kínosabb, Pintér Rómeó – *frissítve!

Még a rutinos Fidesz-trollok foga is belevásott abba, amit a kaposvári Fidesz környékén gyülekező csúcsértelmiségi társaság április elseje alkalmából előadott. „Tapló primitívség” – ennél jobb állandó jelzőt nehezen találnák produktumaikra. Alapszabály: ha a hatalom környékéről, annak testhajlataiban tenyészők próbálnak meg poénkodni, abból csak a szégyen lesz, no meg a törvényszerű lelepleződés: ezek, sőt EZEK pontosan ilyenek. Ennyit tudnak: játszótéri homokozóból mentett, surmó viccelődéssel hülyét csinálni magukból. Ha már a hatalom gyakorlóiba nem mernek belekóstolni, maradnak a szegények, a védtelenek, a kiszolgáltatottak – abban nincs kockázat. A kínos események középpontjában pedig egy fideszes képviselő, aki ezt jó alkalomnak vélte új frizurájának és toalettjének bemutatására: Pintér Rómeó.

Hurrá, optimisták: huszonöt kérdés kezdőknek és akarnokoknak

Egy kis segédlet a mai közmeghallgatáshoz – frissítve!

Ez az enyhén formabontó írás csupán némi segítség lesz azoknak, akik netán kedvet, erőt vagy másféle késztetést éreznek magukban – no meg némi kételyt a Kaposváron szokásos öntömjénező szólamokkal szemben – felszólalni, kérdezni a közmeghallgatáson. Szita Károly nagyon kevés dologban hasonlít Orbán Viktorra, de abban biztosan, hogy hosszú évek, inkább évtizedek óta nem volt hajlandó szemtől szemben, egyenesen kiállni, és kényelmetlen, esetleg kínos kérdésekre válaszolni, netán vitázni. A közgyűlésen a pulpitusról rendszerint arrogáns, kioktató, olykor mellébeszél vagy egyenesen hazudik, a vitázóktól megvonja a szót. Interjút, mit interjút, kinyilatkoztatást kizárólag a jól bejáratott mikrofonállványainak ad, hogy ki ne derüljön: csupán vékonyka civilizációs máz fedi a kisstílű akarnokságot.

És tessék mondani: mikor kezdődött itt a hanyatlás?

Szórakoztató leltárféle 2016-ról

Miután ez mégis csak egy kisváros, óhatatlanul találkozunk néha egykori ismerőseinkkel, olyan kormány-, Fidesz-, vagy csupán Szita-párti figurákkal, akik lőrésnyire szűkült szemmel mérnek végig bennünket köszönés helyett. Még mondja valaki, hogy ennek a munkának nincsenek szépségei. Ettől függetlenül is mozgalmas év volt, a gumiégetőék feletti győzelemmel a gyújtópontjában. Történt egy, s más még: íme a csokor, s, hogy ne legyen unalmas, csattanó lesz a végén, de nem ér egyből odagörgetni! Tessék szépen átrágni magukat: kicsit hosszú, kicsit sok a betű, mert sok a mondanivalónk. De legalább a mienk, és most már tényleg az egyetlen.

Nem mellesleg pedig boldog új évet kívánunk 2017-re minden olvasónknak!

Füvesítés ötvenmillióért? Sokasodnak a kérdőjelek a Kaposvári Rákóczi Kft. felszámolása körül

A nyomozók harmincezer oldal iratanyagot foglaltak le

Ismerős szurkolói filozófia: néhány meccset nyer a csapat, és minden meg van bocsátva. Előre és visszamenőleg is, hetedíziglen. Most, hogy az NB „akárhányban” sikerült otthonában kétvállra fektetni Andráshidát, sokan úgy érzik, hogy immár itt van a kaposvári labdarúgás új aranykora. Persze eszünk ágában sincs kiábrándítani a rajongókat, ezért hangsúlyozzuk, hogy Rákóczi-témájú írásaink nem elsősorban labdarúgásról szólnak: nem arról, hogyan sikerült Kállai kettőnek benyesni jobbról, vagy milyen sikeresen alkalmazta a mester a tolódásos védekezést, hanem közéletről, és főleg közpénzekről. Arról, hogy a népszavazás-ügyben vérlázító álszentséggel „közpénzekkel való felelős gazdálkodásról” papoló Szita Károly vezetésével hogyan hányták ki vasvillával az ablakon a tízmilliókat, ha futballról volt szó. Illetve, dehogy futballról. Róluk.