Tag Archives: Katona József

Így bánik veled a hatalom, ha hűséges alattvaló vagy: azt kapod jutalmul, amivel mást büntetnek

A szolgáló(lány) NER-kompatibilis meséje

Az alábbi történetnek ugyan van némi aktualitása, ám korántsem napi. Valójában inkább tanmese igazi szereplőkkel. A tanulságot ki-ki levonja magának. Számunkra az, hogy a hatalom – helyi, vagy bármilyen – legundorítóbb vonása, ahogyan emberek sorsával, egzisztenciákkal játszadozik, fikarcnyit sem törődve azzal, mit tapos el, milyen károkat okoz. Emlékezetes, mondhatni ütős antréja volt 2014 elején a KAPOS-T-nak a városi televízió, a Kapos Tv vezetőjének, Katona Józsefnek a kirúgásáról szóló cikk, épp a választások előtt, melyről mélyen hallgatott az akkor még bősz ellenzéki (francokat) Somogyi és mindenki más. Úgy látszik, minden választás előtt be kell áldozni egy Kapos Tv-vezetőt …

Kapos Tv-mélyrepülés, második rész: a kurtizánok nyomorúsága*

Zsoldoskatonák helyett bérgyilkosok

Nem kellett látnoki képesség ahhoz, hogy megjósoljuk: miután „Homáék”, a nagymellényű, fukszos pesti jóarcok „fórumsorozata” az első, kioktató, lekezelő stílusban megtartott kaposvári alkalom után csúfos kudarcot vallott, ők, és a mostanában erősen lapító Szita Károly kommunikációs taktikát váltanak. Marad a „jól bevált” helyi média, melynek megbízható, hűséges kutyái bárkit, bárhol hajlandók megugatni: kórusban vagy szólóban, nekik mindegy. Profinak nem neveznénk őket, de Kaposváron ez nem is követelmény. Miután gyógyíthatatlanul tehetségtelen amatőrök, szofisztikált egyensúlyozás helyett nem marad más számukra: agyonhallgatni, ignorálni az ellenfelet, ellenben csúszómászó szervilizmussal kiszolgálni a hatalmat, arányérzék, jó ízlés és bármiféle stílus nélkül.

Kapos TV: lapát, cenzúra, lapítás

Két-három évtizede még divatos foglalkozás volt a kremlinológusé: a brezsnyevi pangás éveiben az elnyomó szovjethatalom fellegvárából, a Kremlből kiszivárgó híreket lesni, abból ókori madár- és béljósokhoz hasonló egzaktsággal következtetéseket levonni menőségnek számított. Ma már korántsem az, hiszen az orosz sajtó sok szempontból szabadabb, mint a magyar. Csak egy szegény fideszes kurzustörténész, Kun Béla unokája felejtette ott magát, mint a japán katona az indonéz dzsungelben.

Kaposváron azonban hamarosan „új életre kelhet a kihalófélben lévő szakma”, hogy ne rugaszkodjunk el túlságosan a vidéki újságírás bevett szófordulataitól: a helyi hatalomnak és lakájmédiának kiszolgáltatott polgár ugyan most (még) nem kénytelen lesni a városháza erkélyét, hogy következtetni próbáljon a (szín)falak mögött zajló piszkos játszmákra, de már arra sem számíthat, hogy a „hiteles, sokoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatására” súlyos, százmilliónyi közpénzt elherdáló helyi hatalom épp ebben a tárgyban teljesítené alkotmányban és törvényekben rögzített kötelezettségét.