Tag Archives: Kométa

Szalonnából nem lesz napelem: mekkorát bukott a Kométa a csornai gyáron?

Hentes maradjon a mortadellánál

Meglehetősen nagy visszhangja volt 2013-ban annak a fúziónak, amelynek során egy, a Győr-Moson-Sopron megyei Csornára tervezett napelemgyár megvalósítására szövetkezett a kaposvári Kométa 99 Zrt. az Ecosolifer Modulgyártó Kft.-vel. Egy high-tech üzemet terveztek, amely 2013–2014-ben 25 megawattnyi energia előállítására alkalmas eszközt gyárt, majd 2015-re a kapacitást 52 megawattra tervezték bővíteni. Ez lett volna a tervek szerint Magyarország első ipari méretű vékonyrétegű napelemgyártó beruházása. A kormány támogatta a tervet, EU-s pályázati pénz szagát is lehetett érezni, így aztán nem csoda, hogy ez a projekt is buktával végezte, mint sok társa: eltűnt a pénz, napelem sehol. És, hogy még szebb legyen: mindebben már a Kométa révén kaposvári önkormányzat 38 százalékos, ellenőrzési és vétójoggal rendelkező társtulajdonosként vett részt.

Fekete nap a péntek 13.: kiemelt kormányberuházás lett a Homatech-gumikrematórium

Csányi nagyúr bosszút állt Kaposváron?

Ezek után a leginkább felvilágosodottak is nyugodtan hihetnek a baljós előjeleket hordozó dátumokban: az eszelősök jeles napján, április elsején (pénteken) jelentette be Szita Károly az „örömhírt” a gumihulladék-üzem létesítéséről, alig több, mint egy hónap múlva, május 13-án (persze szintén pénteken) jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányrendelet, amely „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé” nyilvánítja a Homatech Százhalombattáról kipaterolt beruházását. Ez nagyjából annyit jelent, hogy ettől a perctől lényegében semmiféle hatósági engedély, vizsgálat nem állhat a terv útjába. Akár a „curling” nevű sport egy jelenetét látnánk, amelyben a játékosok elszántan sepregetik a gránitkorong előtt a jeget, hogy minél jobban csússzon. Egy biztos: azoknak, akik tenni akarnak valamit a gumiégetőmű ellen Kaposváron, sokkal kevesebb idejük lesz és nehezebb dolguk.

2015 kaposvári hőse: a sötét(b)en látó tündér*

Leltárféle a mögöttünk hagyott évről, a lég- és fellegvárakról

Ahogy eddig, úgy nyilvánvalóan 2016 elején sem ússzuk majd meg, hogy mindenféle rendű és rangú, felkent vagy önjelölt megmondók értékeljék a város elmúlt évét: zengenek majd a dicshimnuszok, nem fukarkodnak önmaguk s a jótevők dicséretével, habár évközben is az ön-tömjénfüsttől bűzlik a helyi közélet. És itt most annak kéne következnie, hogy „bár kétségkívül sok figyelemre és elismerésre méltó eredmény született, de…” Nos, mi kivételesen játsszuk azt, hogy nem jövünk ezzel, és nem kérünk bocsánatot sem azért, hogy létezünk, s, hogy nem állunk be nyolcadiknak semmilyen kritikátlanul lelkendező kórusba. Ezért is gondoljuk úgy, hogy „a totális elsötétítés járma alatt nyögő” város hőse, jelképe 2015-ben nem lehet más, mint a címben említett – és Csonka Ibolya által nagyszerűen megformált – mesealak, a sötétben látó tündér.

Vörös húsnak szivárog a leve: nem ússza meg a Kométa?

Feljelentések sora kapun kívülről, súlyos állítások sora belülről

Borítékolható volt, hogy 2013-ban a csőd szélén tántorgó kaposvári húsipari cégnek juttatott állami támogatás miatt előbb-utóbb vizsgálódni fog az Európai Unió illetékes bizottsága. A nyáron aztán meg is indult a brüsszeli tájékozódás: egy-egy kérdőívet küldtek az érintetteknek, melyek az akkor már tényként kezelt feljelentések nyomán születtek, s melyeket Kaposvár önkormányzata, mint befektető is megkapott. Ha vissza kell fizetni a támogatást, bukik a cég, de vele – a pillanatnyi helyzet alapján – a kétmilliárdnyi közpénz döntő része is. És akkor a kapun belüli különös dolgokról még nem is beszéltünk.

Mortadella, a hús színháza, és a világot jelentő kolbászkarikák zsidó gasztroszamurájokkal és japán migrén-sokkal tűzdelve

Kolbászos-bevándorlós színházra van most fizetőképes kereslet

Nem szokásunk egy-egy rövid idézeten vagy utaláson kívül más médiumok által közzétett tartalmakat bővebben felhasználni – meghagyjuk ezt azoknak a magukat „hírportálnak” kikiáltó képződményeknek, amelyek saját gondolatok híján mások felszedegetett tollaival ékeskednek. Úgy gondoljuk, hogy Origót, Indexet, 444-et vagy épp Magyar Nemzetet és társait, netán bulvárt mindenki olvas, aki olvas, s teljes ostobaság azt hinni, hogy ettől valaki felnőhet az említettek szintjére. Most kivételt teszünk, mert a hír, amit találtunk, többszörösen is érdemes a továbbgondolásra: úgy néz ki, színpadra kerül az első kolbászdráma – egyelőre csak Békéscsabán, de a határ a frissen mosott béltől fénylő végtelen.

A disznófejű nagyúr kivérezteti a Kométát?

Uniós vizsgálat indul a húsipari cégek szabálytalan állami támogatása ügyében

A HVG információja szerint, amelyet Brüsszelből is megerősítettek, az EU vizsgálódik a három nagy magyar húsipari cég, a Gyulai Húskombinát, a Pápai Hús Rt. és a Kométa 99 Zrt., az amúgy olasz állampolgárságú Pedranzini család tulajdonát képező kaposvári húsüzem tiltott állami támogatásának ügyében. Mielőtt bárki kaszát-kapát ragadna, hogy a vaksi, zsíros hajú, könyökvédős eurokratákat megbúbolja, olvassa el a HVG-cikket, amelyre fentebb utaltunk: a legkevésbé sem öncélú vegzatúra ez Brüsszel részéről. A versenysemlegesség a Unió egyik alapértéke, függetlenül attól, kik, hogyan és hányszor sértették-sértik meg azt, alapvetően tilos a piaci viszonyok közpénzek felhasználásával történő torzítása. Az, hogy mások esetleg ügyesebben csinálják, a fideszes és főleg a helyi hatalom birtoklóinak balfácánságát nem menti: Szita Károly egy ország előtt csinált hülyét magából, amikor nyilvánosan kijelentette: az, hogy Kaposvár 2012 végén kapott soron kívül 3,5 milliárdot részben gazdasági célokra a kormánytól, semmiféle összefüggésben nincs azzal, hogy néhány hét múlva kétmilliárdért résztulajdont vásárolt a csőd szélén álló, súlyosan eladósodott húsipari cégben.

Folytatódik a Kométa mélyrepülése: „csibészek a disznósok…”

…sőt az egész világ, csak mi vagyunk ártatlan bárányok. Úgy tűnik, nincs kiút a nagy húsipari cégek számára a válságból, legalábbis a hvg.hu szerint. A legolvasottabb közéleti és gazdasági hírportál elemző cikke részletesen – nyilván a mérlegbeszámolók alapján – feltárja a magyar húsfeldolgozás három beteg embere, a pápai, a kaposvári és a gyulai húsüzem gazdasági kilátásait vagy inkább kilátástalanságát. Ami ennél is kiábrándítóbb, házunk táján a folytonos mellébeszélés: miután Kaposvár városa a kétmilliárdos állami tőkeinjekció nyomán résztulajdonos, elvárható, hogy a közvélemény tisztességes tájékoztatást kapjon a cég helyzetéről – porhintés helyett.

A halványnál is szerényebb valóság: Kaposváron megakadt a sikerpropaganda-lemez

Akár legyinthetnénk is egy nagyot Kaposvár polgármesterének Szita Károlynak, vagy, ahogy a Somogyi Hírlap nemrég elkeresztelte: „Szia Károlynak” a legutóbbi stand-up műsorára, melynek témája a város – s persze saját, városgyarapító – dicsőségének megfürösztése a nyilvánosság fényében. Tehetnénk ezt azért is, mert mostanra az igénytelenségnek arra a szintjére süllyedt, ahova már az igazán elvakultak is csak nehezen követik: pár hónap után – érdemi mondanivaló híján – egyszerűen újrahasznosította saját, februári évértékelőjét, szinte szó szerint ugyanazokkal a fordulatokkal cizellálva a semmit: „Kaposvár vagyona tízmilliárddal nőtt a válság kezdete óta, miközben más települések a túlélésért küzdenek, stb., stb…” Vegyünk erőt magunkon, és vessünk egy pillantást a pufogó frázisok mögött lapuló, meglehetősen szikár tényekre.