Tag Archives: közlekedésfejlesztés

Újabb intermodális mesék harmadik rész: totális vereség a MÁV-tól, hazug tervek az EU-nak

Los Angeles-i „buziság” újratöltve

Waterloo, Solferino, Sztálingrád – történelmi bukások, persze a vesztesek felől nézve. A kaposvári városvezetéssel és személyesen Szita Károllyal még nem törölték úgy fel a padlót, mint Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató. Ennyit mondhatunk tömören a városháza és a csicskasajtó által folyvást „történelminek” nevezett beruházásról, ami azon kívül, hogy költségvetésében kevesebb, mint a harmadára karcsúsodott, tökéletesen értelmetlen és alkalmatlan módon, erősen a hátrányára változott, s persze ezek után közösségi közlekedési központnak nem nevezhető. Csupán arra jó, hogy az Európai Unió tisztességesen dolgozó polgárai által befizetett adókból tíz és félmilliárd forintot – harminc-egynéhány millió eurót – ellopjanak.

Újabb intermodális mesék: „felejtsük már el ezt a Los Angeles-i buziságot”

Nem, nem lesz összekötve a Donner a belvárossal…

Szép csendesen azért csak elválik, népiesen szólva az a bizonyos sz@r a májtól: a napokban kiírták a kaposvári intermodális közlekedési központ megvalósítására szóló pályázatot. Ez persze újabb üdvrivalgásra adott alkalmat a helyi cselédsajtónak, amely továbbra is a régi, harmincöt milliárdra tervezett makettekkel hülyíti azokat, akik még egyáltalán figyelemre méltatják. A kiírás azonban, amely a magyar közbeszerzési értesítőben még nem, csupán az európaiban jelent meg, legalább annyi mindenről árulkodik, mint annak idején Krakus Péter a kommunista állambiztonságnak: pl., hogy a „történelmi” tervnek, amely menet közben kevesebb mint az egyharmadára töppedt össze, éppen azt a részét húzták le, amelyről a leghasznosabb lett volna: a belvárost a Donnerrel és a fürdővel összekötő aluljárót. Lehet újabb meséken agyalni.

Akkor hol is tart a Modern városok program? Harmadik rész: az „évszázad beruházása”, melyből mára szólamok sem maradtak

Intermodális mesék hülye gyerekeknek

Több, mit fél évtizede eteti folyamatosan Kaposvár polgárait Szita Károly az „évszázad beruházásának” keresztelt, mostanában Kaposvári Közlekedési Központ néven futó intermodális közlekedési létesítmény folyamatosan napirenden tartott, ám állandóan újraírt lózungjaival. A történet egyre jobban hasonlít a Rákosi-Kádár-korszak kommunizmusról szóló, általános jólét és boldogság-tündérmeséjéhez, melyre mindig csak egy kicsit kell még várni. Az első ígéret 2011-ből való, akkor harmincöt milliárdról volt szó, és 2015-ös átadásról. Ez módosult először 2016-ra, majd 2018-ra, 2016-os kezdéssel. Mára kiderült, nemhogy nem kezdődött el, de kevesebb, mint egyharmadára: először 12.5-re, majd 10.5 milliárdra faragták le a költségvetését. És ez még nem is a legkínosabb, amiről be kell számolnunk.

Határidő, kitolás: egy hónappal megint odébb a 67-es útra kiírt közbeszerzés

Meg kell teremteni a lopás zavartalan feltételeit

Augusztus elején értesülhettek róla, elsőként a KAPOS-T olvasói – miután a cselédmédia bőszen hallgat, ha nem lehet debil vigyorral örülni, a Somogyi pedig hivatkozás nélkül követő üzemmódba kapcsolt – hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. két hónappal meghosszabbította a 67-es út kivitelezésére kiírt közbeszerzés határidejét. Most ugyanez történt, és immár nagyon valószínű, hogy komoly iszapbirkózás zajlik a háttérben: a határidőt  szeptember 15-ről október 20-ra módosították. Ez önmagában is baljós, de a kormány folytonos trükközése miatt újabb EU-s szankciók is felmerültek, amelyek súlyosan érinthetik a Kaposvárt a jövővel összekötő vékonyka köldökzsinórt.

Már megint van egy új kormányrendelet a 67-es útról: csupán aprópénz lesz 2017-re, de leginkább semmi

Az igazság odalent van

A nem vérbeborult agyú Fidesz-szektatagokon kívül eddig is pontosan tudta mindenki, hogy a Modern Városok Program nem egyéb hangzatos blöffnél: olyan, khm… „csoportosítása” a terveknek és az EU-tól várható forrásoknak, amelyből az egyszeri hívő számára úgy tűnik, mintha Orbán Viktor személyes, két dolgos kezével felhalmozott magánvagyonából adományozna útra, sportcsarnokra, színházra valót hűséges népének. Kormányzói kegy, mint amit a boldog békeidőkben Horthy Miklós sokezer keresztgyermeke kapott a kegyelmes úr nevenapján, praktikusan Mikuláskor. Már korábbi írásainkban is utaltunk rá: az ördög a részletekben bújik majd meg, s, hogy további népi bölcsességeket idézzünk: a cigányt sem úgy verik, és az út is hosszú a pohártól az ajkunkig. Most ismét adott a Magyar Közlöny némi gyengécske fogódzót, mire is számítsunk a közeljövőben.

Fapados gyorsforgalmi lesz a 67-es: mi készül, édesapám? Fogpiszkáló?

Őrület, de van benne téboly

Újabb fejleménnyel szolgált tegnap a kaposváriaknak a Fidesz néven ismert szórakoztatóipari konglomerátum: miután az első perctől kezdve világos volt mindenkinek, aki az ujjait meg tudja számolni a kezén, hogy Orbán Viktor ígérete, mely szerint 2018-ig minden megyei jogú várost gyorsforgalmi út köt be az országos hálózatba, fizikailag kivitelezhetetlen, megkezdődött a kihátrálás. Egyúttal világossá vált, hogy miért kell a Kaposvárt az M7-essel összekötő 67-es utat „újratervezni”: a „Nemzeti Visszafejlesztési Minisztérium” ugyanis bejelentette: új, csökkentett paraméterű gyorsforgalmi út kategóriát kreálnak – kizárólag azért, hogy betartható legyen a Vezér ígérete. Nettó személyi kultusz, totális elmebaj.

Égő arccal a vasút felé: még 2017-re is lassújelet kapott Kaposvár

Ócskavastemető, BzMot fellegvár, vasúti hulladéklerakóhely minden vonalon

Megszokhattuk már, hogy városunk tiszteletre méltó „vezetői és képviselői” csak akkor bokáznak lelkesen a nyilvánosság előtt, ha népszerűséget hozó híreket, vagy annak látszó semmiségeket közölhetnek – a rossz hírek ránk maradnak. A sok, önként vállalt, ám annál hálátlanabb feladatra amolyan „úgyis mindegy” alapon tegyünk rá még egy „ízléses” viccet is: a századparancsnok értesítést kap, hogy Kovács honvédnek meghalt az édesanyja. Hívatja a szolgálatvezető törzsőrmestert, hogy „a lehető legkíméletesebben” közölje a hírt az újonccal, aki erre sorakozót rendel, kilépteti Kovácsot, s az ökléből lószerszámot formálva az orra alá, az arcába üvölt: Kovács! Látja ezt maga? Na, ez van magának, nem anyja… Nagyjából ez volt az első dolog, ami az eszünkbe jutott, mikor a kaposvári-somogyi vasúti „viszonylatokkal” kapcsolatos új hírekről értesültünk.

A cseri sorompó felnyitása: egy lépés az ésszerűbb közlekedésért

Rozsdás korlátok helyett városbarát megoldásokat

Régi, mondhatni a KAPOS-T-tal egyidős vágyunk, hogy afféle szolgáltató, ötletadó, vitaindító fórumként is létezzünk, ne feltétlenül és örökké a magasnak egyáltalán nem nevezhető politika szféráiban. Eddig ugyan ezt a tervet csak dédelgettük, mert a mindennapi sodrásban egyszerűen nem volt más választásunk, a feldolgozatlanok listája pedig így is egyre bővül. A helyzet e téren változatlan, de most mégis, különösebb apropó nélkül belevágunk: hadd szóljon ez is. Első javaslatunk így festene: nyissák, nyissuk fel a cseri sorompót, hogy, főleg a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban tehermentesítsen néhányat a kaposvári közlekedési hálózat szépszámú gyenge pontjai közül.

Fidesz-tempó a 67-esen: hat év sunyítás után kibújik a szög a zsákból

Tavasz van, rügyeznek a földmérőkarók

Aki ebben a lassan éledező, quaestoros-kazahsztános-lázáros rosszkedvünk tavaszában veszi a bátorságot, és útnak indul az elátkozott 67-es úton, az persze jobban teszi, ha inkább az irtózatos kátyúkra figyel. Ha nem, akkor feltűnhet neki, hogy itt sárga, ott piros fejecskéiket kitűzőkarók ütötték fel az út mentén, szeszélyes összevisszaságban. Ezen a naiv lélek mindjárt meg is örvend: kezdődik hát a munka. A baj csak az, hogy a Közbeszerzési Értesítő szerint nemhogy tervei, de kijelölt tervezője sincs a projektnek.

Alsóbbrendűvé visszaminősítve: 2020-ig nem lesz közlekedésfejlesztés térségünkben, Kaposvár és Somogy nem részesül a 750 milliárdos közútfejlesztési programból

Tett még egy kétségbeesett, ám annál szánalmasabb kísérletet Szita Károly tegnap „a város érdekében” Fónagy János államtitkárnál instanciázott nagyjából három percig. A sok vitát kavaró útdíj ügyében ugyan még csak annyit ért el, hogy Fónagy János meghallgatta, a kormány viszont – minő drámai érzék – ugyanazon a napon döntött a kaposváriak jövőjét százszor, ezerszer mélyebben érintő ügyről, a 2020-ig tartó, hazai forrásokból finanszírozandó kiemelt közútfejlesztésekről. Röviden és velősen: Kaposvár mindenből kimarad. Nehezen találunk szavakat, szalonképeseket pedig még kevésbé: mi kell még ahhoz, hogy az elvakult Fidesz-fanok is végre kihúzzák a fejüket a napvilágra, és világossá váljon számukra az, amit a KAPOS-T indulása óta hangsúlyozunk: Kaposvárt látványosan semmibe veszik – vezetőinek és képviselőinek teljes inkompetenciája okán.