Tag Archives: Krakus Péter

Túszok a hét domb völgyében, avagy Stockholm-szindróma kaposvári módra

Az alattvalóság is függőséget okoz, nemcsak a hatalom

Talán észrevették rendszeres olvasóink, hogy ritkán szoktunk a szó hagyományos értelmében vett publicisztikát, véleménycikket írni. A KAPOS-T írásainak döntő többsége tényekre, jelenségekre, a helyben, körülöttünk zajló valóságra reflektál, persze úgy, hogy abból kiderül, mit gondolunk. Most – s talán a jövőben is – nagyobb teret szentelünk a műfajnak: nem, mintha elfogytak volna a feldolgozásra váró tények, adatok, ám egyrészt az újítás sosem árt, másrészt pedig egyre gyakrabban érezzük – főleg a közösségi oldalakon zajló vitákat látva – hogy a többség egyszerűen képtelen kilépni azokból a gondolkodási, fogalmi sablonokból – kicsit sarkosabban: rögeszmékből – amelyekbe az agymosó, ma már bizonyíthatóan a náci-kommunista propaganda-elvek szerint működő hatalmi gépezet belekényszeríti. Klasszikus Stockholm-szindróma: a kiszolgáltatott túsz érzelmileg is azonosul azzal, akinek keserves helyzetét köszönheti.

Elfogtunk egy jelentést: a büszke városszolga rajta tartja a szemét az ellenségen

Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában

Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.

Gyertyagyújtás a sajtószabadság ellen folytatott háború áldozatainak tiszteletére

Alakoskodó-szobor, 2016. december 21. 17.30

Mindenre, ami miatt a KAPOS-T létrejött, rácáfoltunk volna, ha szó nélkül hagyjuk a Somogyi Hírlap körül zajló eseményeket. Habár több írásunkban is kifejtettük már, hogy miért tekintjük a sajtószabadság lábbal tiprásának mindezt, úgy éreztük, tartozunk még egy egyértelmű gesztussal, és ezért invitáltuk a hozzánk hasonlóan érzőket tegnap este a Noszlopy utcai „Alakoskodó” szoborhoz egy csendes, szolidaritásunkat és a történtek miatti tiltakozásunkat kifejező kis „flashmobra”. Miután arra nem számítunk, hogy a helyi sajtó, beleértve a jelenlegi Somogyit, hírt ad majd a történtekről, ám szeretnénk, hogy nyoma maradjon, így hajszálnyit letérve az elegancia ösvényéről, magunk tesszük közzé, amit az eseményen elmondtunk.

A terror árnyéka, avagy mészárosok a médiában: a tulajdonos Mediaworks puccsszerűen leállította a Népszabadságot!

Most még ennél is fideszesebb lesz a Somogyi?

Ma reggel megdöbbentő hír fogadta az Internet népét: a Mediaworks lapkiadó minden előzetes figyelmeztetés nélkül, sőt azzal a hazugsággal, hogy költöznie kell a szerkesztőségnek, és ezért kell mindent dobozokba pakolniuk, leállította a kritikus, független magyar média egyik oszlopának számító nyomtatott és online napilapot. Utóbbi órákig elérhetetlen volt, most egy közlemény olvasható rajta, mely szerint „a Mediaworks korszakváltás előtt áll … a következő feladat: a Népszabadság üzleti modelljének újraformálása”. Nos, a TV2 fideszesítése után nem nehéz elképzelni, mi következik. Kaposvár számára amellett, hogy a Népszabadság gyakorta és többnyire hitelesen számolt be az itteni történésekről, még egy kérdés adódik: a szintén Mediaworks tulajdonú Somogyi Néplap – Sonline mire számíthat: nyíltan Kaposvár Most-jellegű szemétledobóvá válik, vagy hagyományaihoz híven folytatja opportunista, burkoltan társutas, ál-független működését?

Az ügynök árnyéka 4.: a dicstelen végjáték

Krakus a mennybe, Kaposvár pokolra megy

Ím, véget ér – beismerjük – módfelett hosszúra nyúlt sorozatunk, mely Kaposvár polgármesterének, Szita Károlynak az ügynökügyét taglalta, s mely szándékunk szerint a lehető legrészletesebb, kimerítő forrása leend annak, aki valaha még foglalkozni akar az esettel: eseményekkel, okokkal, társadalmi háttérrel, tömeglélektannal. Talán egyszer a tudomány eszközeivel is feldolgozza valaki ezt a történetet, s szempontokkal szolgálhattunk neki.

A Fidelitas-Komszomol-Ifjú Gárda akcióban: felhívás mószerolásra

Kaposvárnak példát kell mutatnia: a „besúgók városa” cím kötelez!

Előre a feljelentők munkaversenyében! Tegnap felhívást tett közzé a Fidesz ifjúsági rohamcsapata, a Fidelitas a magyar polgárság öntudatra ébredt része számára, hogy tartanák szemmel azokat, akik nemes és nemzetes vezéreinket nem átallják kifütyülni, megszentelt gyűléseinket jelenlétükkel meggyalázni, vagy más, ördögi módon a NER egységét bomlasztani. Jelszavaink valának: éberség, könyörtelenség, harci szellem! Provokátorfigyelő szolgálatot indít a Fidelitas nyilván a március 15-i múzeumkerti „eseményekre” reagálva.

Az ügynök árnyéka 3.: szem a hosszú láncban

A tégla, és akik szorgalmasan falaztak neki

A sajtószabadság napját is „tartalmasan” töltjük. Előre szóltunk, hogy hosszú lesz és fárasztó, sőt szórakoztatónak is alig-alig érezzük. Magyarországon következmények nélkül lehetett bárki ügynök, ez a mai megítélését, különösen a jobboldalon, alig-alig befolyásolja. Mi leginkább azért rágtuk át magunkat ezen a történeten, mert ami az országos nyilvánosságot érdekelheti, nagyjából hozzáférhető, de, annak, ami Kaposváron történt, meg kell lennie valahol összefoglalva. Szerintünk.

Az ügynök árnyéka 2.: vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében

Folytatódjon hát a Krakus-saga: szögezzük le rögtön az elején, hogy csak a kontraszt kedvéért kölcsönöztük Lee Kresel és Elio Petri ragyogó filmjének címét. Történetünkben ehhez csak három dolog hibádzik: vizsgálat sehol, Szita nem állt minden gyanú felett (sőt), és, ha valaha valaki fényévnyi távolságot tartott a polgári értékektől, az ő volt. Ebben a részben sorra vesszük az országos fejlemények egy részét, ezt követően pedig jönnek a helyi, kaposvári történések.

Lényegtelen apróság ugyan, de megjegyeznénk, hogy halkan egy másik évforduló is beköszöntött: éppen egy éve, 2014. március hatodikán élesítettük be a KAPOS-T oldalait, tettük fel az első, múlhatatlanul érdekes cikkeket a Kapos Tv igazgatójának és főszerkesztőjének kirúgásáról, szökőkutakról, kenetteljes évértékelő szentbeszédről. Úgy néz ki, munkával ünneplünk.

Az ügynök árnyéka: tíz éve nyomja Kaposvár lelkét Krakus Péter

Tíz év nagy idő, ám – jó társaságban – gyorsan elrepül. Tíz éves lett a nyomasztó felismerés, miszerint Kaposvár számos körben favorizált, sokaknak szimpatikus polgármestere, Szita Károly, azonos a Krakus Péter fedőnéven beszervezett „titkos megbízottal”, aki 1980 és ’89 között önként, meggyőződésből és aktívan együttműködött a kommunista állambiztonság elnyomó szervezeteivel, munkatársairól, rokonairól, barátairól írt ügynöki jelentéseket. 2004. december 17-én jelent meg az Index hírportál egyik ún. fórumoldalán egy bejegyzés, mely „történelmi” jelentősége miatt alább képformában is látható: egy „bugyutabela” nicknevű hozzászóló félreérthetetlenül Szitára célozva közöl információkat egy TS-ről, egy társadalmi segítőről, aki „megcsinálta a karrierjét, és itt a városban mindenki előre köszön neki”. Utóbbihoz nem fér kétség, ahogy a többihez sem ma már, miután tíz éve hiába várunk egy bírósági eljárásra, melyben – ígérte – tisztázza magát az ügynökvád alól. Az ügy nagyobb hullámai 2004 legvégétől 2005 január-február folyamán zajlottak, s ez alkalmat ad – különösebb érzelmek nélkül – összefoglalni az eseményeket: a rajtunk kívül eső helyi sajtó nyilván nem fog róla megemlékezni, miután tíz évvel ezelőtt sem tette.

Homo fidesicus – agymosás szakszerűen, sajátkezűleg, természetes eszközökkel

Azt gondoltuk, hogy a sehol sem publikáló, madárijesztőket gyártó politológus kis kaposvári abszurdját nem lehet felülmúlni semmivel. Tévedtünk. A napokban sok más mellett megtanultuk: miután több dolgok vannak földön és egen, nemcsak a „soha” szó kerülendő, de a „semmi” is. Nemcsak legfeljebb még a Károly, a színigaz(gató), aki anno olyan buzgón tercelt Orbán Viktornak a Fehérvári huszárok című nótában, és passz. Arról szereztünk, s osztunk meg itt alább némi tapasztalatot, hogy a fent említetteket lelkesen támogatók, a szellemi rokonság és háznép olykor kozmikus mélységekbe tud süllyedni, amint arról egy-egy megszólalásuk tanúskodik.