Tag Archives: Lőrinczné Balogh Krisztina

Az épülő Kaposvári Közlekedési Központ: nem az, aminek látszik, viszont értelmetlen és drága

… a közlekedési szakemberek szerint is

Közel egy évtizede stimulálja a somogyi megyeszékhely polgárainak idegvégződéseit Szita Károly és a vele egy húron pendülő helyi sajtó az „intermodálissal”. Kezdettől igazi kommunikációs kincsesbánya volt ez: a városházán csak ki kellett mondani a nevét, s másnap legalább a helyi sajtóban bizton számíthattak két-három közhangulat-javító tudósításra, benne a megunhatatlan makettekkel, látványtervekkel – így ment ez hosszú évekig.

A most a megvalósulási szakaszba lépett, finoman szólva is kalandos sorsú projekt esetében nem is a sokéves csúszás a legnagyobb gond, hanem az, hogy lényegét tekintve semmiben sem különbözik a 40 centiméteres bodrogkeresztúri kilátótól: csupán az uniótól lenyúlható tízmilliárdokról, azok megfelelő zsebekbe irányításáról szól, Kaposvár és környéke lakóinak nem sok haszna származik belőle.

Akkor hol is tart a Modern városok program? Harmadik rész: az „évszázad beruházása”, melyből mára szólamok sem maradtak

Intermodális mesék hülye gyerekeknek

Több, mit fél évtizede eteti folyamatosan Kaposvár polgárait Szita Károly az „évszázad beruházásának” keresztelt, mostanában Kaposvári Közlekedési Központ néven futó intermodális közlekedési létesítmény folyamatosan napirenden tartott, ám állandóan újraírt lózungjaival. A történet egyre jobban hasonlít a Rákosi-Kádár-korszak kommunizmusról szóló, általános jólét és boldogság-tündérmeséjéhez, melyre mindig csak egy kicsit kell még várni. Az első ígéret 2011-ből való, akkor harmincöt milliárdról volt szó, és 2015-ös átadásról. Ez módosult először 2016-ra, majd 2018-ra, 2016-os kezdéssel. Mára kiderült, nemhogy nem kezdődött el, de kevesebb, mint egyharmadára: először 12.5-re, majd 10.5 milliárdra faragták le a költségvetését. És ez még nem is a legkínosabb, amiről be kell számolnunk.

Csiky-darabok: színházfelújítás kérdőjelekkel, igazgatói pályázat orosz módra

És függönyfal lesz, vagy nem?

Orgazmusközeli állapotban trombitálta világgá a városháza, a színházvezetés és a velük összenőtt helyi média: költözik a társulat, indul a Csiky Gergely Színház átépítése, felújítása. Megannyi ígéret, ezer, soha be nem tartott időpont után megkezdődik végre. Nyilván ugrándozni kéne örömünkben, de dicsérjük csak nyugtával azt a napot: fogalmunk sincs, hogy mennyire lesz majd színházszerű az Agora-beli működés, és mennyire morzsolódik le a társulat és a közönség. Azt tudjuk, hogy a nyolcvanas évekbeli felújításnál szakmai alapfeltétel volt, hogy egy év alatt kész legyen, mégpedig azért, hogy ne széledjen szét az akkori, legendás csapat. Most a minimum a két év, de megkockáztatjuk: kisebb csoda volna, ha tartanák a határidőt.

Csiky Gergely: akkor mostantól készüljünk egy színház nélküli Kaposvárra

Boldog kis malacok az önkormányzatokban…

Túlzások nélkül kijelenthetjük, hogy amennyiben az évad végén valóban kiköltözik a társulat a Csiky Gergely Színház felújításra megérett épületéből, teljesen új korszak veszi kezdetét a kaposvári színjátszásban és általában a város kulturális életében. Semmi nem lesz többé az, ami volt. Nem szokásunk a múltba révedni, és hamis nosztalgiákon nyammogni, de ez esetben kockázat nélkül kijelenthető: volt itt, Kaposváron valami hihetetlenül értékes, „világszínvonalú”, ami most nincs. Megszűnt. Távoztak meghatározó egyéniségei, s jött helyettük Rátóti Zoltán és Hüse Csaba. És meg kellett érnünk, hogy Rátóti igazgató nyilvánosan még meg is tagadta mindazt a múltat, amitől ez a színház komoly európai hírnévre tett szert, és csupán a Schwajda György által „fémjelzett” alig egy évet tekinti folytatandó hagyománynak. Nem beszélt a levegőbe: épület és a társulat versenyt amortizálódott az utóbbi években.