Tag Archives: média

300

Tartalom és mondanivaló – szerény többesben

Mondhatnánk zsurnálnyelven, hogy újabb mérföldkőhöz érkeztünk: ez itt a háromszázadik pos(z)t, azaz bejegyzés a KAPOS-T-on, ahogy megszokhatták, színültig tartalommal és mondanivalóval. Eddig – legalábbis nekünk úgy tetszik – tartani tudtuk magunkat a „Köszöntőnkben” foglaltakhoz, hogy egy máshol azóta sem létező kritikai hangot képviseljünk a helyi nyilvánosságban. A hang szokatlan volt, olykor mellbevágó – kapkodtak is levegő után a farizeusok – de, hogy ne lett volna hatása, azzal még szép számmal tenyésző ellenségeink sem vádolnak bennünket. Ne is álszerénykedjünk: ha akarna sem tudna, s ma már nem is próbál megkerülni senki bennünket, ha Kaposvár legtágabb értelemben vett közéletének kérdéseiről kíván véleményt formálni.

Gumiügyi médiavisszhang, harmadik rész: la dolce vita a Kapos Televíziónál

Heti egy óra munka háromszáz ropiért

A Kapos Televízió lenne az egyetlen, melynek vitán felül kötelessége lenne beszámolni a városban történő, a köz érdeklődésére számot tartó eseményekről, ráadásul részletesen és pártatlanul, részrehajlás nélkül, arányosan. Ugyanis ez a város egyetlen közszolgálati médiuma, valójában a többi – habár a sajtótörvények és az etikai normák rájuk is vonatkoznak – magántulajdonú, közpénzt legfeljebb áttételesen használnak fel. Hogy a Kaposvár Most hazudik, az afféle rendszerszintű ismérvnek tekinthető, ám újabban a vele egy házban „székelő” Kapos Tv esetenként gyanúsan hasonló „gondolatokat” tesz közzé – nyilván gazdaságossági megfontolásból. Kevés munka, sok közpénzért, s ebben, amit látni fogjuk, a tévé ügyvezetője, Répás Orsolya jár az élen, s ez a munkatársak közül sem tetszik mindenkinek.

Gumiügyi médiavisszhang, második rész: a „Szita-hiszekegy” előimádkozói, avagy a Kaposvár Most akcióba lendül

A városházi méregkeverő lábon lövi magát

Nem kellett sokáig várni arra, hogy a helyi Fidesz-sajtó rávesse magát a gumifeldolgozó ellen szerveződött fellépésre. Az április 7-i rendkívüli közgyűlésen a karzaton összegyűlteket csípőből „leszimpatizánsozták”, akik szerintük a közgyűlés ellenzéki pártjainak politikai érdekeit szolgálják. Innentől „a Párt öklének” szerepét játszó Kaposvár Most-Kapos Extra egyrészt megpróbálja „leleplezni” az amúgy soha, senki előtt nem titkolt ellenzéki összefogást, ill. erről pikáns részletekkel szolgálni, másrészt jó cseléd módjára az utolsó betűig minden lehetséges alkalommal felmondják a „Szita-hiszekegy” aktuális versét.

Interjúk az arcpírral: ha szorul a kapca a városházán, a Somogyira mindig számíthatnak

Egy szép barátság felmelegítése

Óriási hibát követnek el a gumifeldolgozó miatt tiltakozó kaposváriak és a helyi ellenzéki összefogás, ha hagyják „elaludni” ezt a múlt héten gyúlt, s egyelőre biztatóan lobogó lángocskát. Nem csak a közgyűlésen szűkölő-makogó, előre megírt hozzászólásokat betűzgető képviselők, hanem Szita Károly polgármester zavart, túljátszott handabandázása is jól mutatta, mekkora a baj Fideszéknél. Érzik a vesztüket: akár felülről lett rájuk kényszerítve, akár ez az ára Szita 2019-es újraindulásának – s ezzel az ő további „karrierjüknek” – ebből nehéz lesz kimászniuk. Szita Károly pedig kétségbeesésében olyat tett, amit emberemlékezet óta nem: a Somogyi Hírlapban utoljára hat éve volt vele interjú, s most röpke egymásutánban kettő is megjelent.

Márciustól márciusig a kaposvári sajtóban: a hallgatás tizenkét pontja

A szájkosáron befér a sajtónapi pogácsa

Néhány jelentéktelen aprósággal készültünk csupán március 15-ére: másodjára már akár hagyománynak is nevezhetnék azt a tizenkettes listát a kaposvári közéletben szerintünk említésre méltó dolgokról, amelyeket a helyi média masszívan elhallgat. Listánkhoz ezúttal mindössze annyit fűznénk, hogy immár hivatkozási alap lettünk: mi vagyunk az ujjal mutogatható okai annak, hogy Kaposváron dúl, mi több, dühöng a sajtószabadság, s így egy okkal több, hogy elég csupán jeleznünk, a mások által elhallgatott témákról hol (hol máshol?) lehetett olvasni. Lassan már félszavakból is értjük egymást. Veheti bárki ünneprontásnak, de, ahogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján sem feltétlenül a pribékeknek kéne az első sorban állni, vagy épp koszorúzni, talán a sajtószabadság napján is ránk fér némi önvizsgálat.

Napólajos kutyái felnőttek: Kaposváron ünnepelte magát a cselédmédia

Esterházy Péter és a „kaposvári gondolat”

Olvasóink többsége nyilván ismeri Orwell Állatfarm című regényét, vagy annak John Halas által alkotott rajzfilmváltozatát, s így a történet azon részét is, hogy a gonosz Napólajos végül úgy kaparintja meg a hatalmat, hogy egy alomnyi kiskutyából titokban vérszomjas fenevadakat nevel, velük terrorizálja aztán a többi állatot. A KAPOS-T-nak mondhatni vezérgondolata, hogy kezdettől a helyi sajtó volt és maradt Szita Károly, s példájából okulva, módszerét átvéve később a Fidesz sikerének kulcsa. Most eljöttek a fellegvárukba, kipihenni valamicskét az egész éves térdelésből.

Propagandisták készültségben: a Kapos tv figyel téged

Éberség, csicska, szerelem

A tavalyi év szinte teljes egészben a voksolásról szólt, szép egyenletesen elterítve egész évre a parlamenti, EU-s és az önkormányzati szavazási tébolyt. Habár a közvélemény-kutatások nem jeleztek semmi jót a kormány és a Fidesz ellenfeleinek, azért ők, ahogy semmit, ezt sem bízták a véletlenre. Simicska még vígan üzemeltette hirdetőoszlopait, a postaládákból szinte kidőltek a drága, fényes műnyomóra készült brosúrák, és persze nem tétlenkedtek a helyi média szorgos munkatársai sem: be- és kitakartak, túlhangsúlyoztak és negligáltak, kiszíneztek, megmutattak és feltüntettek jó és rossz színben, ahogy a kedves megrendelő parancsolta. Többnyire persze már maguktól is tudták, mit várnak tőlük. Aztán eljött a 2015, a békés, nyugodt továbbépítkezés ideje (ezalatt persze az üzemszerű lopást kéretik érteni), s a helyi média a várt enyhe konszolidáció helyett ugyanazt folytatta, amit a választási évben: a „felperzselt föld” módszerét.

A menekültügy szennyes hordaléka: akcióban a kaposvári „írástudók”

Manipulációs kisokos kezdőknek és haladóknak

Nehéz volna összehozni népszerű, mindenki számára tetszetős okfejtést a menekültkérdésről, főleg, miután a valódi befogadó országok is tűrőképességük határára jutnak lassan, s így nyilván ott is felerősödtek azok az idegenellenes szólamok, melyek itthon a Fidesz-kormány jóvoltából év eleje óta mindent elnyomnak. Nem kívánnánk ebben (sem) magasröptű bölcselmekkel, netán az üdvözítő megoldással szolgálni, csupán néhány végtelenül jellemző helyi (média)jelenségre mutatnánk rá, melyek a legpusztítóbb mellékhatásai annak, ami épp történik. A menekültellenes hisztéria, melynek rémisztő volta leginkább a közösségi oldalak megnyilvánulásaiban érhető tetten, a tudatos uszítás, tömegmanipuláció tragikus következménye, társadalomromboló hatása felmérhetetlen.

A kétszázadik:

Zsar(át)nokok őszi vasárnapjai

Kétszáz írás, jóval több, mint kétszázezer szó. (Ön)ünneplésre, netán petárdák ezidőtájt szokásos pufogtatására persze nem készülünk, maradunk a szokásos szerény megemlékezésnél: ez csupán egy alkalom arra, hogy máshol, más összefüggésekbe nem illő dolgokról is szót ejtsünk. Elsősorban a KAPOS-T fogadtatásáról, mely persze felfogható szimpla belterjeskedésnek – legyen mentségünk rá a kerek szám, és az, hogy kezdettől fogva fontosnak tartjuk álszemérem és felesleges udvariaskodás nélkül foglalkozni a helyi média dolgaival. Mert a mai kor polgára azt a világot látja, amit a médiumok elé tárnak. Ez persze nem a valóság, s különösen nem annak égi mása, de ez – egyelőre – nem szegi kedvünket.

Közgyűlés, Csiky, börtön, Donner, média: mindenki hozta a formáját

Akciós polgármesteri bölcsesség: “nem kell mindenről tudnia a közgyűlésnek…”

Úgy tűnik, a KAPOS-T-nak sikerült kissé felkavarni a kaposvári pocsolyát az utóbbi hetekben: a közgyűlésen rendre azok a témák kavartak vitát, melyeket ezidőtájt mi is tárgyaltunk. Nyilván voltak egybeesések, de ennyi véletlen nincs. A közgyűlés fő témája a költségvetés újabb módosítása volt – ellenzéki korában szokta mondani a Fidesz erre, hogy „költségvetés megbukott” – s most ráadásul valóban az alultervezettség és a polgármester új és újabb, olykor kissé hagymázas ötletei voltak a változások forrásai. Jó szokása szerint Szita Károly hisztériázott egy-egy sort, ha értékelhető választ nem tudott adni, s néha már az volt az érzésünk: nem angol nyelvtanfolyamra, indulatkezelési tréningre kellene költenie az adófizetők pénzét.