Tag Archives: média

Lépcsőházi gondolatok: Lamperth Mónika a Kaposvár Mostnak

„A baloldali szavazók gyökértelenek”, a jobboldali szájtépők meg gyökerek

Akár fogalmazhatnánk úgy is, hogy leltünk egy gyöngyszemet abban a rettenetes, valóban az altalajig érő semmiségben, amivel a helyi sajtó címben említett részét érzékletesen le lehet írni, de inkább nem tréfálnánk komoly dolgokkal: a lelkünk mélyén számítottunk rá, hogy az „ellenségem haragosa”-effektus következményeképp majd előkerül egy ilyen interjú, legalábbis az említett médium majd megpróbálkozik azzal, hogy a sértett hiúság fals hangjait előcsalogassa. És akkor Kaposvár egykori, valaha kétségkívül a legnagyobb támogatottsággal rendelkező országos politikusa majd elegánsan kitér a felkérés elől. Tévedtünk.

A Putyin-koszorúzás és a kommunizmus áldozatai: szégyen szilárd erkölcsi alapokon, gránitba vésve

Kívánjuk – és teszünk is róla –, hogy ezt a jeles napot, az Árulás és Szégyen napját, ezt a február 17-ét, melyet minden, tisztességes, hazáját szerető magyar ember lelkébe a gyalázat füstölgő parazsa égetett, sokáig ne felejtse el a közgondolkodás. Mostantól – s egy mondat erejéig hagyjuk, hogy bennünk lakó piciny, bibircsókos-szőrös-patás Bayer Zsolt átvegye az irányítást – „befoghatja a mocskos, büdös, rothadó fogakkal dekorált ótvaros pofáját” mindenki, aki eddig tele szájjal kommunistázott, moszkovitázott, aki a mostani kurzus támogatójaként ’56 hőseit a szájára merte venni, netán beszédet mondott a mementójuknál, aki valaha munkásőrözött vagy pufajkásozott már egy zaftosat, s bárki, aki még mindig ott tart, hogy a mai baloldalt azonosítja a ’90 előtti rendszerrel. Nekik üzent Vlagyimir Putyin és persze elsősorban Orbán Viktor az itt látható képpel tegnap. S mostantól fogva Schenk Jánosnak, a Kaposvár Most retardált bloggereinek, a Somogy és Kapos Tv-k tányérnyalóinak, Szakály Sándornak és a Berzsenyi Társaság szépen alakuló ügynökhálózatának, Szigetvári Györgynek vagy a Somogyi Hírlap minden kurzust kiszolgáló szürke egereinek elég megmutatni: ezek vagytok.

Tartalom és mondanivaló, valamint a tanulságok: visszatekintés a KAPOS-T elmúlt évére

Nem szeretnénk a szokásos évértékelős hibába esni, igyekszünk a fellengzős öndicsérettől és a bizonyítvány-magyarázástól is távol tartani magunkat. Az év elején úgy éreztük, hogy egy próbát megér annak a – szerintünk – tarthatatlan helyzetnek a megszüntetése, hogy, míg minden magyar nagyvárosban van legalább egy, nem a Fidesz befolyása alatt lévő médium, addig Kaposváron egységesen, szervezetten Szita Károly és Gelencsér Attila zsebében lapul minden, magát újságírónak vagy tévésnek-rádiósnak tartó személy. Feltesszük, jobban megéri nekik zsebpiszokként, ilyen áporodott levegőjű helyen megbújni, mint kritikus hangot megütni egy erkölcsi és emberi mélyponton lévő, korrupciótól, hazugságtól bűzlő hatalommal szemben. Szívesen maradunk továbbra is csak egy pont, de olyan pont – s ezt azért bizonyítottuk 2014-ben – melyből elindultak a hajszálrepedések a helyi hatalmi hegemónia felületén, és amely támasztékul szolgálhat annak az erőnek, mely kibillenti sarkából.

A helyi média olcsó kis játékai – messziről, Budapestről nézve

Mint azt már korábban számos alkalommal megírtuk, Kaposváron a helyi médiumok munkatársai – természetesen „felsőbb utasításra” – 2014. január elsejétől teljes blokád alá vették a baloldali ellenzéket. Ez megnyilvánult többek közt abban, hogy a kaposvári városháza sajtósát, Répás Orsolyát nevezték ki a Kapos Tv vezetőjévé, elődjének, Katona Józsefnek legnagyobb titokban tartott, politikai okokból történő kirúgása után. Erről a KAPOS-T tájékoztatta az ország nyilvánosságát, tőlünk vették át az információt a mértékadó, milliós olvasottságú médiumok. A helyi napilap, a Somogyi Hírlap is hallgatott erről, ahogy mindenki más, s e tényt nehéz elvonatkoztatni attól, hogy épp január elsejével kapott új, a korábbinál jóval kedvezőbb feltételeket a napilap kiadója székházuk bérlésére – kitől mástól, mint a fideszes vezetésű önkormányzattól. Hatalmas tévedés azonban azt hinni, hogy mindez csupán Kaposváron érzékelhető: az országos politikában, közéletben pontosan tudják, mi folyik itt, ahogy ez Szigetvári Viktornak, az Együtt 2014-PM társelnökének ma reggel az ATV-nek adott interjújából is kiderült.

Félévi értesítő: immunválasz a hitegetőknek

Igen, nagyjából hat hónapos lett a KAPOS-T, a legszebb csecsemőkorban van, s, bár ez a fél év sem volt sétagalopp, úgy találjuk, valami változást sikerült elérnünk. Talán háromszor-ötször ennyi idő, munka és kitartás után megtörhető az az információ- és véleménymonopólium, melyre Kaposváron egy húsz éve létező hatalomgyakorlás alapul. Ez a mai „Kaposvár-jelenség” vagy „Kaposvár-modell”, miután e kifejezések eredetijét sikerült tönkretenni és lenullázni. Az a körülbelül hat-hétezer olvasó, aki az elmúlt hónapokban rendszeresen a figyelmére méltatott bennünket, és a több, mint százezer oldalletöltést produkálta, meggyőzött arról, hogy – egyelőre – érdemes folytatni.

Kapos TV: lapát, cenzúra, lapítás

Két-három évtizede még divatos foglalkozás volt a kremlinológusé: a brezsnyevi pangás éveiben az elnyomó szovjethatalom fellegvárából, a Kremlből kiszivárgó híreket lesni, abból ókori madár- és béljósokhoz hasonló egzaktsággal következtetéseket levonni menőségnek számított. Ma már korántsem az, hiszen az orosz sajtó sok szempontból szabadabb, mint a magyar. Csak egy szegény fideszes kurzustörténész, Kun Béla unokája felejtette ott magát, mint a japán katona az indonéz dzsungelben.

Kaposváron azonban hamarosan „új életre kelhet a kihalófélben lévő szakma”, hogy ne rugaszkodjunk el túlságosan a vidéki újságírás bevett szófordulataitól: a helyi hatalomnak és lakájmédiának kiszolgáltatott polgár ugyan most (még) nem kénytelen lesni a városháza erkélyét, hogy következtetni próbáljon a (szín)falak mögött zajló piszkos játszmákra, de már arra sem számíthat, hogy a „hiteles, sokoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatására” súlyos, százmilliónyi közpénzt elherdáló helyi hatalom épp ebben a tárgyban teljesítené alkotmányban és törvényekben rögzített kötelezettségét.