Tag Archives: megyei jogú városok

Újabb világra szóló siker: Kaposvár rendkívüli szociális támogatásra szorul, mely csak a legszegényebb településeknek jár

Bérelt hely a szégyenpadon

Dunántúli megyei jogú várossal ritkán esik meg az a csúfság, ami Kaposvárral: augusztus 30-án hozta meg a döntést Pintér Sándor belügyminiszter arról, hogy mely önkormányzatokat részesít a kormány rendkívüli szociális támogatásban azért, hogy egyáltalán ki tudják fizetni az alanyi jogon járó segélyeket. Erről a Magyar Nemzet számolt be nemrég, s a cikkből az is kiderül, hogy ez a támogatás amolyan települési kórkép is egyben: csak annak a városnak vagy községnek jár, ahol a helyi iparűzési adóbevétel egy főre eső összege (az adóerő-képesség) nem éri el a 32 ezer forintot, másrészt pedig olyan sok a rászoruló, hogy nem tudják kigazdálkodni a rá valót. Ebben a körben – gondolhatnánk – a hátrányos helyzetű kelet-magyarországi térségeket, közülük is a kisebb településeket találjuk, s ez többnyire igaz is: megyei jogú városból csupán két, azaz kettő darab van a listán: a legcudarabb sorsú rozsdaövezet centruma, Salgótarján és persze Kaposvár.

Szita Károlyt megagyalták, avagy nincs szórakoztatóbb egy közgyűlési jegyzőkönyvnél, első rész:

Monty Python és Bödőcs Tibor elbújhat

Előfordult már, hogy afféle utólagos közgyűlési tudósításra vállalkoztunk, bár folyvást figyelemmel kísérjük a magas testület tevékenységét. Kijelenthetjük: a kaposvári „képviselőház” működésének továbbra sincs köze a demokrácia elemi normáihoz. Egyszemélyes Szita-show ez csupán, ahol a polgármester napirend előtt hosszasan és gondosan fényezi magát. Az ellenzéknek ügyrend szerint szinte nincs megszólalási lehetősége, gyakran beléjük fojtják a szót, a fideszes többség pedig többnyire alárendeltsége és szellemi képességei okán választja a „bölcs” hallgatást. Szép is lenne, ha megpróbálnák lejátszani a pulpitusról a nagyfőnököt, aki legutóbb olyan standupot nyomott, hogy a fal adta a másikat. Most, hogy három hét elteltével végre megjelent Kaposvár honlapján az április 27-i közgyűlés jegyzőkönyve, nem foszthatjuk meg a KAPOS-T olvasóit ettől a kivételes élménytől.

Megjöttek az első negyedéves statisztikai adatok: Kaposvár éppen olyan tragikus foglalkoztatási mutatókat produkál, mint korábban

Közmunka, avagy az esélytelenek nyugalma

Szita Károly, Kaposvár nagy gondolkodója éppen mai, szokásos – nyilván Orbántól ellesett – alákérdezős interjújában lelkendezett azon, mennyire erősödik a helyi gazdaság. Konkrétumot ugyan nem sokat említett, kivéve, hogy a Metyx nevű török cég, amely a Nabi telephelyét vette meg, száz fős létszámfejlesztést tervez – majd, egyszer. Mi viszont figyelemmel kísérjük a Belügyminisztérium adatait, s ebből éppen a polgármesteri öndicshimnusz ellenkezője derül ki: Kaposvár egy tapodtat sem halad előre azon az úton, amelyen ma már szinte minden megyei jogú város, ahol valóban javulnak a foglalkoztatási mutatók. A város egyhelyben jár, vezetője és a neki szolgáló lakájmédia pedig egyre reménytelenebbül mantrázza a semmit.

Csókosok klubja: százhúsz milliárd Kaposvárnak

Délidő, midőn egy régi (férfi)szerelem termőre fordul

Vannak pillanatok, amikor nehéz megszólalni, nyilván ez is egy ilyen. Hogy aztán a meghatottságtól-e vagy a röhögéstől a bárgyún kenetteljes, Semjén Zsolt legjobb pillanataira emlékeztetően ragacsos dumákon és pillantásokon, azt magunk sem tudjuk. Szívszorító s egyben felemelő volt látni-hallani azt a szerelmes turbékolást, amit a két férfiú, pártunk-kormányunk, illetve városunk képviseletében a nyílt színen előadott. És azok a nézések… Barbárság is volna belerondítani, így ünnepélyesen megígérjük, hogy csak a legnagyobb tisztelet és áhítat hangjain beszélünk az eseményről a továbbiakban. És maradnánk a kulcsszónál, a szerelemnél, ha már legmagasabb helyről kaptunk hozzá bátorítást.

A laposelemmel működő jó király utakat ígér országszerte

Rövidposzt a fakó mikrobuszán léptető Orbán Viktorról

…aki, ha megállnak, és kilökik a lesötétített Habony-Vajna-típusú verdából, megnyomják a hátán a gombot, azonnal négysávos gyorsforgalmi utakat kezd ígérni Battonyától Nemesmedvesig, ahogy hajdani szólás tartotta. A szovjet pártfőtitkárt, Leonyid Brezsnyevet működtető elemekről viccelődtek annak idején így a bátrabbak: mindenhol ugyanazt a három-négy mondatot bírta elmondani, s ezt már akkoriban is felülmúlták a jobb japán játékbabák. Ide jutottunk: a megzakkant Fidesz-pártfőtitkár láthatóan teljesen tanácstalanul bolyong az országban, és kétségbeesett ígérgetéssel próbálja egyben tartani széthulló birodalmát. Vajon mit mond majd Kaposváron?

Léket kapott a kaposvári torpedónaszád: úgy képviselik a várost az útadó dolgában is, ahogy a többiben

Borítékolható volt, hogy Orbán hajthatatlan lesz útsarc-ügyben, hiszen a dolog lényege pontosan ez, a netadó elleni tiltakozásra adott durva hatalmi reakció. Nem kell? Van másik, sokkal rosszabb. Önnön lényegét hazudtolta volna meg, ha bárkinek is enged. Erőfitogtatás, s persze próbakő: mennyire lojális még a hozzácsapódott siserahad, melyik fideszes defterdár mer akár csak megnyikkanni is, ha helyi pozícióját veszélyeztetve látja. És mindez nem szól másról, mint a nyers erőszakról, hisz a belőle származó bevétel olyan csekély, hogy adószakemberek számítása szerint – hasonlóan a netadóhoz – a járulékos költségei lényegében fel is emésztik. Arról szól, amiről a felcsúti kert végébe épített stadion: „én bármit megtehetek”. Egy biztos: a kaposvári, fülüket-farkukat behúzó fideszes funkcionáriusok miatt valóban bármit, ezt az elmúlt napokban bebizonyították. A birkák hallgatnak.

Útadó 2.: Szita Károly sokatmondó hallgatása

Legszívesebben könnyekre fakadnánk, olyan megható, hogy a kaposvári médiumok többsége milyen kétségbeesetten kapaszkodik minden, sikernek elkönyvelhető apróságba, legyen az óvodás vetélkedő vagy színházi futóverseny. Most például az az ováció tárgya, hogy Szita Károly lett a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke. Azt persze elfelejtik hozzátenni, hogy nem saját teljesítményének köszönhetően: elődje, Kósa Lajos kényszerűségből távozott, hiszen idéntől már nem lehet egyszerre képviselő és polgármester, így – az utóbbiról lemondván – nyolc év után átadta a stafétát a társelnöknek, Kaposvár kiérdemesült „első emberének”. Miután a történelmi pillanat nagyjából egybeesett a kormány által frissen bejelentett „útdíjasítással”, a közéleti szereplés elemi logikája azt diktálta volna, hogy az új elnök jelentse be azt, hogy a Szövetség nem támogatja a durva sarcot, mely különösen egyes vidéki városok, pl. Kaposvár számára jelent hátrányt. Nem így történt: Szita Károly a tőle megszokott bátor kiállást tanúsítva némán üldögélt, míg a leköszönő elnök, Kósa bekiabált egy hangfogósat a kocsmaablakon.

Ahol még Jézus is legugyul: a kaposvári járás fejlettségben csúfosan leszakadva a sereghajtók között

Augusztus 6-án hozta nyilvánosságra a GVI (Gazdaság- és Vállalkozáskutató, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara intézete) azt a kutatási összegzését, melyben a magyar járások fejlettségét hasonlítja össze egy komplex mutatószám segítségével. A hírt a helyi sajtó is közreadta, persze kizárólag azt a közismert és épp ezért semmitmondó tényt emelve ki, hogy a somogyi járások többsége a 176 járás adatait tartalmazó lista legalsó harmadában tartózkodik. Azt viszont gondosan elhallgatták (végtére is ez a dolguk), hogy milyen kiáltó ellentétben van a valóság, a kaposvári járás egzakt mérőszám alapján kimutatott fejlettségi szintje azzal a sikerpropagandával, amelyet Szita Károly polgármester és a helyi Fidesz folytat immár évtizedek óta.