Tag Archives: Mihalecz András

Közgyűlési színes-szagos, második rész: a Nagy Járdafestő Standup és Valódi Politikai Cirkusz

Nem az idióták városa? Jaj, dehogynem…

Váratlan fordulatok miatt kicsit késett az utólagos közgyűlési tudósításunk folytatása, de nem feledtük: már csak azért sem, mert érzésünk szerint annak, ami az ülés második részében lezajlott, még lesznek következményei. Így nem árt átvenni, hogy ki mit mondott, mikor ezt a szörnyszülött előterjesztést elfogadták. Anélkül, hogy a számos poén bármelyikét lelőnénk: a jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy a megszólalók, ill. döntéshozók a legkevésbé sincsenek tudatában, hogy mit művelnek. A kaposvári közgyűlési munka tökéletesen érdektelen, súlytalan és érvénytelen. Ha sikerül összehozni egy-egy dilettáns rendelkezést – és ebből a fajtából született jó néhány a közelmúltban – legfeljebb a törvényszék, az Alkotmánybíróság vagy a Kúria kidobja a szemétre. Akkor pedig lehet sajnáltatni magunkat, hogy „már megint nyomják Krahácsot”.

Kabarétréfa, netán pszichiátriai csoport-kórkép? Á, dehogy: közgyűlési jegyzőkönyv Kaposvárról!

A döglött ló esete a toponári illuminátusokkal

Azért van abban valami tragikus, hogy manapság a legszórakoztatóbb elfoglaltságok közé tartozik az, aminek a legunalmasabbnak kéne lennie: egy mindössze néhány oldalnyi, rosszul fogalmazott, vacakul szerkesztett kis iromány, a kaposvári közgyűlés legutóbbi, október 10-i rendkívüli üléséről szóló szó szerinti jegyzőkönyv. Igen, hogy már beszámoltunk róla, de most, hogy némileg eldugva megjelent a város honlapján, nem lehet nem szóba hozni: merénylet volna, ha megfosztanánk a KAPOS-T olvasóit a kisch magyarosch-kaposváriasch sírva visongás stresszoldó perceitől.

A rendkívüli közgyűlésen kiderült: Szita Károly a polgármesteri székét féltve a törvényeket is semmibe veszi

A sárga cédulák utolsó rohama a józan ész ellen

Jó híreink vannak azoknak, akik féltek, hogy a városháza megbízásából mostanában nagy mennyiségben kinyomtatott sárga, mappának álcázott cédulák nem kerülnek jó helyre. A hétfői, 10-i rendkívüli közgyűlés, amelynek témája a gumiégető ügyében hozott korábbi törvénytelen döntés ellenében a dolgok helyes mederbe terelése volt, bebizonyította, hogy mind Szita Károly polgármester, mind válogatott csapata rászolgált arra, hogy a kaposvári polgárok vizuális megerősítést kapjanak: azok, akiket a képviseletükre megválasztottak, nem rendelkeznek egy átlagos felnőtt beszámíthatósági kritériumaival. Az ugyanis, aki ilyen gyermeteg módon próbálja hülyére venni egy közepes nagyságú város teljes lakosságát, biztosan sárgacédulás.

Brutális harcikutya-támadás Kaposvár-Toponáron: egy hároméves kislány az áldozat

Miért hallgat mindenki?

Mentőhelikopter vitte a pécsi klinikára azt a három éves kislányt, akit még a múlt hét péntekén, tehát éppen egy hete támadott meg egy (a közbeszédben harci kutyaként ismert) bullterrier Toponáron. A gyermek súlyos, egyes információk szerint életveszélyes sérüléseket szenvedett, s csak a gyors közbeavatkozásnak volt köszönhető, hogy nem marta halálra az eb. Az értesülést névtelenséget kérő szemtanúk igazolták a KAPOS-T-nak, ezek után kértünk tájékoztatást a Somogy Megyei Rendőr Főkapitányság sajtóosztályától, s ők megerősítették: valóban folytatnak az ügyben nyomozást „súlyos testi sértés elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen”. A megrázó esemény nyomán minden jóérzésű emberben felmerül a kérdés: hogyan történhet meg újra és újra? Kaposváron ez kiegészül azzal: és miért hallgat mindenki?

A gumiégető-bukás anatómiája: kommunikációs Fidesz-csőd, fenyegetőzés, káosz

Hol landolnak a Fidelitas milliárdjai?

Austerlitz, Waterloo, Solferino, Sztálingrád. A nagy vereségek persze nagy győzelmek is, s az, hogy mennyit tanulunk belőlük, nagyrészt független attól, melyik oldalon ér bennünket. Tanulság pl., hogy a legkevésbé sem volna okunk megünnepelni ennek a kiábrándító, szomorú hajcihőnek a végét, ha közben nem rázódott volna össze az ügyben egy egészen életképes össz-ellenzéki koalíció, ha rá nem ébred Kaposvár népe, hogy a civil aktivitás nemcsak Fidesz-közeli pénzmosodákat, évente egyszer a polgármestert ünneplő fantomszervezeteket jelenthet, hanem jó emberek jó ügy melletti kiállását, bátorságot, önszerveződést, egymásra figyelést, s végső soron sikert. És persze nem utolsó sorban azt, hogy Kaposvár nem „városállam”, ahogy egyszer nagyeszű vezetője mondani találta, hanem szerves egészet alkot, szó szerint „együtt lélegzik” a városkörnyékkel, azzal a térséggel, amelyet látványosan semmibe vett különösen az utóbbi években.

Mihalecz-saga, második rész: a Deseda és az 61-es út közelében szerzett 53 hektáros birtokot a fideszes frakcióvezető

A javunkat akarják – és meg is szerzik

Alig két hónapja, hogy erőnktől telhető alapossággal körüljártuk a kaposvári közgyűlés fideszes frakcióvezetőjének, Mihalecz Andrásnak sikeres földszerzési hadműveleteit. Licitált, nyert, s megszerezhette a jogot, hogy a Nemzeti Földalapkezelővel szerződve szert tegyen majdnem százmillió forintért egy – egyelőre szántóföldnek minősülő – Kaposvár külterületén fekvő hatalmas földdarabra, amely első látásra kegyetlenül jó befektetésnek tűnik: korábban ide tervezett a város egy vásár- és sportcentrumot, s a leendő M9-es út négysávossá bővítésének „akciórádiuszába” is beleeshet. Azt se feledjük el, hogy a terület nagyjából egyforma távolságra van a várostól és a Deseda tótól, rendkívül előnyös a megközelítése, s a fekvése sem utolsó: lankás, dél-délkeleti domboldal. Mihalecz Andrásnak láthatóan rosszul esett, hogy nem gyarapodhat csendben, háborítatlanul, s földszerzésével foglalkozni merészeltünk: mi azért összefoglaljuk a sikeres licit utáni fejleményeket.

Az új földesúr, avagy Mihalecz tekintetes bevásárol

Medve-talpalatnyi föld a pártszolgálatosnak

Némi félsszel választottuk Jókai Mór regényének címét, miután úgy néz ki, Kaposváron még azt sem illik csak úgy kényre-kedvre, hanem minimum körbe kell szaladni a városban, és megkérdezni néhány illetékest, vagy épp véleménynyilvánító szavazást kiírni róla, mint az életbevágó buszdekorációkról, de aztán összeszedtük a bátorságunkat, nem akarván lemaradni a kaposvári progresszív értelmiség színe-javától, akik tömegével írnak alá kormánykritikus petíciókat, életük és egzisztenciájuk kockáztatásával lájkolnak kritikus hangvételű helyi hírblogokat, belevágtunk. Juszt is Jókai, még, ha meg is fenyeget bennünket érte csontujjával, mert itt tényleg az új feudalizmus, a földesúri osztály épül, éppen olyan mocskos módszerekkel, amilyenekkel a Legfőbb Hűbérúr kegyes jóindulatát ki lehetett érdemelni. Mihalecz Andrásnak, a kaposvári közgyűlés Fidesz-frakcióvezetőjének nem volt könnyű dolga, de helytállt: alig kevesebb, mint százmillióért hullott az ölébe némi földecske. Mi pedig az örömteli esemény alkalmából egy szerény portrévázlattal kedveskednénk.