Tag Archives: munkanélküliség

Szita Károlyt megagyalták, avagy nincs szórakoztatóbb egy közgyűlési jegyzőkönyvnél, első rész:

Monty Python és Bödőcs Tibor elbújhat

Előfordult már, hogy afféle utólagos közgyűlési tudósításra vállalkoztunk, bár folyvást figyelemmel kísérjük a magas testület tevékenységét. Kijelenthetjük: a kaposvári „képviselőház” működésének továbbra sincs köze a demokrácia elemi normáihoz. Egyszemélyes Szita-show ez csupán, ahol a polgármester napirend előtt hosszasan és gondosan fényezi magát. Az ellenzéknek ügyrend szerint szinte nincs megszólalási lehetősége, gyakran beléjük fojtják a szót, a fideszes többség pedig többnyire alárendeltsége és szellemi képességei okán választja a „bölcs” hallgatást. Szép is lenne, ha megpróbálnák lejátszani a pulpitusról a nagyfőnököt, aki legutóbb olyan standupot nyomott, hogy a fal adta a másikat. Most, hogy három hét elteltével végre megjelent Kaposvár honlapján az április 27-i közgyűlés jegyzőkönyve, nem foszthatjuk meg a KAPOS-T olvasóit ettől a kivételes élménytől.

Megjöttek az első negyedéves statisztikai adatok: Kaposvár éppen olyan tragikus foglalkoztatási mutatókat produkál, mint korábban

Közmunka, avagy az esélytelenek nyugalma

Szita Károly, Kaposvár nagy gondolkodója éppen mai, szokásos – nyilván Orbántól ellesett – alákérdezős interjújában lelkendezett azon, mennyire erősödik a helyi gazdaság. Konkrétumot ugyan nem sokat említett, kivéve, hogy a Metyx nevű török cég, amely a Nabi telephelyét vette meg, száz fős létszámfejlesztést tervez – majd, egyszer. Mi viszont figyelemmel kísérjük a Belügyminisztérium adatait, s ebből éppen a polgármesteri öndicshimnusz ellenkezője derül ki: Kaposvár egy tapodtat sem halad előre azon az úton, amelyen ma már szinte minden megyei jogú város, ahol valóban javulnak a foglalkoztatási mutatók. A város egyhelyben jár, vezetője és a neki szolgáló lakájmédia pedig egyre reménytelenebbül mantrázza a semmit.

Kamarai játékok, avagy Parragh László Kaposváron mondta el a maga kis őszödi beszédét

… amit a tudósításokból persze kicenzúráztak

Akár ízekre is szedhetnénk a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara évi rendes önünneplő szeánszát, amely február 14-én zajlott, mondhatni „természetesen” az országos elnök részvételével. Nem tesszük, mert nem akarnánk a fő attraktor, Parragh úr elől elvenni rivaldafényt. Mert amúgy volt itt minden, mi szem-szájnak: nem maradhatott el pl. a szokásos Nógrádi György-féle nagyívű külpolitikai értékelés, és a szintén kötelező körítés a fantasztikus gazdasági sikerekről, a fényes jövőről, amely természetesen EU-s pályázati pénzek köntösében fog beköszönteni a Kánaán-várományos Somogyra. Merthogy ez a szegény, szegény megye hosszú évtizedek óta mindig csak áll az előtt a bizonyos fényes jövő előtt, ami az istennek sem akar jelenvalóvá válni. De majd most, kétségkívül.

„A Párttal, a néppel egy az utunk”: szépen formálódik a kaposvári média-gólem

És hány álláskereső is van Somogyban?

Az álmoskönyvek szerint talán nem szerencsés két, egymást követő cikkben is a médiával foglalkozni, de ezt most így hozták az események. Voltaképpen a KAPOS-T soha nem is a médiával foglalkozik, hanem azzal, hogy a helyi közélet eseményei hogyan tükröződnek bennük, illetve hogyan próbálják befolyásolni az egyes médiumok – nyilván politikai indíttatásból – a történéseket. Most, hogy már két teljes hónapja új vezetése van a Somogyi Hírlap-Sonline kombónak, amúgy sem haszontalan egy röpke elemző pillantást vetni rájuk: hogyan változott a hangnem, a témaválasztás, hogyan igazodnak az új tulaj elvárásaihoz. Nem árulunk el nagy titkot, ha megsúgjuk: a Somogyi Göb… Mészáros Lőrinc élcsapatává képezte magát hetek alatt. Hogy ezt most némi aktualitással is meg tudjuk toldani, tiszta haszon.

Foglalkoztatási adatok: Szita Károly hazudik, és a közmédiától még pénzt is kap érte

… a helyzet viszont ennél is sokkal rosszabb

Habár rendszeresen írunk róla, úgy tűnik, nem lehet elégszer: a munka, munkahely, keresetek a legkritikusabb téma nyilván nemcsak Kaposváron, de itt különösen. És ha Kaposvár polgármesterének, valamint a testhajlataiban tenyésző helyi médiumoknak nem zsenánt, akkor nekünk sem: ha ők akár minden hónapban monomániásan ugyanazt ismételgetve kiállnak a nyilvánosság elé a szerintük egyre jobb kaposvári foglalkoztatási adatokkal, akkor mi is kiállunk azok cáfolatával. Ugyanis egészen egyszerűen az a helyzet, hogy Szita Károly a tények durva meghamisításával próbálja elhitetni a város polgáraival, hogy minden rendben van, és javulnak a foglalkoztatási mutatók.

Foglalkoztatás- és beruházáspolitika Kaposváron, második rész: csak a propagandisták hazudnak, a számok nem

Tündérmesék és a valóság

Az előző részhez, melyben a – jórészt meg nem valósult – beruházásokkal, az évtizedes ígéretekkel foglalkoztunk, még annyit fűznénk hozzá: a Szita-féle ön-tökönlövés tankönyvi esetével találkoztunk jó néhányszor abban a bizonyos Urbánus blogban, amelyről már többször megemlékeztünk. Mint az cikkeink nyomán (s csakis innen) közismert, Szita közel félmillió forintot vesz fel egy érvénytelen, szánalmas, senki által nem olvasott, a Fidesz-szócső MTVA (közmédia) weboldalán üzemeltetett blogszerűségért, melyet szerényen az önfényezés újabb felületének képzel. A baj csak az, hogy Kaposvár polgármesterén kívül más, pl. Zalaegerszeg vagy Kecskemét, olykor Székesfehérvár vezetője is meg-megszólal a blogon, s rendszerint szénné alázza Szitát: Balaicz Zoltán pl. elbüszkélkedik azzal, hogy azon a bizonyos tesztpályán kívül, amelyet negyvenmilliárdért épít az állam nekik, egy kutató-fejlesztő központként is üzemelő nyomdával is gyarapodott a sokszor lenézett-lekezelt zalai szomszédvár, amelyet a kaposvári nyomda bezárásakor már szóba hoztunk, és amely ötmilliárdból száz, magasan képzett és nyilván nem minimálbérért dolgozó szakembernek ad munkát.  Nos, ilyenek vannak a szomszédban, nem gumiégető-balhé.

A rezsiharc „járulékos áldozatai”: tömeges elbocsátások a vízügyi ágazatban

Együtt-sajtótájékoztató: kormánypárti csókosok kifizetőhelyévé teszik a DRV-t

„Júniusig mintegy 1000-1500 embert küldhetnek el az állami tulajdonú víziközmű-cégektől az elhibázott rezsicsökkentés és adópolitika miatt” ez volt a központi gondolata annak a sajtótájékoztatónak, melyet az Együtt-Korszakváltók Pártja elnöke, Szigetvári Viktor és a szervezet kaposvári választókerületi elnöke, Pintér Lóránd tartott 16-án Kaposváron. Habár, amint Pintér Lóránd utalt rá, Kaposvárt nem az egyik legsúlyosabban érintett szolgáltató, a Dunántúli Regionális Vízművek látja el vízzel, a városkörnyéket, ill. a vonzáskörzetet – s így áttételesen a várost is – már érintheti egyrészt a leépítésekből származó munkaerő-piaci nyomás, másrészt a drasztikus leépítések következtében várható színvonalcsökkenés a szolgáltatásban.

Kaposvári celebvillantások: Gelencsér-szóló, Szita-sziporkák

Munkahelyteremtés, és akiknek a legkevesebb fogalmuk van róla

Rendszeresen kapunk leveleket, melyben olvasóink olykor szebb, másszor kissé érdesebb stílusban értékelik működésünket, utóbbiak főleg a témaválasztást nehezményezve: miért foglalkozunk annyit ezzel vagy azzal kérdéssel. Ha olykor visszakérdezünk egy-egy ilyen intelem után, hogy akkor valójában mivel is volna jó, jön az obligát válasz: „hát a munkahelyteremtéssel. Mert hát ez a kormány nem tesz meg mindent, de az előző sem tett meg mindent”. Sőt, az előzőt megelőzők sem, a helyi „erős emberekről” meg már jobb volna szót sem ejteni. Ők ugyanis az ügyben folyamatosnak nevezhető Fidesz-hazudozásra hajlamosak a saját ostobaságukkal rásegíteni.

 Kovács úr levele: a csapos közbeszól

Kivételesen nem a betonoroszlános-irigységillatú-rendőrgázoló Kovácsról lesz szó, habár ma ő a Kaposvár-jelenség és nem a Csiky Gergely Színház. Most Kovács Bálint nyugdíjasról szólnánk, (ő nevezi magát így) aki, mondhatni rendszeres levelezője a Somogyi Hírlapnak. Terjedelmes szövegeiben jellemzően közgazdasági témákat boncolgat, előszeretettel nyúl statisztikákhoz, és rendszerint nem mulasztja el ostorozni a politikai elitet és az értelmiséget, ahogyan a tegnap megjelent műben sem. Nem fűt bennünket különösebb lelkesedés, sem azért, hogy a „Somogyi” cikkeivel, sem, hogy egy notórius sajtólevelező – mégoly szorgos munkával összerótt – terjengős dolgozatával foglalkozzunk, de, annak, hogy mégis megtesszük, fő oka, hogy még hiszünk benne, hogy ki kell, ki lehet alakítani Kaposváron is azt a virtuális teret, amelyben közös dolgainkról diskurzust folytathatunk, ám ehhez végre vitatkozni is megtanulhatnánk. Hogy mit és hogyan nem szabad, arra Kovács Bálint írása kiváló példa.