Tag Archives: népszavazás

A Kétfarkú Kutya Párt aláírásgyűjtése Kaposváron: itt is megbukott az olimpia, pedig igény volna rá

Mission impossible: levelezni Szita Károllyal

Most persze néhány napig minden a budapesti olimpiaellenes aláírásgyűjtésről szól majd. Nincs mit tenni, már csak azért sem, mert így legalább látja az ember, milyen nyomorult, gyáva, szánalmas lárvák gyülekezete is a helyi cselédmédia: sem a Somogyi, sem a többiek egyetlen szóval sem tudósítottak arról, hogy volt Budapesten egy népszavazási kezdeményezés, amelynek eredménye arányaiban épp olyan váratlan és megrendítő erejű volt, mint a tavaly nyári, gumiégető-ellenes kaposvári. A magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya alaposan kivette a részét a kampányból és az aláírásgyűjtésből is: plakátoltak, szerepeltek, tették a dolgukat. Annál örömtelibb, hogy a sokak szemében a begyöpösödött vidékiség fellegvárának számító Kaposváron is aktív volt a szervezet (már, ha annak lehet nevezni) és arra sem voltak restek, hogy beszámoljanak nekünk eredményeikről.

Kaposvár – Budapest: aláírásgyűjtésben már biztosan megdőltek az olimpiai csúcsok

Két népszavazási kezdeményezés tanulságai

Mindenekelőtt a pőre tények: bő fél éven belül két országos figyelmet kiváltó helyi népszavazási kezdeményezés zajlott Magyarországon, persze eltérő nagyságrend és feltételek mellett. Kaposváron volt az első, tavaly nyáron: Szita Károly polgármester senkit meg nem kérdezve állapodott meg a Homatech gumihulladék-feldolgozóval egy, a helyben képződő hulladék több ezerszeresét kitevő mennyiség feldolgozására szolgáló üzem létesítéséről. Az eljárás önkényessége és a várható környezeti veszélyek indították és vitték sikerre az aláírásgyűjtést. Budapesten egy frissiben indult politikai mozgalom, a Momentum indított kezdeményezést annak érdekében, hogy a főváros ne pályázzon a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére. Két város, két aláírásgyűjtés: hasonlóságok és különbségek, s persze elsősorban tanulságok.

Kaposvár is őrizte a köztársaságot: levél a Magyar Narancsnak a kaposváriak gumiégető elleni fellépéséről

Az ellenállás városa

Na jó ez utóbbit viccnek szántuk, különösen a tegnapi közmeghallgatási kutyakomédia után, de talán valami pislákoló kis láng azért maradt, amit érdemes életben tartani. Főleg pedig arra volnánk kényesek, hogy utólag ne próbálja se Szita Károly, se a helyi cselédmédia, se más emberfia számításból vagy egyszerű pökhendiségből negligálni azt a teljesítményt, amit tavaly nyáron az ellenzéki összefogás és a civil szerveződés nyújtott Kaposváron. Hiába próbál úgy tenni a várost irányító díszes társulat, mintha nem történt volna semmi, az aláírásgyűjtés és a népszavazás körüli harc a rendszerváltás óta az egyik legjelentősebb helyi belpolitikai esemény volt, amit, ha valaki egyáltalán érdemesnek tartja majd összefoglalni a város újabb kori történetét, nem hagyhat figyelmen kívül. Ellentmondásosnak éreztük persze az esemény országos visszhangját is: az ember mindig úgy érzi, hogy nem kap annyi figyelmet, amennyit érdemel, de…

Sajtóperek sora: győzelem győzelmet követett a törvényszéken gumiégető-ügyekben

Az igazság (még) nem odaát van

A médiumok általában rendre, precízen beszámolnak azokról a sajtóperekről, amelyekben érintettek voltak, hiszen az is hozzátartozik a hitelességükhöz, hogy a bíróságok milyen arányban adnak nekik igazat a vitás ügyekben. Aki kritikus hangot üt meg, az számíthat rá, hogy a hatalom a jog eszközeivel, a bíróságokon próbálja meg elhallgattatni. Nem volt ez másként az idén lezajlott nagy kaposvári „gumiégető-háborúban” sem: összesen öt per zajlott nyár óta, ebből három érintette a KAPOS-T-t, kettőt pedig az ellenzéki összefogás indított a Kaposvár Most és a Kapos Extra rágalmazó cikkei miatt. A meccs pillanatnyilag erősen nyerésre áll, s talán itt az idő, hogy beszámoljunk.

Kabarétréfa, netán pszichiátriai csoport-kórkép? Á, dehogy: közgyűlési jegyzőkönyv Kaposvárról!

A döglött ló esete a toponári illuminátusokkal

Azért van abban valami tragikus, hogy manapság a legszórakoztatóbb elfoglaltságok közé tartozik az, aminek a legunalmasabbnak kéne lennie: egy mindössze néhány oldalnyi, rosszul fogalmazott, vacakul szerkesztett kis iromány, a kaposvári közgyűlés legutóbbi, október 10-i rendkívüli üléséről szóló szó szerinti jegyzőkönyv. Igen, hogy már beszámoltunk róla, de most, hogy némileg eldugva megjelent a város honlapján, nem lehet nem szóba hozni: merénylet volna, ha megfosztanánk a KAPOS-T olvasóit a kisch magyarosch-kaposváriasch sírva visongás stresszoldó perceitől.

A rendkívüli közgyűlésen kiderült: Szita Károly a polgármesteri székét féltve a törvényeket is semmibe veszi

A sárga cédulák utolsó rohama a józan ész ellen

Jó híreink vannak azoknak, akik féltek, hogy a városháza megbízásából mostanában nagy mennyiségben kinyomtatott sárga, mappának álcázott cédulák nem kerülnek jó helyre. A hétfői, 10-i rendkívüli közgyűlés, amelynek témája a gumiégető ügyében hozott korábbi törvénytelen döntés ellenében a dolgok helyes mederbe terelése volt, bebizonyította, hogy mind Szita Károly polgármester, mind válogatott csapata rászolgált arra, hogy a kaposvári polgárok vizuális megerősítést kapjanak: azok, akiket a képviseletükre megválasztottak, nem rendelkeznek egy átlagos felnőtt beszámíthatósági kritériumaival. Az ugyanis, aki ilyen gyermeteg módon próbálja hülyére venni egy közepes nagyságú város teljes lakosságát, biztosan sárgacédulás.

Döntött a bíróság: törvénytelen volt a kaposvári közgyűlés határozata a népszavazás ügyében!

Szita polgármester és Csillag jegyző a pofonok völgyében

A Kaposvári Törvényszék 20.Pk.21.627/2016/2 számú határozatának értelmében „a bíróság Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlésének 2016 augusztus 29. napján hozott 150/2016 számú határozatát megsemmisíti, és a közgyűlést új határozat meghozatalára kötelezi”. Pontosan az történt tehát, amit „Tudta? Nyílt törvénysértésre készül Kaposvár önkormányzata gumiégető-ügyben!” című cikkünkben még azelőtt megírtunk két nappal az előterjesztés alapján, hogy a közgyűlés fideszes többsége a józan észt semmibe véve meghozta a színtisztán törvénysértő döntést.

Szita Károly népszavazást értékel: erkölcsi hullákkal csak zombiháborút lehet vívni

És hová lett nyár óta közel ezer kaposvári?

Igazából nem is akartunk volna erről írni: a helyi eredményeket nézve megállapítható, hogy Kaposvár teljesen átlagosan „teljesített”: a 43.67%-os részvétel éppúgy középarányos, mint a nemek és az igenek aránya (98.13 – 1.87) valamint az érvénytelen szavazatoké: 6.98. Ezen tehát sok elemezni való nincs, hacsak az nem, hogy „történelmi léptékkel mérve” is fideszes városként nyilván illett volna sokkal jobb számokat hozni: Hódmezővásárhely toronymagasan jobban teljesített. Hogy ez nem így történt, abban talán van némi részünk, s a nyáron lezajlott, az ellenzék és a civilek számára egyértelmű sikert hozó népszavazási kezdeményezésnek. Amellett viszont, ahogyan Kaposvár polgármestere és városháza féregnyúlványai: a Kaposvár Most és a Kapos Tv hogyan kommunikálták a nagy pofára esést, nem mehetünk el szó nélkül.

Öt nyomós ok, miért ne menjünk népszavazni vasárnap, avagy hogyan ne legyünk hasznos idiótái egy politikai játszmának?

Kaposvárra optimalizált receptúra elmebaj ellen

Mert csupán egy kisstílű, piszkos, politikai haszonszerző trükk áldozatai leszünk, a címben említett hasznos idióták az Orbán-Szita-Gelencsér-félék és csicskásaik szemében? Igen, és még van számos érvünk, amelyről nem állítjuk, hogy „segít megérteni, vagy eligazodni”, amint azt a médiumok egy része hangoztatja. Egyszerűen csak vannak olyan nehezen vitatható tények, amelyek egymás mellett már – ahogy jogi nyelven szokás fogalmazni a bizonyítékokról – remélhetőleg alkotnak egy, a gondolkodó ember számára elégséges logikai láncot. Miután a KAPOS-T kezdettől azoknak a figyelmére számít, akik nem csupán az előítéleteik megerősítésére használják a médiában látott-olvasott információkat, bizakodunk.

Szita Károly: a kaposváriak retardált, begyöpösödött idióták, akik nem érnek fel az én szellemi magasságomba

Bizonyítvány-magyarázat sértésbe csomagolva

A Magyar Idők elnevezésű propagandatermék még az eszelős mértékű kormányzati közpénz-támogatás ellenére sem tudta magát belopni (értik: belopni) magát a magyar olvasók szívébe és agyába azután, hogy Simicska Lajos és médiabirodalma elhagyta a direkt Orbán-támogatók táborát. A politikusok ugyanis a pénzü(nk)ért nemtől, kortól és pártállástól függetlenül szócsőnek tekintik a médiát, amelynek egyetlen dolga kinyilatkoztatásaik betűhív, kritikátlan és kommentár nélküli visszhangzása. Nos, ez utóbbi szellemében készült nemrég egy interjú Szita Károllyal, melyből kiderül: a mikrofonállvány-újságírásnak is megvannak a veszélyei, miután a delikvensek egy része önállóan, külső segítség nélkül képes hülyét csinálni magából.