Tag Archives: Oláh Lajosné

Azért vannak, akik jól jártak: már három polgármesteri megbízott „segíti” Szita Károlyt városépítő munkájában

…tizenhárommillió forintért

Sokan tiszta jó szándékból a szemünkre vetik, hogy csak a hibákat, negatívumokat vesszük észre, túl erős a kritikai él az írásokban. Megszívleljük a tanácsot, s elindítunk egy szerény sorozatot arról, hogy nemcsak rosszul járni lehet kies városunkban: vannak, akiknek nagyon is bejött ez a helyi klíma. Ilyen az élet, egyesek jól járnak, kettesek pedig így jártak. Az mindenesetre biztos, hogy az a három személy, a 2020-as kaposvári költségvetés e sorának kedvezményezettjei 12 millió 918 ezer forint erejéig, akik amúgy a maguk helyén és módján éppenséggel kiválóak is lehetnek, nem járt rosszul – kérdés, hogy hajtanak-e a köznek valami konkrét hasznot viszonzásul, vagy csupán egyszerű politikai, vagy inkább hatalmi megfontolások állnak a háttérben.

Diákparlament-botrány: még a pusztába kiáltott szót is beléd fojtják

Az ellenforradalom közelmúltbeli eseményei Kaposváron

Ha valami véletlen folytán a helyszín megjelölése találkoztunk volna ezzel a múlt heti hírrel, nagy tétben mertünk volna fogadni, hogy Kaposvár lesz az. Annak ugyanis, hogy eszmecserék, ilyen-olyan fórumok, és más paláverek örve alatt az oktatási kormányzat és annak torz nyúlványa, a KLIK nem tekinti partnernek azokat, akiket azért hív meg, hogy meghallgassa a véleményüket, Kaposváron hagyománya van. Idén februárban adtunk hírt arról, hogy a helyi KLIK „köznevelési fórumot” hívott össze az akkoriban forrongó pedagógustársadalom lecsillapítására, amelyen, miután meghallgatták a szokásos öntömjénezést a szervezet fantasztikus eredményeiről, kiderült, hogy az egybegyűltek csupán feltehetik a kérdéseiket, de választ nem kapnak rájuk. Így aztán semmi ok csodálkozni azon, hogy egy diákparlamenten simán belefojtják a szót abba, aki nem az ő nótájukat fújja, ahogy azon sem, hogy a helyi – és nyomában az országos – média az eset kapcsán csupán a felszínt karcolgatja.

Padlássöprés 3.: Kaposváron él és virágzik a pártállam szellemisége

A „megyei elvtárs” beszédet rendel

Talán a következő történet a legszomorúbb mind közt, mindenekelőtt, mert Esterházy Péter halálához kapcsolódik, s ezért valószínűleg maradandóbb is lesz: az irodalomtörténet megőrzi. Grecsó Krisztián író, az Élet és Irodalom szerkesztője nyitotta meg Kaposváron az idei Könyvhetet, s az alkalomhoz méltó, súlyos szavakkal illette azt a kultúrpolitikát, amely elsorvasztja, ellehetetleníti az irodalom kötőszövetének, a folyóiratoknak a megjelentetését. És meg is kapta rá a méltó választ, amely pontosan tükrözi, hogy Somogy és Kaposvár egy tapodtat sem közelített Európa és a civilizáció felé az elmúlt évtizedekben. Sovány vigasz, hogy az ország egésze is visszasüllyed lassan erre a szintre: ettől még a szégyen a mienk marad, azoké, akik itt élünk, s még tudunk a szégyentelenek helyett szégyenkezni.

Rátóti Zoltán leghitelesebb alakítása: nagy a baj a Csiky Gergely Színházban

A fantasztikus sikert a fantázia szülte

Legrosszabb rémálmainkban (vannak) sem gondoltuk volna, hogy egyszer hálásak leszünk a Kapos TV nevet viselő Szita-szócsőnek, azonban a kaposvári színház évadzáró társulati üléséről szóló videós tudósításuk nyomán erre kényszerülünk: Rátóti Zoltán igazgató mindössze néhány szavas, az évadot „fantasztikus sikerként” összegző nyilatkozata ugyanis gesztusokban, arcjátékban olyan kínosan leleplező volt, hogy abból három klinikai pszichológusnak biztosan kitelne a doktori disszertációja. Testbeszéd és tartalom ilyen messze ritkán áll egymástól, s ráadásul az, aki mindezt elmondta, állítólag kiváló színész is a színigazgatóságon túl – így még lesújtóbb a kép. Valami nagy gáz van, és nem Dániában…

„Hülyeség ellen nincs diéta” – levelek otthonról haza

Persze, hogy kapunk leveleket, s természetesen névteleneket is, hiszen erre „Kapcsolat” oldalunkon kifejezetten kértük olvasóinkat. Sőt, némi eligazítással is szolgáltunk, hogyan maradhatnak teljes anonimitásban. Így vagy más módszerrel, de szép számmal voltak, akik akár a saját sérelmükkel, akár témajavaslattal, vagy szelídebb-szigorúbb, olykor dicséretbe csomagolt kritikával kerestek meg bennünket. Mindet őszintén köszönjük. A levelek írói – az egyszerűség kedvéért a privát Facebook-üzenetektől az emaileken át a hagyományos postai küldeményeket is így nevezzük – a szemünkre vetnek ezt-azt, általában, hogy miért, vagy miért nem foglalkozunk egy-egy témával, vagy épp személlyel. Talán elsőre meglepőnek hangzik, de személlyel önmagában soha nem foglalkozunk, és nem is fogunk. A személyek tettei, szavai, viselkedése (ebben a sorrendben) a fontosak a számunkra, ha azok valamiféle hatással, befolyással vannak a közösség életére. Megkockáztatunk most egy afféle levélkörképet, melyben persze csak az ismer magára, aki írta, vagy talán még ő sem, mindenesetre Kaposvár karaktere egészen jól kirajzolódik belőlük.