Tag Archives: önkormányzat

Megszereztük a kaposújlaki hulladékbotrány dokumentumait: kiderült, ki az erdő tulajdonosa, és milyen ellentmondás van az általa elmondottakban

Számos részlet továbbra is homályos

Közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a Somogy Megyei Kormányhivatalhoz annak érdekében, hogy további részletekkel szolgálhassunk a tragikus fordulatot vett ügyről. Példás gyorsasággal kaptunk is dokumentumokat, amelyek néhány dologban közelebb visznek bennünket az események megértéséhez, ám továbbra is nagyon sok a nyitott kérdés. Jó néhány hozzánk eljutott információ még megerősítésre vár, ezeket előbb-utóbb közzé is fogjuk tenni, ám azt is tudjuk, hogy sem a kaposvári önkormányzatra, sem a kivitelező ZÁÉV-re nem számíthatunk: ők jó esetben hallgatni fognak, vagy épp igyekeznek eltüntetni a nyomokat – reméljük, kevés sikerrel. Új elem a történetben, hogy az erdőterület tulajdonosát is megbüntették, és az is, mivel védekezett.

Tragédia: a kaposújlaki hulladéklerakásért felelőssé tett vállalkozó lett öngyilkos a kőröshegyi völgyhídnál!

Botrány az önkormányzatnál? – Frissítve!

A KAPOS-T több független, köztük magát megnevezni nem kívánó rendőrségi forrásból úgy értesült, hogy az, aki a mélybe vetette magát csütörtökön a kőröshegyi völgyhídról,  nem más, mint – a kormányhivatal közleményében “egyéni vállalkozóként” megjelölt – személy, akinek a felelősségét az kaposújlaki illegális hulladéklerakás ügyében első fokon megállapították.

Az öngyilkosság tényéről a police.hu nyomán csak a Sonline számolt be,  a többi helyi médium hallgatott róla, pedig általában a rendőrségi híreket szinte szinkronban szokták tálalni – ez több, mint érdekes. Információink szerint a kaposvári férfi számláit zárolták, anyagi helyzete megoldhatatlanná vált azután, hogy a kaposvári járási hivatal kötelezte az eredeti állapot helyreállítására, s miután ez határidőre nem történt meg, kétszázezer forintnyi bírságot is kiszabtak rá.

Farizeusok városa: virrasztanak a „Hajléktalan Jézusért” Kaposváron, amelynek vezetése módszeresen üldözi szegényeit

A mi Urunk törvénytelenül pihen a templom árnyékában?

Az Ars Sacra művészeti fesztivál alkalmából ideiglenesen Kaposváron, a Nagytemplom (székesegyház?) közelében állomásozik a világ minden táján jól ismert szobor, a Homeless Jesus. Ha Timothy Schmalz kanadai szobrász híres alkotásának alakja élne, mindenekelőtt kapna a nyakába egy zaftos büntetést azért, mert megszegte a Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának 7/2000. (II. 29.) rendeletét, mely a közterület használatának általános szabályairól szól: a belvárosban tilos életvitelszerűen az utcán tartózkodni. Ha valamiféle természet- netán Istentől való jogokra hivatkozva tiltakozni próbálna, a markos, és a tiszteletre méltó testület jóvoltából kényszerítő eszközökkel (bilincs, gumibot, gázspray) is felszerelt közterület-felügyelők még a vérét is vennék – Kaposvár farizeus törvényei szerint. Még szerencse, hogy flagellum, szegek és patibulum nem szerepel Szita Károly rohamosztagosainak felszerelési jegyzékében, különben helyben keresztre is feszítenék.

Közgyűlési napirenden a Kétfarkú-rendelet, avagy a nevetségessé válás biztos receptje

Városi önlejárató-verseny fedősztorival – frissítve, többször is*!

Rendesen bejárta a kaposvári önkormányzat járdafestés- és Kétfarkú-ellenes rendelet-tervezete az országos médiát. Nyugodtan kijelenthetjük: a fideszes városvezetésnek önállóan, segítség nélkül sikerült ismét totálisan hülyét csinálnia magából. És ezúttal sem túlzás kijelenteni, hogy Szita Károly agyszüleménye mindez, aki valószínűleg – és ismét a szokásos besúgó-túlbuzgóságától fűtve – csupán meg akarja mutatni a fideszes világnak, hogy ő aztán eredményesen tud harcolni Kétfarkú Kutya Párt látszólag bohókás, ártalmatlan, ám a hatalomra nézve veszélyes taktikája ellen. A nevetségessé válás ölni tud, s ezt a Fidesz és kapcsolt részei egyre jobban érzik. De szegényeknek addig már nem terjed a belátási képessége, hogy nem a járdafestés az, amitől nevetségessé válnak, hanem épp a reakció, amit ezekre a gesztusokra adnak. De mennek, és csinálják: rendeletet alkotnak a semmiről, s ezen egy ország röhög.

Parkolás-blues, második rész: ha utaznál, szedd a lábad – ha beteg vagy, fizess és pusztulj

Parkolót a „Szita Károly emlékparkba”!

A kaposvári közélet éppen olyan, mint a város büszkesége, a Deseda tó: afféle mesterséges állóvíz. Most, parkolásról szóló cikkünk első részével (ahogy már néhányszor), úgy tűnik, sikerült kissé felkavarni. Persze nem ott, és nem azzal, ahol gondoltuk, de ez már csak így megy: mindenki a saját tapasztalatát, esetleges sérelmét teszi hozzá ilyenkor. Mi azért továbbra is próbáljuk tágabb perspektívából szemlélni a dolgokat: tehát a bevételnövelés előtt ezer más szempont van (volna) a közösségi közlekedés segítésétől kezdve az esélyegyenlőségig. Abba már belegondolt valaki például, milyen abszurd, hogy az éppen most felújítás alatt álló vasútállomás közelében, vele kapcsolatban nincs egyetlen parkolóhely sem?

Parkolás-blues: Kaposváron még a jótétemény is átverés, ha az önkormányzat adja

Lopott ötletek jegyzéke két ülésben

Nem lenne könnyű dolga annak, aki elő akarná számlálni, hogy hány sebből vérzik Kaposváron az, amit jobb híján „parkolási rendszernek” szokás nevezni. Elhibázott döntések, betokosodott, soha nem orvosolt ostobaságok, az egymás kárára élés minősített esetei rakódnak egymásra hosszú ideje, mint a guanó (ma ilyen József Attilás-hangulatunk van), hogy aztán előálljon ez a kezelhetetlen, pocsék, kaotikus végeredmény, amely tényleg senkinek sem jó: az itt lakóknak, a más településről ide jövőknek éppúgy nem, mint azoknak, akik most éppen az „okos város” jelszót hímezték a zászlóra. Hogyan lehetne „okos város”, amely ennyire rossz hatékonysággal üzemeltet egy rendszert?

Beismerés nagy nyilvánosság előtt: „olyanokra is pályáztunk, amire nem volt igazán szükségünk…”

Szita Károly és Wittinghoff Tamás rádióvitája az önkormányzatiságról

A kaposvári cselédmédia, mely egyébként nagy figyelemmel kíséri kenyéradó gazdája országos szerepléseit, október 5-én nagyon csendben maradt: egy árva szóval sem említették, hogy a Kossuth Rádió aznap délben és este sugárzott Ütköző című adásában Szita Károly megmérkőzött a hozzá hasonlóan önkormányzati veteránnak számító Wittinghoff Tamással, Budaörs polgármesterével. A téma a huszonöt éves önkormányzati rendszer volt. És a csicskáknak most igazán megvolt az okuk a hallgatásra: a két politikus semmilyen szempontból nem volt egy súlycsoportban.

Csiga barna lében: Szita Károly a lovát ugratja, és beiratkozik egy angol nyelvtanfolyamra

Ha valaki amúgy nem tudná, ez volt a kaposvári polgármester diákkori, nagyon is plasztikus beceneve, még azelőttről, hogy a megyei tanács KISZ szervezetében kisebb karriert csinált, majd színtiszta hazafias elkötelezettségből „krakusságra” adta a fejét. Talán nem véletlen, hogy mostanában az egészségesnél mindenképpen, de az elegánsnál is egy kicsit többet foglalkozunk a személyével – hamarosan kiderül, hogy miért. A fenti tényeknek hovatovább tényleg csak anekdotikus értéke van, és bármire megesküszünk, hogy egyszer sem hoztuk volna szóba egyiket sem, ha a legapróbb jelét is látnánk Szita Károly mai működésében a demokrácia és a szólásszabadság iránti elkötelezettségnek. Például abban, ahogyan a kezére bízott, a demokrácia helyi alapintézményének számító kaposvári közgyűlés dolgait igazítja. És erről van dokumentum is.

Kaposvár önkormányzata közepesen nyitott és kevéssé törvénytisztelő

… legalábbis egy most megjelent kutatás adatai szerint. „A magyar városok önkormányzataira pár kivételtől eltekintve inkább az átláthatatlanság, az elzárkózás, az információk eltitkolása, mint a nyitottság, az elszámoltathatóság jellemző” – írja a Korrupciókutató Központ, mely 368 magyar önkormányzat honlapjának információközlési gyakorlatát vizsgálta az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az állampolgárok tájékoztatásának szempontjaiból. A kutatók szerint a törvénytelen titkolózás felveti a korrupció gyanúját és rombolja a közbizalmat.” idézi az átlátszó.hu, mely részletesen ismerteti a kutatás módszertanát és az eredményeit.

Barbárok a kapuk előtt: múzeum után pusztuljon a levéltár?

Semmi nem mutatja jobban a Fidesz és kapcsolt részei kultúraellenességét, mint a helyét nem találó Somogy Megyei Közgyűlés bolyongásának újabb állomása: az Odüsszeuszt és Kolumbusz Kristófot megszégyenítően nyughatatlan szervezet ismét költözik. 2011 végén befészkelték magukat a volt megyeházára, kitúrták és szanaszét szórták a városban a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményét és osztályait, a vezetők berendeztették irodáikat a múzeum gyűjteményéből származó bútorokkal, festményekkel, s most, alig több, mint két év után ismét odébbállnak. Kivételesen nem az Azori szigetekre lesz a séta: a Somogy Megyei Levéltár dolgozói és gyűjteménye penderülnek ki a hóra a fogyatkozó, funkcióját és hatalmát vesztett, egyre szánalmasabban vergődő „megye” újabb akciója nyomán.