Tag Archives: Orbán Viktor

Rákóczi-kabaré: hatvannégymilliós hiány, gyenge magyarázatok és rekeszizom-próbáló poénok az éves beszámolóban

Pozitív emberi tényezők kidomborítása: ötmillió

Most, hogy a nemzeti válogatottunk ilyen lenyűgöző játékkal kápráztatta el a Kárpát-medence lakosságát, s látjuk a történelmi jelentőségű andorrai összecsapás keltette hír-hullámverést (no meg a szűnni nem akaró röhögést a Nagy Nemzeti Lelátóról), mi sem akarnánk sem ki-, sem lemaradni. Ha már szánalmas foci, van itt nekünk Kaposváron erre egy jó kis csapatunk, kiváló vezetéssel, amely mindig tudja, mit kell tenni és mondani ahhoz, hogy szórakozzon a publikum. Elolvastuk a kaposvári közgyűlés legutóbbi ülésére beterjesztett beszámolójukat, amelyben persze újabb támogatási összegekre is igényt tartanak, és, miután nem volt ráírva a figyelmeztetés, hogy kétoldali sérvveszély miatt csak saját felelősségre olvasható, komoly egészségügyi kockázatnak tettük ki magunkat. És ez még csak a szöveges rész, a számoktól egyenesen berosálsz.

Itt az idő: ki lehet állni Kaposvár népe elé, és bocsánatot kérni a gumiégető-szélhámosság miatt!

Mibe is akarta belerángatni Szita Károly és csapata a várost?

Kaposvár számára roppant tanulságos az a híradás, amely ma reggel jelent meg a 444.hun: a Direkt 36 oknyomozó portál szerint Garancsi István, Orbán Viktor személyes jóbarátja, s persze Fidesz-közeli oligarcha több százmilliónyi közpénzt tolt bele egy vállalkozásba, mely egy üzlettársának a tulajdona, és amely egy huncut fillért sem termelt minden hangzatos ígérete ellenére. Már innen is ismerős lehet, de a konkrétumok még árulkodóbbak: a szintén milliárdos Scheer Sándor Bátonyterenyén egy pirolízis-alapon működő gumiabroncs-feldolgozó üzemet létesített, amely – immár hivatalosan is kimondatott – nemcsak környezeti értelemben problémás, de brutálisan veszteséges, és teljesen értelmetlen. Most látszik igazán, hogy a tavaly nyári ellenzéki-civil összefogás miféle agyrémtől is mentette meg Kaposvárt.

Szolidaritási nyilatkozat: mélységesen együttérzünk a Somogyival, kiváltképp az olvasókkal

Fekete Péntek a Kontrássy utcában

Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, ám rajtunk kívül mégsem mondta ki senki: a Fidesz, Mészáros Lőrinc képében nemcsak elfoglalta a vidéki nyomtatott-online média túlnyomó részét, de a fess vőlegény nem sokat ceremóniázott a nászéjszakával sem. Nyilvánosan, mondhatni a násznép szeme láttára vágta gerincre a hamvas ártatlanságnak éppen nem mondható aráját, midőn a szokásosnál is szervilisebb, nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló Orbán Viktor-interjúval a főoldalán nyitott az új idők felé. Ma délre már egy ország röhögött azon, hogy az összes Mediaworks-tulajdonú megyei lap ugyanazzal a címlappal jelent meg, s a netet ellepték a képek, melyeken, mintha klónozták volna őkelmét. És, hogy maradéktalan legyen a tiszta, száraz érzés: a cikket természetesen kommentálni sem lehet. Mi lesz így a szorgos, ám annál büdösebb szájú fideszes bérugatókkal? Mehetnek vissza a balettbe ugrálni?

Már megint van egy új kormányrendelet a 67-es útról: csupán aprópénz lesz 2017-re, de leginkább semmi

Az igazság odalent van

A nem vérbeborult agyú Fidesz-szektatagokon kívül eddig is pontosan tudta mindenki, hogy a Modern Városok Program nem egyéb hangzatos blöffnél: olyan, khm… „csoportosítása” a terveknek és az EU-tól várható forrásoknak, amelyből az egyszeri hívő számára úgy tűnik, mintha Orbán Viktor személyes, két dolgos kezével felhalmozott magánvagyonából adományozna útra, sportcsarnokra, színházra valót hűséges népének. Kormányzói kegy, mint amit a boldog békeidőkben Horthy Miklós sokezer keresztgyermeke kapott a kegyelmes úr nevenapján, praktikusan Mikuláskor. Már korábbi írásainkban is utaltunk rá: az ördög a részletekben bújik majd meg, s, hogy további népi bölcsességeket idézzünk: a cigányt sem úgy verik, és az út is hosszú a pohártól az ajkunkig. Most ismét adott a Magyar Közlöny némi gyengécske fogódzót, mire is számítsunk a közeljövőben.

Visszavonulót fújtak a közútfejlesztésben: kihátrál a Modern Városok Programból a kormány?

Migránsozni olcsóbb, mint utat építeni

Rosszul hitte, aki hitte, hogy egy hercig kis kormányhatározattal és a hozzájuk skiccelt, látszólag komoly táblázatokkal le van tudva az a gáláns csokor, amellyel Orbán Viktor lepte meg régi szerelmét, Kaposvárt tavaly októberben, s ezek után, mint afféle gránitba vésett szentírásra tekinthetünk mindarra, amit a kormány ígért. „Hosszú az út a pohártól az ajkadig” tartja a skót mondás, és tényleg: az alig néhány napja meghozott döntéssel együtt, mely az M1 és M7 autópályák háromsávossá bővítéséről szólt volna, egy rakás, korábban a Modern Városok Programban szereplő közútfejlesztési tervet is törölt a kormány – különösebb indoklás nélkül. A sokadik változat ugyan csak áttételesen érinti a 67-es utat és Kaposvárt – egyelőre, de arra épp elég, hogy elkezdjünk kételkedni.

Szép új világ, avagy „megyünk előre”, egészen a falig

Személyesen Orbán Viktor keveri majd a betont Kaposváron

Érthetően a legtöbb kaposvári polgárban él több-kevesebb kíváncsiság azokkal a „történelmi” változásokkal kapcsolatban, amelyekről nem győznek áradozni mostanában a helyi cselédmédia minden lehetséges felületén. Orbán Viktor rájött, hogy Budapestet soha nem fogja bevenni, hisz mára már ez a mostani, végtelenül szerény képességű Tarlós István is ellene fordult, s a város pedig nem szűnik meg pezsgő, színes, „multikulti” metropolis lenni, amelynek lakói legfeljebb lesajnálóan keresztülnéznek a pocakos, szotyolaköpködő lelátótölteléken. A magyar falu halott, így maradnak a közepes nagyságú városok, melyekben még jó sok vasbeton és Viacolor burkolat elfér, így ott kell megnyerni a következő választásokat. Vigasztaljon mindenkit, hogy a szinte biztos befutó nyertes kivitelezőbe, a ZÁÉV-be egyes sajtóhírek szerint Mészáros Lőrinc, lánykori nevén Orbán Viktor is betette már az első lábait, így a pénzek útja is ki van kövezve.

A rendőrgázoló „Trombitás” újra a rivaldafényben: Kovács Józsi telkére építené a város a versenyuszodát

A polgármester barátainak a börtönben is csenget a kassza

Akit a jóisten a tenyerén tart, az nem esik nagyot: amint azt már a csütörtöki közgyűlésre készült előterjesztésből tudni lehetett, az Orbán Viktor által a városra ráerőltetett versenyuszoda helyét praktikusan nyilván a városi fürdő közelében képzeli el a tiszteletre méltó vezetés, éppen ott, ahová korábban négycsillagos gyógyszállót álmodtak, nem is egyszer. Miután azonban a magántőkének az istennek sem akaródzik Kaposvárra, az „elszalasztott lehetőségek városába” jönni, a kegyes jótevő végül nem befektetők, hanem Orbán Viktor képében érkezett, aki nem az idegenforgalomra jótékonyan ható wellness-szállót, hanem egy „púp a hátunkra” kategóriájú vízisport-arénát varázsolt elő a zacskójából.

Jelszavaik valának: önkény, gyávaság, arrogancia

A decemberi közgyűlés hordaléka

Valójában nehéz lenne olyan, a helyi demokráciát helyettesítő városházi színjátékról beszámolni, amelynek ne lennének kötelező tartozékai a címben említett fogalmak. A mindenkori kaposvári közgyűlés ugyanis szervezeti és működési szabályzatszerűen és lényegét tekintve egy polgármesteri sajtótájékoztató, amelyen biodíszletként a képviselőtestület tagjai is részt vesznek, s még néhányan a polgármesteri hivatal szervezetéből. Ugyanazok a fellengzős szónoklatok, ugyanaz a lapos, sunyi, béna, buta hallgatás a Fidesz-frakciótól Csutor Ferenc, Szép Tamás, Gíber Vilmos és a többiek üres ábrázatával súlyosbítva, ugyanazok a szórványosan jobb sorsra érdemes, a polgármester által elnyomott, leugatott, kigúnyolt, félremagyarázott, elhazudott, belefojtott megnyilvánulások az ellenzék részéről. Értelmes vita, tartalom, érvek, demokrácia nélkül. Elmondjuk, miről hallgattak a jelenlévők, és mint rendesen, a helyi sajtó.

Söralátéten a százhúsz milliárd: elolvastuk a kormánnyal kötött „szerződést”

Kaposvár a modern város, ahol pezseg az élet

Legszívesebben csak úgy, kommentár nélkül adnánk közre azt a kétoldalas, ritkán gépelt, a valódi konkrétumokat és kötelezettségeket gondosan kerülő sajtcédulát, amelyet még a szokásosnál is harsányabb és ízléstelenebb médiafelhajtás közepette írt alá október elején Orbán Viktor miniszterelnök és Szita Károly polgármester. Mi is megemlékeztünk róla, ahogy illik, de a teljes, csorbítatlan szöveg csak most került fel az önkormányzat honlapjára. Mit mondjunk: kevés igénytelenebb, semmitmondóbb, jogi értelemben szerződésnek messziről nézvést sem minősíthető szöveget láttunk ebben a műfajban, nagyjából egy falusi disznóól megépítéséhez szabott tartalommal.

Kihűlőben a „régi szerelem”: a kormányrendelet szerint csak 2018-ban kezdik a 67-es út építését?

A vágy tárgya egyre titokzatosabb

Megjelent a Magyar Közlöny 169. száma, benne a kormány 1803/2015. (XI. 10.) határozatával „Magyarország Kormánya és Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata közötti együttműködési megállapodás végrehajtásával összefüggő feladatokról”. Feltehetőleg még jó néhány alkalommal fogunk csemegézni belőle, miután már az első pontnál el- és fennakadtunk egy méretes kátyúban. A gyanakvóbb lelkeket (s mi közismerten azok volnánk) már az rossz érzéssel tölthette el, hogy Orbán Viktor a nagy csinnadrattával körített aláíráskor megjegyezte az útról, hogy „előfordulhat, hogy a korábbi tervekhez képest egy évvel később, 2019-ben valósul meg”. Úgy látszik, nem volt alaptalan a bizalmatlanság: a jogszabályban az út fejlesztésének érdekében megteendő intézkedésekre szabott határidő 2018. március 15. Nem az építkezésre, az intézkedésekre. Háromszoros hurrá.