Tag Archives: Orwell

Kis kaposvári abszurd: történelmi rémdráma kommunista igazgatókról, ítélkező besúgókról és a mélységes, feneketlen cinizmusról

„Valóság-show” Magyar-módra: Orwell elszégyellné magát

Néha nehéz eldönteni, hogy mi a kártékonyabb: a tudatos, aljas, jól felépített manipuláció, a „fake news”, amiről annyi szó esik manapság, vagy a jó szándékú, ám többnyire felületes és tudatlan ítélkezés. Úgy véljük, a kettő kombinációja a következő történet, amelyet szívesen elengedtünk volna „a sas nem kapkod legyek után” sóhajjal, ha nem jön velünk szembe – szó szerint – a megbántott igazságérzet a Fő utcán egy idős, egykori tanár-kolléganő képében, akit mélységesen felháborított a Magyar Nemzet nevet viselő, mostanában ellenzékinek számító újság cikke, melynek főhőse Merő Béla, a Táncsics Gimnázium egykori igazgatója. A nemrégiben megjelent kis cikk dr. Magyar Kálmán kaposvári régész-történész a Valóság c. folyóiratban közreadott „tanulmányán” alapul, s felteszi a kérdést, hogy jogosan van-e emléktáblája a gimnázium falán Merőnek, mikor az ötvenes-hatvanas években több esetben is „politikailag renitens diákok tanulását lehetetlenítette el, s esetenként börtönbe juttatásukban is részt vállalt”. És, minthogy a jó történetekben erkölcsi dilemma is van, írja mindezt olyasvalaki, akinek a III/III-as besúgói kartonjával van teli a világháló, egy másik spicli pedig arról lamentál, hogy ő, a polgármester intézkedik majd, „ha a vádak beigazolódnak”.

Túszok a hét domb völgyében, avagy Stockholm-szindróma kaposvári módra

Az alattvalóság is függőséget okoz, nemcsak a hatalom

Talán észrevették rendszeres olvasóink, hogy ritkán szoktunk a szó hagyományos értelmében vett publicisztikát, véleménycikket írni. A KAPOS-T írásainak döntő többsége tényekre, jelenségekre, a helyben, körülöttünk zajló valóságra reflektál, persze úgy, hogy abból kiderül, mit gondolunk. Most – s talán a jövőben is – nagyobb teret szentelünk a műfajnak: nem, mintha elfogytak volna a feldolgozásra váró tények, adatok, ám egyrészt az újítás sosem árt, másrészt pedig egyre gyakrabban érezzük – főleg a közösségi oldalakon zajló vitákat látva – hogy a többség egyszerűen képtelen kilépni azokból a gondolkodási, fogalmi sablonokból – kicsit sarkosabban: rögeszmékből – amelyekbe az agymosó, ma már bizonyíthatóan a náci-kommunista propaganda-elvek szerint működő hatalmi gépezet belekényszeríti. Klasszikus Stockholm-szindróma: a kiszolgáltatott túsz érzelmileg is azonosul azzal, akinek keserves helyzetét köszönheti.

Kaposvári körkép, 48 órával az évszázad legnagyobb havazása után

Először a mi utcánk, aztán a többi

Nem szívesen ismételjük magunkat, még, ha valóban eltelt is egy év, s az újszülöttnek minden sztori új, de a két nappal ezelőtt a városra lehullott 15-20 centiméternyi hó – persze elsősorban a Facebooknak köszönhetően – láthatóan megviseli a „lakosság” idegrendszerét. Sorban jelennek meg bejegyzések arról, hogy botrányos állapotok uralkodnak a kaposvári utcákon, járdákon, gyalogátkelőhelyeken, és eddig még Szita Károly polgármesterre sem számíthattunk: ahogy a hatékony hóeltakarításnak, úgy tavalyi, kissé falsra sikeredett videós „városjárásának” sincs nyoma az idén. A némileg az észak-koreai diktátor szemlekörútjaira emlékeztető, teátrális kis etűdről megemlékeztünk tavaly, és úgy tűnik, ahogy Kim Dzsong Un nem tanul semmit, úgy „Csárlsz, Kaposvár hercege” sem: először az én utcámban takarítanak, a többi, a maradék ráér tavaszig. Vagy akár bele is fulladhatnak a hóba, hiszen messze még a választás.