Tag Archives: paksi bővítés

Repülőtérre van szükség a paksi beruházáshoz? Miért nem lobbizik senki Taszárért?

A jó megoldás a hosszú távú megoldás

Nemrég kapta fel az országos média a hírt, hogy a csúnyán legatyásodott Pécs önkormányzatától átvenné az állam az amúgy is tetszhalott pogányi repülőteret adósság-kompenzációként 2.5 milliárdért. Lázár János kancelláriaminiszter ugyan cáfolta a Szabad Pécs hírét, de az információ, mint afféle igénytelen slágerdallam, megragadt a köztudatban. Mások úgy tudják, hogy egyenesen Pécs városa adja bérbe a Roszatomnak a repteret, s így segít magán. Mi pedig azt mondjuk: ha minden józan érv és széles körű tiltakozás ellenére megvalósul ez az Orbán-Putyin agyrém, legalább a Dél-Dunántúl sokszorosan hátrányos helyzetű térsége profitáljon belőle. Az előrejelzések szerint 15 milliárd euróba, vagyis közel ötezer milliárd forintba kerül majd a beruházás, és úgy tűnik, annak a térségnek, amely az elsődleges kockázatait viseli egy esetleges üzemzavarnak, jószerével semmi haszna nem lesz belőle. Taszár újraindítása és az M9-es autóút többlépcsős megvalósítása azonban változtathatna ezen a szomorú állapoton – ha lenne egy-két bátor és elkötelezett politikus, aki fel merné vállalni az elképzelést.

Putyin ügynökei Kaposváron: ha egyszer Gelencsér valakit becsatornáz…

Fidesz-fanclub vállalkozóknak?

Woody Allen, a hivatásos szállóige-készítő nagyiparos egyik korai remeke így szólt: „soha nem lennék tagja egy olyan klubnak, amely felvenne engem a tagjai közé”. Ha viszont az ember reménytelenül vágyakozik magánál jobb társaságra, legjobb, ha követi Gelencsér Attila példáját, és alapít egy múlhatatlanul fontos gittegyletet, amelynek tagságánál csak egy dolog kínosabb: kimaradni belőle. Nincsen szó arról, hogy mostantól árnyékként követnénk a parlament legkifinomultabb entellektüeljét, viszont nem hagynánk szó nélkül – már csak a jegyzőkönyv kedvéért sem – a politikai pótcselekvést, a vállalkozók primitív provokálásának legújabb, a legkevésbé sem eredeti ötletét. Az pedig egyenesen szórakoztató, hogy akár két kiéhezett kóbor eb, úgy kapkodja ki egymás szájából a csontig lerágott ötleteket Szita Károly és Gelencsér Attila.

Nagyfiúk a homokozóban: Kaposvár és Paks polgármestere atomerőművet építenek

„A shownak mennie kell”

Emlékszem, milyen jól szórakozott egy egész tantestület kiváló, ám végtelenül naiv, és a hétköznapi dolgokban teljesen járatlan kollégánkon, mikor az valami rejtélyes okból 1988-ban belépett az MSZMP-be. A buli végén, zárórakor, mikor már az őstagság is kifelé sasszézott, neki fontos lett. Csak ehhez tudnánk hasonlítani Szita Károly minapi akcióját: Kaposvár városa együttműködési megállapodást kötött Pakssal, úgymond „kiaknázandó” a Paks II. vagyis a teljes Európai Unió és a magyar lakosság döntő többsége által ellenzett, feltehetően soha meg nem valósuló atomerőmű-beruházásból lehulló esetleges „lehetőségeket”. Most, a szezon végén, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészből nem lesz semmi, úgy látszik, sikerült tető alá hozni azt a paktumot, amely még talán a szabadföldi karalábétermesztésnél is jobban segíti majd az amúgy nem is létező kaposvári munkanélküliség felszámolását.