Tag Archives: Répás Orsolya

Így bánik veled a hatalom, ha hűséges alattvaló vagy: azt kapod jutalmul, amivel mást büntetnek

A szolgáló(lány) NER-kompatibilis meséje

Az alábbi történetnek ugyan van némi aktualitása, ám korántsem napi. Valójában inkább tanmese igazi szereplőkkel. A tanulságot ki-ki levonja magának. Számunkra az, hogy a hatalom – helyi, vagy bármilyen – legundorítóbb vonása, ahogyan emberek sorsával, egzisztenciákkal játszadozik, fikarcnyit sem törődve azzal, mit tapos el, milyen károkat okoz. Emlékezetes, mondhatni ütős antréja volt 2014 elején a KAPOS-T-nak a városi televízió, a Kapos Tv vezetőjének, Katona Józsefnek a kirúgásáról szóló cikk, épp a választások előtt, melyről mélyen hallgatott az akkor még bősz ellenzéki (francokat) Somogyi és mindenki más. Úgy látszik, minden választás előtt be kell áldozni egy Kapos Tv-vezetőt …

A gumiszezon legjobb szellemi duelluma a Kapos Tv-n: Falussy Lajos és Olajos Péter vitája

Kaposvár lesz a fekete város?

Úgy tűnik, az ellenzékiek közös felszólításának, hogy a közpénzből fenntartott helyi televízió legalább próbáljon meg úgy tenni, mintha a közjót, a kaposvári polgárok hiteles és sokoldalú tájékoztatását szolgálná, volt némi foganatja: tegnap „sugározta” a helyi köznyelvben Szitavíziónak becézett műintézet azt a beszélgetést, amelyet a már egyszer, még szólóban megszólított egykori fideszes államtitkár-helyettes, Olajos Péter és a kaposvári dr. Falussy Lajos vegyészmérnök, több találmány gazdája között rögzítettek napokkal korábban. Aki parázs vitára, sistergő riposztokra számított, csalódnia kellett: nem alakult ki érdemi vita, s ez elsősorban Répás Orsolya műsorvezető, és az egyik fél, Olajos Péter katasztrofális tájékozatlanságának volt köszönhető.

Kapos Tv-mélyrepülés, második rész: a kurtizánok nyomorúsága*

Zsoldoskatonák helyett bérgyilkosok

Nem kellett látnoki képesség ahhoz, hogy megjósoljuk: miután „Homáék”, a nagymellényű, fukszos pesti jóarcok „fórumsorozata” az első, kioktató, lekezelő stílusban megtartott kaposvári alkalom után csúfos kudarcot vallott, ők, és a mostanában erősen lapító Szita Károly kommunikációs taktikát váltanak. Marad a „jól bevált” helyi média, melynek megbízható, hűséges kutyái bárkit, bárhol hajlandók megugatni: kórusban vagy szólóban, nekik mindegy. Profinak nem neveznénk őket, de Kaposváron ez nem is követelmény. Miután gyógyíthatatlanul tehetségtelen amatőrök, szofisztikált egyensúlyozás helyett nem marad más számukra: agyonhallgatni, ignorálni az ellenfelet, ellenben csúszómászó szervilizmussal kiszolgálni a hatalmat, arányérzék, jó ízlés és bármiféle stílus nélkül.

Gumiügyi médiavisszhang, harmadik rész: la dolce vita a Kapos Televíziónál

Heti egy óra munka háromszáz ropiért

A Kapos Televízió lenne az egyetlen, melynek vitán felül kötelessége lenne beszámolni a városban történő, a köz érdeklődésére számot tartó eseményekről, ráadásul részletesen és pártatlanul, részrehajlás nélkül, arányosan. Ugyanis ez a város egyetlen közszolgálati médiuma, valójában a többi – habár a sajtótörvények és az etikai normák rájuk is vonatkoznak – magántulajdonú, közpénzt legfeljebb áttételesen használnak fel. Hogy a Kaposvár Most hazudik, az afféle rendszerszintű ismérvnek tekinthető, ám újabban a vele egy házban „székelő” Kapos Tv esetenként gyanúsan hasonló „gondolatokat” tesz közzé – nyilván gazdaságossági megfontolásból. Kevés munka, sok közpénzért, s ebben, amit látni fogjuk, a tévé ügyvezetője, Répás Orsolya jár az élen, s ez a munkatársak közül sem tetszik mindenkinek.

„Államadósság, tönkretett ország”: a legtöbbel az igazságnak tartozunk

Mai a hír, hogy újabb, immár sztálingrádi méretű vereséget szenvedett a kormány államadósság-fronton: A Ténytár c. blog tette közzé: a kormánynak mindössze 2 hónap alatt sikerült 1400 milliárd forinttal növelnie az államadósságot, azaz napi majd 25 milliárddal”. Készültünk egy kisebb dolgozattal ez ügyben, mert az valahogy rendre kimarad a közbeszédből Kaposváron is – elnyomja a Schenk János – Czene Attila – Répás Orsolya – Kresz László propagandakartell és a bulvárözön – hogy az Orbán-kormány, ha a valódi, és nem a kozmetikázott adatokat nézzük, durvábban rontotta Magyarország adósságpozícióját, mint elődeinek bármelyike.

Kapos TV: lapát, cenzúra, lapítás

Két-három évtizede még divatos foglalkozás volt a kremlinológusé: a brezsnyevi pangás éveiben az elnyomó szovjethatalom fellegvárából, a Kremlből kiszivárgó híreket lesni, abból ókori madár- és béljósokhoz hasonló egzaktsággal következtetéseket levonni menőségnek számított. Ma már korántsem az, hiszen az orosz sajtó sok szempontból szabadabb, mint a magyar. Csak egy szegény fideszes kurzustörténész, Kun Béla unokája felejtette ott magát, mint a japán katona az indonéz dzsungelben.

Kaposváron azonban hamarosan „új életre kelhet a kihalófélben lévő szakma”, hogy ne rugaszkodjunk el túlságosan a vidéki újságírás bevett szófordulataitól: a helyi hatalomnak és lakájmédiának kiszolgáltatott polgár ugyan most (még) nem kénytelen lesni a városháza erkélyét, hogy következtetni próbáljon a (szín)falak mögött zajló piszkos játszmákra, de már arra sem számíthat, hogy a „hiteles, sokoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatására” súlyos, százmilliónyi közpénzt elherdáló helyi hatalom épp ebben a tárgyban teljesítené alkotmányban és törvényekben rögzített kötelezettségét.