Tag Archives: Rippl-Rónai Múzeum

Rémségek kicsiny udvara: kínos alibizés vigasságok helyett

Somogyban sem tér, sem ok nincs a mulatozásra

Nem lehet azzal vádolni Somogy Megye Közgyűlését, hogy túl sok feladatot adna akár nekünk, akár más médiumoknak: már meg sem próbálnak úgy tenni, mintha lenne bármi oka a létezésüknek a világon. Kussolnak, lapítanak, felveszik a jól meg (nem) érdemelt kis apanázsukat, olykor – persze óvatosan, nem túl nagy feltűnést keltve – feszítenek egyet-egyet valami kimódolt ünnepfélén a műszálas bocskaikban, plecsniket osztanak saját, néhány, szigorúan belső köreikből való sarlatánnak, akkurátusan lepusztítják a büféasztalt, s újabb fél évre téli (nyári) szállásra vonulnak. A Vigasságok Udvara megnyitása után viszont az az érzésünk: leginkább örülnünk kéne ennek, hogy hála a Fidesznek – legalább virtuálisan – eltűntek a közéletből, és nem engedik őket semmihez nyúlni.

Kultúra: mint aki a sínek közé esett

A levéltár után a múzeum és a színház is az ebek harmincadján Kaposváron

Tegnapelőtt meglehetősen szerény körülmények között átadták a „vadonatúj”, jól-rosszul kipofozott levéltárat Kaposvár szisztematikusan elgettósított negyedében, a Donnerben. A fényesnek egyáltalán nem mondható ceremónián Hoppál Péter, az „emberminisztérium” Fidesz-szóvivőből, verbális verőlegényből avanzsált államtitkára azért nem mulasztotta el kiábrándítani a „Szita-nyomású”, fényes jövőképbe révült kaposváriakat (lassan, tagolva): Ezt. Nektek. Kaposváriak: Nem. Lesz. Felújítva. A. Színház.

Iroda-keringő, avagy hol is lenne végül a legjobb helyen Gelencsér Attila?

Néhai macskánk, mint általában a fajtája, meglehetősen öntörvényű volt, hogy mást ne mondjunk, még a nevét is maga választotta. Az elhúzódó családi névadási vita közepette pár nap után olyan élénken reagált a „macska” szóra, hogy ettől kezdve nem is kísérleteztünk mással. Amúgy persze – férfi lévén – semmilyen társadalmilag hasznos tevékenységre rá nem vehető, önző, hedonista szemétláda volt, a környékbeli cicók abajgatásán túl valójában egyetlen téren rendelkezett figyelemre méltó képességekkel: zseniálisan tudott alvóhelyet választani. Mindig megtalálta azt a pontot a házban, ahol a fény, a hangok, az illatok, s még ki tudja, miféle rejtett paraméterek a legmegfelelőbbek voltak a nyugodalmához. És nem fordult elő, hogy kétszer ugyanarra a helyre telepedett volna. Ez persze csak egy igen-igen távoli párhuzam azzal, hogy a kaposvári közbeszédben ismét, immár sokadszor téma – és probléma – hogy helyi szórakoztató iparosunk, életművészünk, Gelencsér Attila képviselő úr valahol a nap alatt megfelelő körletelhelyezést nyerjen végre.

Barbárok a kapuk előtt: múzeum után pusztuljon a levéltár?

Semmi nem mutatja jobban a Fidesz és kapcsolt részei kultúraellenességét, mint a helyét nem találó Somogy Megyei Közgyűlés bolyongásának újabb állomása: az Odüsszeuszt és Kolumbusz Kristófot megszégyenítően nyughatatlan szervezet ismét költözik. 2011 végén befészkelték magukat a volt megyeházára, kitúrták és szanaszét szórták a városban a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményét és osztályait, a vezetők berendeztették irodáikat a múzeum gyűjteményéből származó bútorokkal, festményekkel, s most, alig több, mint két év után ismét odébbállnak. Kivételesen nem az Azori szigetekre lesz a séta: a Somogy Megyei Levéltár dolgozói és gyűjteménye penderülnek ki a hóra a fogyatkozó, funkcióját és hatalmát vesztett, egyre szánalmasabban vergődő „megye” újabb akciója nyomán.

A kisemmizett Kaposvár

Nem hisszük, hogy van ma ebben az országban felnőtt, érett fejjel gondolkodó ember, aki ne lenne tisztában azzal, hogy – bárhogyan is alakuljon a választások kimenetele – sorsdöntő fontosságú napok jönnek. Sajnos sorsdöntő, abban az értelemben, hogy francia, olasz vagy belga – európai – polgártársaink életében nagyságrendekkel kisebb változást hoz egy-egy parlamenti fordulat, mint a miénkben. Szinte észre sem veszik, hogy más párt van hatalmon, ugyanakkor – s ez törvényszerű – minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb a részvétel a választásokon. Hollandiában akár nyolcvan százalék is lehet, ettől lesz igazán a népakarat kifejezése – érdekes, hogy ott ennek ellenére nem akarják beledöngölni az ellenfelet a földbe. Kaposváron viszont a megszokottnál is élesebb fénytörésben látható az, hogy a Fidesz zsákmányszerzésre épülő szervezetéből soha nem lesz demokratikus kormányzás.