Tag Archives: sajtószabadság

Gyertyagyújtás a sajtószabadság ellen folytatott háború áldozatainak tiszteletére

Alakoskodó-szobor, 2016. december 21. 17.30

Mindenre, ami miatt a KAPOS-T létrejött, rácáfoltunk volna, ha szó nélkül hagyjuk a Somogyi Hírlap körül zajló eseményeket. Habár több írásunkban is kifejtettük már, hogy miért tekintjük a sajtószabadság lábbal tiprásának mindezt, úgy éreztük, tartozunk még egy egyértelmű gesztussal, és ezért invitáltuk a hozzánk hasonlóan érzőket tegnap este a Noszlopy utcai „Alakoskodó” szoborhoz egy csendes, szolidaritásunkat és a történtek miatti tiltakozásunkat kifejező kis „flashmobra”. Miután arra nem számítunk, hogy a helyi sajtó, beleértve a jelenlegi Somogyit, hírt ad majd a történtekről, ám szeretnénk, hogy nyoma maradjon, így hajszálnyit letérve az elegancia ösvényéről, magunk tesszük közzé, amit az eseményen elmondtunk.

Rendkívüli: leváltották a Somogyi Hírlap teljes vezérkarát, lapáton Ficsór János és Czene Attila!

A hosszú kések délelőttje Kaposváron

Csak idő kérdése volt, s jóstehetség sem kellett hozzá: miután az Orbán Viktor-közeli Mészáros Lőrinc-közeli Opimus Press megvette a Mediaworksöt, és napokon belül kinevezték a legmocskosabb kezű sajtórenegátot, Liszkay Gábort vezérigazgatónak, világos volt, hogy éppen ilyen rövid úton megindítják majd a mészárlást a megyei lapoknál. Ez történt meg a mai nappal, és, amint az a Mediaworks szűkszavú közleményéből kiderül, a Somogyi új főszerkesztője valójában meglehetősen régi darab: visszatért Lengyel János, aki már egyszer ült ebben a Jávori Béla és Kercza Imre által alaposan lehasznált székben. Lengyelről tudni kell azt is, hogy az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának politikai munkatársi beosztásából fújták át a szelek a Somogyi szerkesztőségébe, így aztán nem lepett meg senkit, hogy ő volt a mindenkori Somogyi-főszerkesztők közül az, aki a legjobb kapcsolatokat ápolta Szita Károllyal – nyilván harcostársi alapon.

Szolidaritási nyilatkozat: mélységesen együttérzünk a Somogyival, kiváltképp az olvasókkal

Fekete Péntek a Kontrássy utcában

Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, ám rajtunk kívül mégsem mondta ki senki: a Fidesz, Mészáros Lőrinc képében nemcsak elfoglalta a vidéki nyomtatott-online média túlnyomó részét, de a fess vőlegény nem sokat ceremóniázott a nászéjszakával sem. Nyilvánosan, mondhatni a násznép szeme láttára vágta gerincre a hamvas ártatlanságnak éppen nem mondható aráját, midőn a szokásosnál is szervilisebb, nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló Orbán Viktor-interjúval a főoldalán nyitott az új idők felé. Ma délre már egy ország röhögött azon, hogy az összes Mediaworks-tulajdonú megyei lap ugyanazzal a címlappal jelent meg, s a netet ellepték a képek, melyeken, mintha klónozták volna őkelmét. És, hogy maradéktalan legyen a tiszta, száraz érzés: a cikket természetesen kommentálni sem lehet. Mi lesz így a szorgos, ám annál büdösebb szájú fideszes bérugatókkal? Mehetnek vissza a balettbe ugrálni?

Hát itt a vége: egy Mészáros Lőrinc-közeli cég felvásárolta a Mediaworksöt, így a Somogyi közvetlenül a Fidesz irányítása alá került

Temetni fogjuk, nem dicsérni

Totális diktatúrában totális sajtóellenőrzés van, e fronton pedig csapataik egyre-másra aratják a győzelmeket. Nincs nehéz dolguk. A Népszabadság működésének terrorista akcióhoz hasonlóan alattomos leállítása után már annak, aki a legkisebb figyelemre is méltatja még a hazai sajtó helyzetét, nem lehettek illúziói: a Mediaworks vezetőinek aljas húzása előre vetítette a szintén náluk lévő megyei lapok sorsát (is). A Népszabadság elpusztítása előfeltétele volt egy sokkal nagyobb és a hazai nyilvánosság szempontjából halálosabb „üzletnek”: az ún. vidéki lapportfólió eladásának, amelynek a Somogyi Hírlap-Sonline is a része. Most megint átléptek egy határvonalat: lehet fogalmazni a gyászbeszédeket.

A terror árnyéka, avagy mészárosok a médiában: a tulajdonos Mediaworks puccsszerűen leállította a Népszabadságot!

Most még ennél is fideszesebb lesz a Somogyi?

Ma reggel megdöbbentő hír fogadta az Internet népét: a Mediaworks lapkiadó minden előzetes figyelmeztetés nélkül, sőt azzal a hazugsággal, hogy költöznie kell a szerkesztőségnek, és ezért kell mindent dobozokba pakolniuk, leállította a kritikus, független magyar média egyik oszlopának számító nyomtatott és online napilapot. Utóbbi órákig elérhetetlen volt, most egy közlemény olvasható rajta, mely szerint „a Mediaworks korszakváltás előtt áll … a következő feladat: a Népszabadság üzleti modelljének újraformálása”. Nos, a TV2 fideszesítése után nem nehéz elképzelni, mi következik. Kaposvár számára amellett, hogy a Népszabadság gyakorta és többnyire hitelesen számolt be az itteni történésekről, még egy kérdés adódik: a szintén Mediaworks tulajdonú Somogyi Néplap – Sonline mire számíthat: nyíltan Kaposvár Most-jellegű szemétledobóvá válik, vagy hagyományaihoz híven folytatja opportunista, burkoltan társutas, ál-független működését?

Márciustól márciusig a kaposvári sajtóban: a hallgatás tizenkét pontja

A szájkosáron befér a sajtónapi pogácsa

Néhány jelentéktelen aprósággal készültünk csupán március 15-ére: másodjára már akár hagyománynak is nevezhetnék azt a tizenkettes listát a kaposvári közéletben szerintünk említésre méltó dolgokról, amelyeket a helyi média masszívan elhallgat. Listánkhoz ezúttal mindössze annyit fűznénk, hogy immár hivatkozási alap lettünk: mi vagyunk az ujjal mutogatható okai annak, hogy Kaposváron dúl, mi több, dühöng a sajtószabadság, s így egy okkal több, hogy elég csupán jeleznünk, a mások által elhallgatott témákról hol (hol máshol?) lehetett olvasni. Lassan már félszavakból is értjük egymást. Veheti bárki ünneprontásnak, de, ahogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján sem feltétlenül a pribékeknek kéne az első sorban állni, vagy épp koszorúzni, talán a sajtószabadság napján is ránk fér némi önvizsgálat.

A sajtószabadság kaposvári hősei

Őfelsége ellenzéke, a Somogyi Hírlap

A tegnapelőtti, szokásos „sajtófogadáson” Szita Károly pohárköszöntőt mondván, széles gesztussal körbemutatott: hogy a büdös francba ne lenne sajtószabadság Kaposváron, ’iszen hát itt van a jobboldali, konzervatív sajtó és – mutat a „somogyisokra” – a baloldali-liberális oldal is, hehe. Nem tudjuk, s nem is lényeges, hogy pszichózis kerítette hatalmába, és ezért lebeg egy párhuzamos univerzumban, mint főnöke, a miniszterelnök, vagy az MTVA-tól havonta felnyalt negyedmilliótól ittasodott meg, de a szokott formáját hozta e dicső napon is: ha azt mondjuk, hogy nyilvánosan (és képletesen) levizelte a sajtószabadság sírját, finomak voltunk.

A századik

… bejegyzésünk alkalmából megállnánk egy pillanatra. Nem azért, hogy „nagy levegőt vegyünk”, sokkal inkább, hogy egyáltalán levegőt, a nagy futásban, csak úgy, mert levegőt venni jó. Vetni egy pillantást előre, hátra, nézni körbe, magunkba. Az az önmagunkkal szemben táplált egészséges elfogultság nélkül is látszik, hogy a KAPOS-T az események, jelenségek nagy áramlásából mit, mikor, miért, hogyan emel ki, erősen megkülönböztet bennünket más, Kaposvárral foglalkozó médiumoktól. Kilenc hónapja, márciusi köszöntőnkben írtuk: ha már a „virágok városa”, hát virágozzék az a bizonyos száz virág, mert bizony még a „kinyílott pitypang” is üde színfolt, ha csupa büdöske veszi körül. Száz írás, vagy százezer szó. Sok ellenséges, olykor gyűlöletteli pillantás, számos gratuláció és vállveregetés, állandósult és vitathatatlan jelenlét a köztudatban – itt tart ma a KAPOS-T.

A donneri dzsungelpárbaj vége: jogerős ítélet Kovács József büntetőperében

Ma Kaposváron jogerős ítélet született a hírhedt „rendőrgázoló” ügyben, melynek részleteiről a KAPOS-T is beszámolt, elsősorban az ügy helyi, társadalmi-politikai vetületeit tartva szem előtt. Másoknak más a dolguk: a slapaj elballag a tárgyalásra, „felveszi” az anyagot – mindenki a maga helyén. Arról, hogy mennyi volt mindebből a politika, az ügy egyes részletei mennyiben alakultak volna másként, ha Kovács úr nem – fogalmazzunk így – Fidesz, ill. Szita Károly-közeli személy, arról, ahogy kezdetben magáról az esetről is hallgatni illett, a KAPOS-T legkevésbé sem hálás feladata volt képet adni.

A helyi média olcsó kis játékai – messziről, Budapestről nézve

Mint azt már korábban számos alkalommal megírtuk, Kaposváron a helyi médiumok munkatársai – természetesen „felsőbb utasításra” – 2014. január elsejétől teljes blokád alá vették a baloldali ellenzéket. Ez megnyilvánult többek közt abban, hogy a kaposvári városháza sajtósát, Répás Orsolyát nevezték ki a Kapos Tv vezetőjévé, elődjének, Katona Józsefnek legnagyobb titokban tartott, politikai okokból történő kirúgása után. Erről a KAPOS-T tájékoztatta az ország nyilvánosságát, tőlünk vették át az információt a mértékadó, milliós olvasottságú médiumok. A helyi napilap, a Somogyi Hírlap is hallgatott erről, ahogy mindenki más, s e tényt nehéz elvonatkoztatni attól, hogy épp január elsejével kapott új, a korábbinál jóval kedvezőbb feltételeket a napilap kiadója székházuk bérlésére – kitől mástól, mint a fideszes vezetésű önkormányzattól. Hatalmas tévedés azonban azt hinni, hogy mindez csupán Kaposváron érzékelhető: az országos politikában, közéletben pontosan tudják, mi folyik itt, ahogy ez Szigetvári Viktornak, az Együtt 2014-PM társelnökének ma reggel az ATV-nek adott interjújából is kiderült.