Tag Archives: sajtószabadság

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, avagy a csicskamédia és a közmeghallgatás esete Kaposváron

Répáspuszta a király!

Szinte biztosak voltunk benne: a helyi propagandaszervek hallgatásba fogják fojtani a múlt heti jeles eseményt. Pedig hovatovább ez az egyetlen fórum, ahol egyáltalán kérdezni lehet Kaposvár vezetésétől. Persze nem azok a kérdések hangzottak el, amit mi – abszolút költői szándékkal – javasoltunk, hanem csupa egyszerű, hétköznapi, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a városházi cenzúra hírzárlatot rendeljen el. Mi azért beszámolunk egy s másról, melyek ugyan bagatell dolgok, ám az alázatos mikrofonállványokhoz szokott Szita Károly átmenetileg mégis dadogni kezdett tőlük.

Közmeghallgatás Kaposváron: adnánk néhány ötletet, ha valakinek kérdezni támad kedve

Csütörtök, 17-e, 18 óra, városházi díszterem

Most – talán éppen a KAPOS-T figyelmének köszönhetően – nem próbálták meg titokban lezavarni az éves kötelezőt, ahogy tavaly, s legalább a városháza honlapjára kiírták. Máshol azért annyira nem reklámozzák: a helyi propagandaszervekben évekkel korábbi a legutolsó ilyen címen eszközölt bejegyzés. Miután ez az egyetlen olyan hely, ill. eset, ahol a polgármestert a törvény kötelezi arra, hogy ne csak az általa kijelölt élő mikrofon- és egyéb állványoknak nyilatkozzék, hanem esetleg valódi emberek valódi kérdéseire is válaszoljon, arra biztatnánk mindenkit, látogasson el a városházára, és kérdezzen. Demonstrációnak sem utolsó, és még fűtenek is.

Mennybemenetel akciósan: így torzít az országos média, ha a lenézett, lesajnált vidékről van szó

Több lap, mint kolbász…

Az itt következő írás két alapvető okból született: egyrészt szigorúan tartanánk magunkat Kaposvár nagy tanítómesterének, Szita Károlynak örökbecsű mondásához, miszerint „Kaposvár a legjobbat érdemli”, így hírekből, hiteles, árnyalt, a valósághoz legközelebb álló információkból is. Ezt ma már nem kaphatják meg más forrásból. Aztán halálosan unjuk az országos sajtó lekezelő, érzéketlen, dilettánsan szenzációhajhász viszonyát a vidéki történésekhez, s ide kell sorolnunk sajnos az általunk egyébként sokat idézett hvg.hu, Index, 444, Magyar Narancs egyes tudósításait is. A következő két történet utóbbi szomorú jelenséget példázza, azt, hogy a médiumok, melyek hajlamosak – legtöbbször joggal – a politikusokat kárhoztatni a „Nagykörúton belüli” szemléletmód miatt, maguk sem sokkal különbek.

Gyertyagyújtás a sajtószabadság ellen folytatott háború áldozatainak tiszteletére

Alakoskodó-szobor, 2016. december 21. 17.30

Mindenre, ami miatt a KAPOS-T létrejött, rácáfoltunk volna, ha szó nélkül hagyjuk a Somogyi Hírlap körül zajló eseményeket. Habár több írásunkban is kifejtettük már, hogy miért tekintjük a sajtószabadság lábbal tiprásának mindezt, úgy éreztük, tartozunk még egy egyértelmű gesztussal, és ezért invitáltuk a hozzánk hasonlóan érzőket tegnap este a Noszlopy utcai „Alakoskodó” szoborhoz egy csendes, szolidaritásunkat és a történtek miatti tiltakozásunkat kifejező kis „flashmobra”. Miután arra nem számítunk, hogy a helyi sajtó, beleértve a jelenlegi Somogyit, hírt ad majd a történtekről, ám szeretnénk, hogy nyoma maradjon, így hajszálnyit letérve az elegancia ösvényéről, magunk tesszük közzé, amit az eseményen elmondtunk.

Rendkívüli: leváltották a Somogyi Hírlap teljes vezérkarát, lapáton Ficsór János és Czene Attila!

A hosszú kések délelőttje Kaposváron

Csak idő kérdése volt, s jóstehetség sem kellett hozzá: miután az Orbán Viktor-közeli Mészáros Lőrinc-közeli Opimus Press megvette a Mediaworksöt, és napokon belül kinevezték a legmocskosabb kezű sajtórenegátot, Liszkay Gábort vezérigazgatónak, világos volt, hogy éppen ilyen rövid úton megindítják majd a mészárlást a megyei lapoknál. Ez történt meg a mai nappal, és, amint az a Mediaworks szűkszavú közleményéből kiderül, a Somogyi új főszerkesztője valójában meglehetősen régi darab: visszatért Lengyel János, aki már egyszer ült ebben a Jávori Béla és Kercza Imre által alaposan lehasznált székben. Lengyelről tudni kell azt is, hogy az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának politikai munkatársi beosztásából fújták át a szelek a Somogyi szerkesztőségébe, így aztán nem lepett meg senkit, hogy ő volt a mindenkori Somogyi-főszerkesztők közül az, aki a legjobb kapcsolatokat ápolta Szita Károllyal – nyilván harcostársi alapon.

Szolidaritási nyilatkozat: mélységesen együttérzünk a Somogyival, kiváltképp az olvasókkal

Fekete Péntek a Kontrássy utcában

Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, ám rajtunk kívül mégsem mondta ki senki: a Fidesz, Mészáros Lőrinc képében nemcsak elfoglalta a vidéki nyomtatott-online média túlnyomó részét, de a fess vőlegény nem sokat ceremóniázott a nászéjszakával sem. Nyilvánosan, mondhatni a násznép szeme láttára vágta gerincre a hamvas ártatlanságnak éppen nem mondható aráját, midőn a szokásosnál is szervilisebb, nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló Orbán Viktor-interjúval a főoldalán nyitott az új idők felé. Ma délre már egy ország röhögött azon, hogy az összes Mediaworks-tulajdonú megyei lap ugyanazzal a címlappal jelent meg, s a netet ellepték a képek, melyeken, mintha klónozták volna őkelmét. És, hogy maradéktalan legyen a tiszta, száraz érzés: a cikket természetesen kommentálni sem lehet. Mi lesz így a szorgos, ám annál büdösebb szájú fideszes bérugatókkal? Mehetnek vissza a balettbe ugrálni?

Hát itt a vége: egy Mészáros Lőrinc-közeli cég felvásárolta a Mediaworksöt, így a Somogyi közvetlenül a Fidesz irányítása alá került

Temetni fogjuk, nem dicsérni

Totális diktatúrában totális sajtóellenőrzés van, e fronton pedig csapataik egyre-másra aratják a győzelmeket. Nincs nehéz dolguk. A Népszabadság működésének terrorista akcióhoz hasonlóan alattomos leállítása után már annak, aki a legkisebb figyelemre is méltatja még a hazai sajtó helyzetét, nem lehettek illúziói: a Mediaworks vezetőinek aljas húzása előre vetítette a szintén náluk lévő megyei lapok sorsát (is). A Népszabadság elpusztítása előfeltétele volt egy sokkal nagyobb és a hazai nyilvánosság szempontjából halálosabb „üzletnek”: az ún. vidéki lapportfólió eladásának, amelynek a Somogyi Hírlap-Sonline is a része. Most megint átléptek egy határvonalat: lehet fogalmazni a gyászbeszédeket.

A terror árnyéka, avagy mészárosok a médiában: a tulajdonos Mediaworks puccsszerűen leállította a Népszabadságot!

Most még ennél is fideszesebb lesz a Somogyi?

Ma reggel megdöbbentő hír fogadta az Internet népét: a Mediaworks lapkiadó minden előzetes figyelmeztetés nélkül, sőt azzal a hazugsággal, hogy költöznie kell a szerkesztőségnek, és ezért kell mindent dobozokba pakolniuk, leállította a kritikus, független magyar média egyik oszlopának számító nyomtatott és online napilapot. Utóbbi órákig elérhetetlen volt, most egy közlemény olvasható rajta, mely szerint „a Mediaworks korszakváltás előtt áll … a következő feladat: a Népszabadság üzleti modelljének újraformálása”. Nos, a TV2 fideszesítése után nem nehéz elképzelni, mi következik. Kaposvár számára amellett, hogy a Népszabadság gyakorta és többnyire hitelesen számolt be az itteni történésekről, még egy kérdés adódik: a szintén Mediaworks tulajdonú Somogyi Néplap – Sonline mire számíthat: nyíltan Kaposvár Most-jellegű szemétledobóvá válik, vagy hagyományaihoz híven folytatja opportunista, burkoltan társutas, ál-független működését?

Márciustól márciusig a kaposvári sajtóban: a hallgatás tizenkét pontja

A szájkosáron befér a sajtónapi pogácsa

Néhány jelentéktelen aprósággal készültünk csupán március 15-ére: másodjára már akár hagyománynak is nevezhetnék azt a tizenkettes listát a kaposvári közéletben szerintünk említésre méltó dolgokról, amelyeket a helyi média masszívan elhallgat. Listánkhoz ezúttal mindössze annyit fűznénk, hogy immár hivatkozási alap lettünk: mi vagyunk az ujjal mutogatható okai annak, hogy Kaposváron dúl, mi több, dühöng a sajtószabadság, s így egy okkal több, hogy elég csupán jeleznünk, a mások által elhallgatott témákról hol (hol máshol?) lehetett olvasni. Lassan már félszavakból is értjük egymást. Veheti bárki ünneprontásnak, de, ahogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján sem feltétlenül a pribékeknek kéne az első sorban állni, vagy épp koszorúzni, talán a sajtószabadság napján is ránk fér némi önvizsgálat.

A sajtószabadság kaposvári hősei

Őfelsége ellenzéke, a Somogyi Hírlap

A tegnapelőtti, szokásos „sajtófogadáson” Szita Károly pohárköszöntőt mondván, széles gesztussal körbemutatott: hogy a büdös francba ne lenne sajtószabadság Kaposváron, ’iszen hát itt van a jobboldali, konzervatív sajtó és – mutat a „somogyisokra” – a baloldali-liberális oldal is, hehe. Nem tudjuk, s nem is lényeges, hogy pszichózis kerítette hatalmába, és ezért lebeg egy párhuzamos univerzumban, mint főnöke, a miniszterelnök, vagy az MTVA-tól havonta felnyalt negyedmilliótól ittasodott meg, de a szokott formáját hozta e dicső napon is: ha azt mondjuk, hogy nyilvánosan (és képletesen) levizelte a sajtószabadság sírját, finomak voltunk.