Tag Archives: sajtóviszonyok

Mennybemenetel akciósan: így torzít az országos média, ha a lenézett, lesajnált vidékről van szó

Több lap, mint kolbász…

Az itt következő írás két alapvető okból született: egyrészt szigorúan tartanánk magunkat Kaposvár nagy tanítómesterének, Szita Károlynak örökbecsű mondásához, miszerint „Kaposvár a legjobbat érdemli”, így hírekből, hiteles, árnyalt, a valósághoz legközelebb álló információkból is. Ezt ma már nem kaphatják meg más forrásból. Aztán halálosan unjuk az országos sajtó lekezelő, érzéketlen, dilettánsan szenzációhajhász viszonyát a vidéki történésekhez, s ide kell sorolnunk sajnos az általunk egyébként sokat idézett hvg.hu, Index, 444, Magyar Narancs egyes tudósításait is. A következő két történet utóbbi szomorú jelenséget példázza, azt, hogy a médiumok, melyek hajlamosak – legtöbbször joggal – a politikusokat kárhoztatni a „Nagykörúton belüli” szemléletmód miatt, maguk sem sokkal különbek.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.

Márciustól márciusig a kaposvári sajtóban: a hallgatás tizenkét pontja

A szájkosáron befér a sajtónapi pogácsa

Néhány jelentéktelen aprósággal készültünk csupán március 15-ére: másodjára már akár hagyománynak is nevezhetnék azt a tizenkettes listát a kaposvári közéletben szerintünk említésre méltó dolgokról, amelyeket a helyi média masszívan elhallgat. Listánkhoz ezúttal mindössze annyit fűznénk, hogy immár hivatkozási alap lettünk: mi vagyunk az ujjal mutogatható okai annak, hogy Kaposváron dúl, mi több, dühöng a sajtószabadság, s így egy okkal több, hogy elég csupán jeleznünk, a mások által elhallgatott témákról hol (hol máshol?) lehetett olvasni. Lassan már félszavakból is értjük egymást. Veheti bárki ünneprontásnak, de, ahogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján sem feltétlenül a pribékeknek kéne az első sorban állni, vagy épp koszorúzni, talán a sajtószabadság napján is ránk fér némi önvizsgálat.