Tag Archives: Sólyom Sándor

Nyomozások Rákóczi-ügyben: sikkasztásról, hűtlen kezelésről és csalásról szól a feljelentés

Mikor kezd el Illés és Czimmermann dalolni?

A Rákóczi-saga szimpatikus hőseit a történet azon pontján hagytuk magukra átmenetileg, midőn Szita Károly, a főhős, egy kész, megnyert milliárdos támogatásról lemondva, megvert kutyaként fülét-farkát behúzva nyüszített a közgyűlésen: „most nem érdemeljük meg a stadionfelújítást…” Az amúgy Fidesz-módra minden kudarcát handabandázással elkenő kaposvári polgármestertől szokatlan volt ez a sunyítás, a helyi közügyekben járatos keveseknek is feltűnt: futball-ügyben valami nagyon nincs rendben. És lassan napvilágra is kerülnek a piszkosabbnál piszkosabb részletek arról, hogy miért is retteg ennyire a polgármester, hogy egy lapon említsék a nevét azzal az egyesülettel, amely az életét évtizedekig az ő napi parancsai szerint élte. Szita Károly nyilván tud valamit, de hál’ istennek, és a KAPOS-T egyre bővülő, és egyre aktívabb tábora bizalmának, számos dokumentum már hozzánk is eljut: büntetőeljárások, nyomozások sora indulhat a felszámolás alatt lévő Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft., s persze a felelős személyek ellen.

Nagyfiúk a homokozóban: Kaposvár és Paks polgármestere atomerőművet építenek

„A shownak mennie kell”

Emlékszem, milyen jól szórakozott egy egész tantestület kiváló, ám végtelenül naiv, és a hétköznapi dolgokban teljesen járatlan kollégánkon, mikor az valami rejtélyes okból 1988-ban belépett az MSZMP-be. A buli végén, zárórakor, mikor már az őstagság is kifelé sasszézott, neki fontos lett. Csak ehhez tudnánk hasonlítani Szita Károly minapi akcióját: Kaposvár városa együttműködési megállapodást kötött Pakssal, úgymond „kiaknázandó” a Paks II. vagyis a teljes Európai Unió és a magyar lakosság döntő többsége által ellenzett, feltehetően soha meg nem valósuló atomerőmű-beruházásból lehulló esetleges „lehetőségeket”. Most, a szezon végén, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészből nem lesz semmi, úgy látszik, sikerült tető alá hozni azt a paktumot, amely még talán a szabadföldi karalábétermesztésnél is jobban segíti majd az amúgy nem is létező kaposvári munkanélküliség felszámolását.

2015 kaposvári hőse: a sötét(b)en látó tündér*

Leltárféle a mögöttünk hagyott évről, a lég- és fellegvárakról

Ahogy eddig, úgy nyilvánvalóan 2016 elején sem ússzuk majd meg, hogy mindenféle rendű és rangú, felkent vagy önjelölt megmondók értékeljék a város elmúlt évét: zengenek majd a dicshimnuszok, nem fukarkodnak önmaguk s a jótevők dicséretével, habár évközben is az ön-tömjénfüsttől bűzlik a helyi közélet. És itt most annak kéne következnie, hogy „bár kétségkívül sok figyelemre és elismerésre méltó eredmény született, de…” Nos, mi kivételesen játsszuk azt, hogy nem jövünk ezzel, és nem kérünk bocsánatot sem azért, hogy létezünk, s, hogy nem állunk be nyolcadiknak semmilyen kritikátlanul lelkendező kórusba. Ezért is gondoljuk úgy, hogy „a totális elsötétítés járma alatt nyögő” város hőse, jelképe 2015-ben nem lehet más, mint a címben említett – és Csonka Ibolya által nagyszerűen megformált – mesealak, a sötétben látó tündér.

Megint egy világraszóló siker: Kaposvár önkormányzata újrateremtette a szocialista labdarúgást!

Szita Károly is visszatáncol a stadionfelújítástól?

„Somogy megye labdarúgása haldoklik.” (Sonline, 2015. július 17.)

„A Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke Szita Károly.” www.smfoci.hu

Ebben a két idézetben minden benne van, így nagyjából itt be is lehetne fejezni egy, a fenti témáról szóló cikket, miután messze nem érdemel még ennyi szót sem. Azonban az elmúlt években folyamatosan milliárdos nagyságrendű közpénzt emésztett fel a sportág Kaposváron művelt, sajátos, máshol ismeretlen válfaja, így pusztán közéleti témaként tekintünk rá – ez az egyetlen mentségünk. Nekünk legalább van ennyi.

Futball, bűnözés, politika: a Rákóczi-botrány folytatódik

Fidesz-közeli közvéleménykutató kérdezi Kaposvár polgárait a csapatról

Szita Károly rátett egy-két lapáttal. Nehéz, sőt úgy gondoltuk, egyenesen lehetetlen lesz felülmúlni azt a szégyenletes bohóctréfát, amelynek során nemrég Kaposvár ragyogó intellektusú, erős és rendíthetetlen vezetéséből hülyét csinált egy Sólyom Sándor nevű alvilági figura, akit kis híján akkor hurcoltak el egy újabb börtönbüntetés letöltésére prostitúció és pénzmosás támogatása miatt, mikor ünnepélyes keretek között aláírta Szita Károllyal, Dér Tamással és a jobb sorsra érdemes futballcsapat akkori vezetőjével, Illés Jánossal az együttműködési megállapodást. Ami igazán arcpirító: az említett „urak” már akkor is pontosan tudták, kivel van dolguk, ahogy mi is azt, hogy lesz még miről mesélnünk Rákóczi-ügyben.

Megszakítjuk adásunkat: Szita Károly, Kaposvár polgármestere távozik posztjáról!

Már, ha hinni lehet mai, saját Facebook-oldalán tett kijelentésének. Nem voltak kétségeink afelől, hogy a Rákóczi-ügy tovább bonyolódik, s, ha éppen nem lesz ellapátolni való hó az utakon – köszönhetően az enyhére fordult időjárásnak – szolgáltatnak majd beszédtémát a futballklub körüli turbulenciák. Egyet azért szögezzünk le mielőbb: a profi futball a tömegszórakoztatás egyik bevált, jól működő, életképes és sokaknak örömet szerző formája. Mindenképpen fontos része egy közösség, egy nagyjából száz-, százhúszezres kistérség életének, és mi nagyon-nagyon nem értünk egyet azokkal az érett Kádár-korból ismerős böffenetekkel, hogy „ezeknek egy fillért se”, „mennyenek dógozni”, s így tovább. A profi futballt lehet jól csinálni, lehetnek körülötte szponzorok, akiknek megéri támogatni, s az sem ördögtől való, ha az önkormányzat is beszáll – csak Kaposváron ez valamiért nem akar sikerülni. Az istennek se.

Szájbarágós Rákóczi-update: a hattyú halála, második felvonás

Számítottunk rá, hogy aktualizálni kell mai írásunkat, mivel számunkra valóban az a legfontosabb, hogy olvasóink megértsék, ami a színfalak mögött zajlik. Ezzel – úgy tűnik – egyedül vagyunk a placcon, mert a mellékelt ábra szerint a helyi sajtó más szereplői körülbelül azon a szinten látják át a dolgokat, mint az előző cikkben említett Kapos TV-s interjú szenvedő alanya, aki ezúttal a riporter volt. Amúgy a többség – összetévesztve a távolságtartást a tudatlansággal és a gyávasággal – megelégedett azzal, hogy lehozta azt a közleményt, amit Sólyom Sándor kiadott a Rákóczi honlapján. Egyedül a Somogyi (sonline?) merészkedett kicsit tovább – bár ne tette volna.

Elszállt a Megmentő: Sólyom Sándor, a Tűzben Edzett Férfi elhagyja a hálátlan Kaposvárt

Azt hittük az elmúlt napok már nem hozhatnak röhejesebb fejleményt – persze Simicska Lajost leszámítva – mint Szita Károly szánalmas, az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun megtekintőkörútjaira emlékeztető hószemlélő videóját, melyben mindenről szó esik, azt kivéve, hogy a városban, bármennyi hó is hulljon, a következmények katasztrofálisak. Persze, hogy tévedtünk: az elmúlt napok mindent vivő híre, hogy Sólyom Sándor, a Rákóczi futballcsapat Messiásként várt befektetője szűkszavú közleményben jelentette be: „lemond tulajdonrészéről” az őt ért igaztalan támadások miatt. A két, amúgy szorosan össze nem tartozó információban egy a közös: az említett urak szent meggyőződése, hogy Kaposváron mindenki síkhülye, a különbség csupán, hogy, míg az elsőként említett évtizedek óta ebből él fényesen, Sólyom Sándor csak bepróbálkozott.

Van egy álmom, avagy munkahelyteremtés inspirációkkal és szómágiával: nesze semmi, mondd el sokszor

Már komolyan meglepődnénk, ha lenne egy olyan nap, amikor nem jön szembe valami a régi szép kádári időkből: hol a rezsicsökkentés, hol pedig a teljes foglalkoztatottság pártkongresszusok kötelező dekorációjaként előadott agyréme. Szita Károly városünnepi, évértékelő beszédében most nem a hitről, hanem – végtelenül eredeti módon – álmokról beszélt. Azt mondta, neki is van egy, ebben hasonlítanak ő és ez a Martin Luther King. Sajnos folytatásként a nagyszerű polgárjogi harcoshoz méltatlan, inkább Oravecz Nóra gagyiblogger bárgyúságaira emlékeztető, hurkafesztiválon töltelékként azonnal felhasználható közhelyeket sikerült mellékelnie, lényegében értékelhető konkrétumok nélkül. Most áttért az „erős városról”, meg a „hiszünk egymásban”-ról az aktuális mantrára: „aki dolgozni akar, az kapjon is munkát”. Ez most a fő direktíva, épp itt tart a Habony-művek agytrösztje az MSZMP kongresszusi jegyzőkönyveinek feldolgozásában. Arccal a gyógynövénytermesztés felé, előre a szocializmus építésének „úTJán”.

Rákóczi-inspirációk műfelháborodásra, pávatáncra és a fényes jövőről szóló ígéretekre

Zajlik az élet a kaposvári futballklubnál: a közelmúlt szezonjaiban soha nem szerzett annyi szórakoztató percet hűséges közönségének, mint mostanában. Persze korántsem az volt izgalmas, ami a pályán folyt, hanem, ami körülötte. Amint azt mi is megírtuk, a kórossá vált pénztelenségben és a lassan összeomlás-közeli helyzetben egy, a legkevésbé sem makulátlan múltú üzletember, Sólyom Sándor jelentkezett megmentőként, akivel kapcsolatban csak a fideszes város- és klubvezetés tanúsított némi kincstári optimizmust – még a gyárilag lojális helyi sajtó is meglehetősen tartózkodó volt. A KAPOS-T viselkedéselemző részlege számára roppant tanulságosak voltak Sólyom úr s persze a többi érintett idei első lépései a nagymagyar füves pusztaságban.