Tag Archives: Somogy folyóirat

Csakazértis Müszi … izé, Somogy, avagy megjelent a folyóirat 2018-as első száma, benne némi nekünk címzett üzengetéssel

Új főszerkesztő, régi belterj

Mindez persze hosszú-hosszú hetekkel ezelőtt volt, de, mint az közismert, közbejött egy április nyolcadika, s az azt megelőző és követő témabőség. Így aztán a Somogy legújabb száma – míg meg nem jelenik a második, addig e szóban forgó lesz az – kissé hátrébb szorult a fontossági listán. Mentségünkre szolgáljon, hogy, míg a KAPOS-T oldalain azért olykor sort kerítünk a nagymúltú Berzsenyi Társaság egykor országosan is jegyzett folyóiratának szemlézésére, effélével a helyi médiában sehol nem találkoztunk. A Somogyi Hírlap-Sonline kombóban pl. az elmúlt négy hónapban volt szó a Napút című folyóiratról, a Bárkáról, sőt magáról Szakály Sándorról is, de a Somogyról egy vak hang sem. Teljes a médiabojkott: nem tudjuk, hogy önként vagy parancsra, de lehet, hogy mindez nem független az elnök fideszes képviselőknek címzett kritikájától…

Palackozott történelem: Pálfy Jenő kaposvári fotói 1956-ból, avagy a helytörténet nyomorúsága

Emlékezetfrissítés számos képpel és képtelenséggel

Hét éve, 2010-ben került elő az Agóra (Együd Árpád Művelődési Központ) át-, ill. újjáépítése során a föld mélyéről egy régi, vastag, széles szájú tejesüveg (emlékszik még rá valaki, milyen volt?), melyben ötvennégy fotó lapult, papír-, ill. ún. reprónegatív formában, többségében kiváló minőségben. Az építők átadták a megyei könyvtárnak – tegyük hozzá, anélkül, hogy a kötelező régészeti nyomrögzítést és a lelet pontos helyét dokumentálták volna – amely nyilvánosságra is hozta – tegyük hozzá, anélkül, hogy az egykor híres és elismert helytörténeti részlege érdemben feldolgozta volna. Kicsit talán nem árt feleleveníteni a lelet sorsát, s az azóta történteket.

Padlássöprés 3.: Kaposváron él és virágzik a pártállam szellemisége

A „megyei elvtárs” beszédet rendel

Talán a következő történet a legszomorúbb mind közt, mindenekelőtt, mert Esterházy Péter halálához kapcsolódik, s ezért valószínűleg maradandóbb is lesz: az irodalomtörténet megőrzi. Grecsó Krisztián író, az Élet és Irodalom szerkesztője nyitotta meg Kaposváron az idei Könyvhetet, s az alkalomhoz méltó, súlyos szavakkal illette azt a kultúrpolitikát, amely elsorvasztja, ellehetetleníti az irodalom kötőszövetének, a folyóiratoknak a megjelentetését. És meg is kapta rá a méltó választ, amely pontosan tükrözi, hogy Somogy és Kaposvár egy tapodtat sem közelített Európa és a civilizáció felé az elmúlt évtizedekben. Sovány vigasz, hogy az ország egésze is visszasüllyed lassan erre a szintre: ettől még a szégyen a mienk marad, azoké, akik itt élünk, s még tudunk a szégyentelenek helyett szégyenkezni.

Kulturális folyóirat szögesdrót-körítéssel– megjelent a Somogy második száma

A verejték, a homlok, és ami mögötte nincs

Megígérték, megtették. Tehetnénk mi is úgy, mint a kaposvári-somogyi nyilvánosság döntő része, mely egyszerűen levegőnek nézi őket, de nem: a média maga az üzenet, és nem tükör, hanem valamiféle emésztőszerv, melyből valami egészen más jön ki a végén, hogy finomak legyünk. Az állapota pedig – s ide már értsük a Somogyot is – orvosért kiált. A Somogyi Hírlap degenerált-autista hozzáállásán nem csodálkozunk: nyilván idegenkedik egy kulturális folyóirat által felvetett témáktól az, aki egy Grimm-mesével sem tud megbirkózni. A többiektől viszont – miután elvileg egy, hovatovább árpádsávos zászló alatt vonulnának – elvárható lett volna némi támogatás, ha már ugyanabból a vályúba mérnek nekik. Szakály Sándor azonban még mindig csalódottnak tűnt, pedig a Somogy odatette magát – menekültügyben is.

Megőrizve megszüntetni Takáts Gyula örökségét: megjelent a Somogy

„Tegnapelőtti eszmék a hülyék birodalmában”

Amitől féltünk, bekövetkezett: hosszú-hosszú lendület- és mélylevegő-vétel után végül az Ige testté lőn. Miután korábban számos alkalommal szóltunk a Berzsenyi Társaság és a folyóirat körüli hercehurcákról, nyilván nem engedhetjük meg magunknak, hogy szó nélkül menjünk el e jeles esemény mellett, s „ne helyezzük el a helyi s tágabb kultúrpolitika összefüggésrendszerében”, hogy mindjárt kellően rá is hangolódjunk a nyolcvanas évekbeli terjengős-unalmas stílusra – ha valaki szerény folyóiratkritikánk nyomán sem kapna kedvet a Somogy elolvasására, ne maradjon le semmiről. Amúgy sem fog: a hegyek – finoman szólva – a nagy vajúdás után is csupán egeret szültek. Nem is hozta lázba a helyi médiát – ezúttal talán érthető módon – senki egy szót sem pazarolt rá, pedig már egy hónapos lesz.

A III/III-as érintettséggel alaposan hírbe hozott egykori külügyi államtitkár, Bába Iván lesz a Somogy folyóirat főszerkesztője

Fenti információnk ugyan még nem hivatalos, de, mondhatni, erősen valószínű, ha az illető úr életrajzára vetünk egy pillantást. Túl sok a kapcsolódási pont: Bába dolgozott a Magyar Rádió szerkesztőjeként, akárcsak a lapot kiadó Berzsenyi Társaság új elnökének, Szakály Sándornak a jobbkeze, Kondor Katalin, s amellett, hogy az elmúlt két évtizedben végigjárta gyakorlatilag az összes jobboldali pártot, most, miután Szíjjártó Péter futsalcsapat-társaival töltötte fel a Külügyminisztériumot, s őt a berlini követség helyett az utcára tessékelték, feltűnt a Szakály-féle „Veritas Történetkutató Intézetben”, mint kutató. A hihetetlenül színes és változatos életpályát azonban hiába bogarásztuk át újra és újra, szűkebb pátriánkkal, Somoggyal mindössze egy, szerénynek mondható kapcsolódási pontot találtunk: Bába Iván 1950-ben Teplicén, Csehországban született, ott, ahová az ifjú labdarúgó-reménységünk, Balázs Benjámin épp a napokban szerződött…

Barbárok a kapun belül: tisztújítás vagy tisztogatás volt a Berzsenyi Társaságban?

Amint a forgatókönyvben meg volt írva, valóban lezajlott a napokban a Berzsenyi Társaság tisztújítása, s, ahogy korábbi cikkeinkben, mondhatni „lejátszottuk”: vitéz Szakály Sándor professzor, az új alapítású Veritas Intézet főigazgatója, Orbán Viktor házitörténésze lett a társaság elnöke. Mindenekelőtt azért, mert a nyáron, miután Pomogáts Béla jelezte lemondását, ő katonás egyszerűséggel megüzente: minthogy legfeljebb harminc ilyen-olyan tisztsége, foglalkozása és társadalmi megbízatása van, örömmel vállalja ezt is. Sőt, szívesen kommendál neki kedves személyeket jövendő udvartartásába, akiknek ugyan sem Somogyhoz, pláne Kaposvárhoz, kiváltképp pedig az irodalomhoz semmi közük, viszont ő szeret velük egy levegőt szívni, miután nagyjából hasonlóképpen vélekednek – például a zsidókról. Ügynökmúltjuk okán pedig egyébként is Kaposvár természetes élőhelyül szolgálhat nekik.

Pomogáts Béla politikai és személyi manipulációkkal indokolja lemondását a Berzsenyi Társaság éléről

A pénteken megjelent Élet és Irodalom hasábjain búcsúzik a Berzsenyi Társaságtól Pomogáts Béla akadémikus. 2008-tól, Takáts Gyula halálától töltötte be az elnöki tisztséget. Július 31-ével távozott, ahogy írja a cikkben: „befolyást szerző manipulációk következtében”. Minthogy a derék irodalomtörténész szöveg egészében ugyanilyen homályosan fogalmaz, a KAPOS-T korábbi, e tárgyban megjelent írásaira hivatkozva világítjuk meg a történések hátterét.

A cikk visszatekint az 1904-es indulásra, utalva arra, hogy valójában a leghosszabb ideje működő irodalmi és művészeti társaságról van szó, melyet ugyan 1949-ben Rákosiék feloszlattak, de, mindenekelőtt Takáts Gyulának köszönhetően 1984-ben újjáalakult, s az elmúlt évtizedekben rendezvényeivel, könyvkiadással és a Somogy című folyóirat gondozásával fontos szerepet töltött be a régió és az egész ország kulturális életében.

Minden hozzám tartozik: vitéz Szakály Sándor lesz a Berzsenyi Társaság elnöke?

Sajátos, bizonyos értelemben szokványos fordulatot vett a Berzsenyi Társaság és a Somogy folyóirat körüli – most már egyértelműen kimondhatjuk – hatalmi harc: a Somogy Televízió adta hírül tegnap, hogy Szakály Sándor történész, műkedvelő idegenrendész bejelentkezett a Berzsenyi Társaság augusztus 1-je után megüresedő elnöki posztjára. Így, minden különösebb előzmény nélkül, ohne zsenír, ahogy mondani szokás: végül is gyakran visz erre az útja. „Vitéz” Szakály, a kaposvári kötődésű, a jelenlegi politikai vezetéssel kiváló kapcsolatokat ápoló kurzustörténész nemrég, a város napján kapott Kaposvár Városért kitüntetést, ezt alig néhány nappal előzte meg hírhedt kijelentése, mely szerint a második világháborúban, a kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás „csupán” idegenrendészeti eljárás volt a magyar hatóságok részéről. Ezzel sikerült kiváltania egy közepes nemzetközi botrányt és a magyar történész szakma egyöntetű megvetését.

Lemondott Pomogáts Béla, a Berzsenyi Társaság elnöke

Értesüléseink szerint július 30-i hatállyal lemondott Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. Mint azt korábban megírtuk, a kultúraszerető Fidesz-állam és a helyi döntéshozók „jóvoltából”, az idén már nincs anyagi fedezet a társaság folyóiratának, a Somogynak a kiadására. Ezt a lap idei, első (és utolsó) számában az elnök és a főszerkesztő keserű elköszönő írásaiban szóvá is tette. A szám ugyan megjelent, de a társaság helyi végrehajtói lényegében elérhetetlenné tették azzal, hogy újságárusoknál már nem kapható, a társaság honlapján pedig a szokásoktól és a korábbiaktól eltérően nem olvasható. A belső harc, amelyről szintén szóltunk, úgy tűnik, eszkalálódott: az Újkéry Csaba társelnök és Pomogáts között régóta lappangó ellentétek most felszínre kerültek, s a helyi „trónkövetelő” döntésre kívánja vinni a dolgot. Abban mindenesetre a részletek ismerete nélkül is biztosak lehetünk: amit a konfliktus két főalakja irodalom és művészet alatt ért, az csillagászati távolságra van egymástól.