Tag Archives: Somogy folyóirat

Padlássöprés 3.: Kaposváron él és virágzik a pártállam szellemisége

A „megyei elvtárs” beszédet rendel

Talán a következő történet a legszomorúbb mind közt, mindenekelőtt, mert Esterházy Péter halálához kapcsolódik, s ezért valószínűleg maradandóbb is lesz: az irodalomtörténet megőrzi. Grecsó Krisztián író, az Élet és Irodalom szerkesztője nyitotta meg Kaposváron az idei Könyvhetet, s az alkalomhoz méltó, súlyos szavakkal illette azt a kultúrpolitikát, amely elsorvasztja, ellehetetleníti az irodalom kötőszövetének, a folyóiratoknak a megjelentetését. És meg is kapta rá a méltó választ, amely pontosan tükrözi, hogy Somogy és Kaposvár egy tapodtat sem közelített Európa és a civilizáció felé az elmúlt évtizedekben. Sovány vigasz, hogy az ország egésze is visszasüllyed lassan erre a szintre: ettől még a szégyen a mienk marad, azoké, akik itt élünk, s még tudunk a szégyentelenek helyett szégyenkezni.

Kulturális folyóirat szögesdrót-körítéssel– megjelent a Somogy második száma

A verejték, a homlok, és ami mögötte nincs

Megígérték, megtették. Tehetnénk mi is úgy, mint a kaposvári-somogyi nyilvánosság döntő része, mely egyszerűen levegőnek nézi őket, de nem: a média maga az üzenet, és nem tükör, hanem valamiféle emésztőszerv, melyből valami egészen más jön ki a végén, hogy finomak legyünk. Az állapota pedig – s ide már értsük a Somogyot is – orvosért kiált. A Somogyi Hírlap degenerált-autista hozzáállásán nem csodálkozunk: nyilván idegenkedik egy kulturális folyóirat által felvetett témáktól az, aki egy Grimm-mesével sem tud megbirkózni. A többiektől viszont – miután elvileg egy, hovatovább árpádsávos zászló alatt vonulnának – elvárható lett volna némi támogatás, ha már ugyanabból a vályúba mérnek nekik. Szakály Sándor azonban még mindig csalódottnak tűnt, pedig a Somogy odatette magát – menekültügyben is.

Megőrizve megszüntetni Takáts Gyula örökségét: megjelent a Somogy

„Tegnapelőtti eszmék a hülyék birodalmában”

Amitől féltünk, bekövetkezett: hosszú-hosszú lendület- és mélylevegő-vétel után végül az Ige testté lőn. Miután korábban számos alkalommal szóltunk a Berzsenyi Társaság és a folyóirat körüli hercehurcákról, nyilván nem engedhetjük meg magunknak, hogy szó nélkül menjünk el e jeles esemény mellett, s „ne helyezzük el a helyi s tágabb kultúrpolitika összefüggésrendszerében”, hogy mindjárt kellően rá is hangolódjunk a nyolcvanas évekbeli terjengős-unalmas stílusra – ha valaki szerény folyóiratkritikánk nyomán sem kapna kedvet a Somogy elolvasására, ne maradjon le semmiről. Amúgy sem fog: a hegyek – finoman szólva – a nagy vajúdás után is csupán egeret szültek. Nem is hozta lázba a helyi médiát – ezúttal talán érthető módon – senki egy szót sem pazarolt rá, pedig már egy hónapos lesz.

A III/III-as érintettséggel alaposan hírbe hozott egykori külügyi államtitkár, Bába Iván lesz a Somogy folyóirat főszerkesztője

Fenti információnk ugyan még nem hivatalos, de, mondhatni, erősen valószínű, ha az illető úr életrajzára vetünk egy pillantást. Túl sok a kapcsolódási pont: Bába dolgozott a Magyar Rádió szerkesztőjeként, akárcsak a lapot kiadó Berzsenyi Társaság új elnökének, Szakály Sándornak a jobbkeze, Kondor Katalin, s amellett, hogy az elmúlt két évtizedben végigjárta gyakorlatilag az összes jobboldali pártot, most, miután Szíjjártó Péter futsalcsapat-társaival töltötte fel a Külügyminisztériumot, s őt a berlini követség helyett az utcára tessékelték, feltűnt a Szakály-féle „Veritas Történetkutató Intézetben”, mint kutató. A hihetetlenül színes és változatos életpályát azonban hiába bogarásztuk át újra és újra, szűkebb pátriánkkal, Somoggyal mindössze egy, szerénynek mondható kapcsolódási pontot találtunk: Bába Iván 1950-ben Teplicén, Csehországban született, ott, ahová az ifjú labdarúgó-reménységünk, Balázs Benjámin épp a napokban szerződött…

Barbárok a kapun belül: tisztújítás vagy tisztogatás volt a Berzsenyi Társaságban?

Amint a forgatókönyvben meg volt írva, valóban lezajlott a napokban a Berzsenyi Társaság tisztújítása, s, ahogy korábbi cikkeinkben, mondhatni „lejátszottuk”: vitéz Szakály Sándor professzor, az új alapítású Veritas Intézet főigazgatója, Orbán Viktor házitörténésze lett a társaság elnöke. Mindenekelőtt azért, mert a nyáron, miután Pomogáts Béla jelezte lemondását, ő katonás egyszerűséggel megüzente: minthogy legfeljebb harminc ilyen-olyan tisztsége, foglalkozása és társadalmi megbízatása van, örömmel vállalja ezt is. Sőt, szívesen kommendál neki kedves személyeket jövendő udvartartásába, akiknek ugyan sem Somogyhoz, pláne Kaposvárhoz, kiváltképp pedig az irodalomhoz semmi közük, viszont ő szeret velük egy levegőt szívni, miután nagyjából hasonlóképpen vélekednek – például a zsidókról. Ügynökmúltjuk okán pedig egyébként is Kaposvár természetes élőhelyül szolgálhat nekik.

Pomogáts Béla politikai és személyi manipulációkkal indokolja lemondását a Berzsenyi Társaság éléről

A pénteken megjelent Élet és Irodalom hasábjain búcsúzik a Berzsenyi Társaságtól Pomogáts Béla akadémikus. 2008-tól, Takáts Gyula halálától töltötte be az elnöki tisztséget. Július 31-ével távozott, ahogy írja a cikkben: „befolyást szerző manipulációk következtében”. Minthogy a derék irodalomtörténész szöveg egészében ugyanilyen homályosan fogalmaz, a KAPOS-T korábbi, e tárgyban megjelent írásaira hivatkozva világítjuk meg a történések hátterét.

A cikk visszatekint az 1904-es indulásra, utalva arra, hogy valójában a leghosszabb ideje működő irodalmi és művészeti társaságról van szó, melyet ugyan 1949-ben Rákosiék feloszlattak, de, mindenekelőtt Takáts Gyulának köszönhetően 1984-ben újjáalakult, s az elmúlt évtizedekben rendezvényeivel, könyvkiadással és a Somogy című folyóirat gondozásával fontos szerepet töltött be a régió és az egész ország kulturális életében.

Minden hozzám tartozik: vitéz Szakály Sándor lesz a Berzsenyi Társaság elnöke?

Sajátos, bizonyos értelemben szokványos fordulatot vett a Berzsenyi Társaság és a Somogy folyóirat körüli – most már egyértelműen kimondhatjuk – hatalmi harc: a Somogy Televízió adta hírül tegnap, hogy Szakály Sándor történész, műkedvelő idegenrendész bejelentkezett a Berzsenyi Társaság augusztus 1-je után megüresedő elnöki posztjára. Így, minden különösebb előzmény nélkül, ohne zsenír, ahogy mondani szokás: végül is gyakran visz erre az útja. „Vitéz” Szakály, a kaposvári kötődésű, a jelenlegi politikai vezetéssel kiváló kapcsolatokat ápoló kurzustörténész nemrég, a város napján kapott Kaposvár Városért kitüntetést, ezt alig néhány nappal előzte meg hírhedt kijelentése, mely szerint a második világháborúban, a kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás „csupán” idegenrendészeti eljárás volt a magyar hatóságok részéről. Ezzel sikerült kiváltania egy közepes nemzetközi botrányt és a magyar történész szakma egyöntetű megvetését.

Lemondott Pomogáts Béla, a Berzsenyi Társaság elnöke

Értesüléseink szerint július 30-i hatállyal lemondott Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. Mint azt korábban megírtuk, a kultúraszerető Fidesz-állam és a helyi döntéshozók „jóvoltából”, az idén már nincs anyagi fedezet a társaság folyóiratának, a Somogynak a kiadására. Ezt a lap idei, első (és utolsó) számában az elnök és a főszerkesztő keserű elköszönő írásaiban szóvá is tette. A szám ugyan megjelent, de a társaság helyi végrehajtói lényegében elérhetetlenné tették azzal, hogy újságárusoknál már nem kapható, a társaság honlapján pedig a szokásoktól és a korábbiaktól eltérően nem olvasható. A belső harc, amelyről szintén szóltunk, úgy tűnik, eszkalálódott: az Újkéry Csaba társelnök és Pomogáts között régóta lappangó ellentétek most felszínre kerültek, s a helyi „trónkövetelő” döntésre kívánja vinni a dolgot. Abban mindenesetre a részletek ismerete nélkül is biztosak lehetünk: amit a konfliktus két főalakja irodalom és művészet alatt ért, az csillagászati távolságra van egymástól.

Sírva röhög a magyar – július első hetében is

… sok egyéb mellett azon, hogy naponta kénytelen látni: a határ tényleg a zselici csillagos ég, már ami a kormánypárti-fideszes-jobboldali tányérnyalók képmutatását és álszentségét illeti. Néhány hete írtuk meg, hogy a nagy múltú Somogy, a megye és Kaposvár egyetlen folyóiratának szerkesztői lényegében elköszöntek olvasóiktól, miután idén már nincs pénz a lap kiadására, hála az NKA és L. Simon László államtitkár, valamint a helyi fideszes politikusok szellemi értékek iránti teljes érzéketlenségének. Most még elegánsan lehetett is egyet rúgni a földön fekvőbe, amúgy Magyar Nemzetes módra. Felséges módon szórakozhattunk azon is, hogy milyen ragyogóan meg tudnak – mármint egynémely szellemi és erkölcsi pehelysúlyúak – élni pusztán abból, hogy a tisztelt kaposvári publikum politikai emlékezete nagyjából egy káposztalepke szintjén van, azok pedig, akiknek a dolga lenne ezen emlékezet felfrissítése, lelkiismeretlen kollaboránsok.

Kultúrnyik(haj)ok akcióban: most tényleg megszűnik a Somogy folyóirat?

Már-már menetrendszerűen jönnek a segélykiáltások Somogyból, a négy évtizedes múltú irodalmi folyóirat háza tájáról: 2007 és 2012 után most ismét a megszűnés veszélye fenyegeti, minthogy idénre – a korábbi válságévekhez hasonlóan – állami támogatás híján maradt. A helyzet annyiban tekinthető politikai értelemben pikánsnak a korábbi krízisekhez képest, hogy most – miután éppen a választások idejére esett a vélhetően utolsó szám megjelenése – a krízist még titkolni is próbálja a fideszes megye- ill. városvezetés, és a lapot kiadó, balos elhajlással szintén nem vádolható Berzsenyi Társaság. Rejtegetik a szerkesztők és szerzők által a Somogy saját zsebből finanszírozott idei első számát, pedig csak az utolsó két lapot kellene kitépniük.