Tag Archives: Somogy Megye Közgyűlése

Kínos: halálhírét költötte a megyei önkormányzat az ismert somogyi népzenekutató-karnagynak, miközben a felesége hunyt el

A Kaposvár Most a helyreigazítással együtt nekrológot közöl a nem-elhunytról

Mostos barátaink – mert ott is vannak azért, akik nem szívelik a hisztérika főnökasszonyt és a bugris városházi médiakápókat – hívták fel a figyelmünket arra a csúnya baklövésre, amelyet a Somogy Megyei Közgyűlés, ill. vélhetően annak sajtósa, Kraft Róbert követett el tegnap: szétküldték sajtólistájukra a hírt, hogy id. Tengerdi Győző balatonkeresztúri népzenekutató, a Bárdos Lajos kórus karnagya, a Somogy Polgáraiért Díj kitüntetettje elhunyt. Kisvártatva újabb üzenet érkezett: téves, kéretik törölni, ám ekkor a szenzációra éhes Kaposvár Moston már megjelent.

Őrangyal könyékig a húsosfazékban: Tardi Tamás Ákos viselt dolgai

Közgyűlési alelnök foltos múlttal

Alig kilenc hónap telt el azóta, hogy Tardi Tamás Ákos a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke lett. Ebben, mármint az alelnökségben volt gyakorlata, hiszen korábban, 2015-ig a Fidelitas Országos Választmányánál töltött be ilyen pozíciót. Kilenc hónap alatt néhány jelentéktelen protokolláris megmozduláson kívül csupán egy rosszul sikerült kirohanással vétette észre magát: bár ő a közelében sem járt annak a kaposmérői fórumnak, melyen a helybéliek a polgármesterük által tervezett hulladékfeldolgozó ügyét vitatták meg, utólag felszólította a szervezők által meghívott Pintér Attilát, a tavalyi kaposvári népszavazás kezdeményezőjét, hogy „hagyja békén a somogyi falvakat”. Tardiról két dolgot állítanak biztosan fideszes körökben: egyrészt Gelencsér Attila leghűségesebb szárnysegédje, másrészt pedig fülig sáros olyan zavaros cég-, ill. alapítványi pénzügyekben, melyek évek óta járják az országos médiát.

Kaposmérői fórum-ügy: primitív hazudozás, ostoba rágalmak, lejáratás – nagyjából erre számíthat a közvélemény a Fidesztől és a helyi médiától a következő két évben

Nagystílűen, becsületesen, fontos dolgokról – ahogy tőlük megszoktuk

Sok minden borzolhatja a kedélyeket Kaposváron és környékén, de az, amiből a helyi média Tardi Tamás újdonsült megyei közgyűlési alelnök segítségével nemrég „ügyet” habosított, az biztosan nem. Napjainkban számos építési-bontási hulladékbotránytól hangos a – mi is? – nos, hát a KAPOS-T és tényfeltáró munkája nyomán az országos média, ám e bűncselekményekben az említett helyi erők csupán cinkos hallgatással veszik ki a részüket. Erről mély csend van, viszont hatalmas médiaricsaj bírt kerekedni valami körül, ami csupán Prukner Gábor kaposmérői polgármester és Tardi Tamás főállású Gelencsér Attila-csicska vágyfantáziáinak izzadságos végterméke, nem több.

Háromszoros halleluja: a somogyi média megmentője ismét a fedélzeten!

Kresz, az álláshalmozó isten – frissítve*!

Minden mesében így megy ez: mikor már úgy látszik, hogy végleg összecsapnak a hullámok felettünk, mikor az utolsó szalmaszálat is elsodorja a kapaszkodó kézből a sors könyörtelen hullámverése, akkor felzendülnek az égi harsonák, felrivallnak a kürtök, s alábocsátkozik a szférákból a Megmentő. Most kezdjük igazán szégyellni magunkat kishitűségünkért, midőn szinte élve temettük el nemrég a Somogy Televíziót, feltételezve, hogy ennek az istennek az idejében senki nem fogja betölteni azt az űrt, amit Kresz Lászlónak, a magyar és egyetemes újságírás állócsillagának távozása, és a megyei önkormányzat kapitulációja jelent. Kresz László 2015 novemberében elköszönt Somogytól, ízléses-szerényen felmagasztalva mindazt, amit nyolc éve alatt szerinte eredményként elkönyvelhetett, s, hogy elaltassa éberségünket, célzott rá – ahogy szellemóriás-körökben szokás –, hogy idejét novellái, színikritikái csiszolgatásával tölti majd, s talán egy új regény is születik. Ehhez képest négy napja ismét ott látjuk a nevét a Somogy televízió impresszumában főszerkesztőként. Ő volna a Megmentő, a megújulás letéteményese?

Béke poraira: a megyei közgyűlés tegnapi döntésével kivégezték a Somogy Televíziót

A szálak az Orci útra vezetnek

Alig temettük el a Somogyi Hírlapot – persze csak virtuálisan, hiszen fideszes zombi formájában továbbra is itt fog kísérteni – újabb, a helyi médiavilágot megrázó földindulásról vagyunk kénytelenek beszámolni. A Somogy Megyei Közgyűlés tegnapi zárt ülésén döntött arról, hogy megválik a Somogy Tv-től, ettől a sok szégyenteljes pillanatot okozó, fogantatásától kezdve zűrös kolonctól, amely politikai hasznot nem produkált, ám az évek során annál lelkesebben nyelte a tíz- és százmilliókat – persze közpénzből. A Gyenesei István akkori megyei közgyűlési elnök által 2005-ben létrehozott „megyei televízió” alig több, mint tíz éves fennállása során soha nem volt több, mint aktuálpolitikai kapcarongy. Most viszont, mikor a közgyűlés lényegében és nem túl elegáns módon megszabadult tőle, bár volna rá okunk, nem járunk örömtáncot: emberek, kollégák fogják elveszíteni megélhetésüket, akik nem ezt érdemelték.

Gergő a szopórolleren, avagy sakálok közt lúzer, aki nem somogyvári

Jakó Gergely bukása

Mondhatnánk, újabb szereplő lép le a kaposvári közélet forgószínpadáról, bár a műfaj és a fajsúly egészen más. Ami már egy hete szóbeszéd tárgya volt a városban, az mára társadalmasult: napokon belül, a jövő csütörtöki, 2-i megyei közgyűlésen lemond Jakó Gergely elnök, és helyét Bíró Norbert alelnök veszi át. A Somogyi ezt közlő, két mondatos hírében, mely nem érte meglepetésként a helyi közélet ismerőit, szerepel az az információ is, amely a KAPOS-T-nak már két éve feltűnt: Somogyvár, ill. a vele szomszédos Öreglak levegőjében lehet valami, ugyanis az új elnök Bíró Norbert, Neszményi Zsolt kormánymegbízott, de Gelencsér Attila és Móring József Attila képviselők – akár egy Fidesz-kollégiumi fészekalja – mind e vidékről származnak.

Rémségek kicsiny udvara: kínos alibizés vigasságok helyett

Somogyban sem tér, sem ok nincs a mulatozásra

Nem lehet azzal vádolni Somogy Megye Közgyűlését, hogy túl sok feladatot adna akár nekünk, akár más médiumoknak: már meg sem próbálnak úgy tenni, mintha lenne bármi oka a létezésüknek a világon. Kussolnak, lapítanak, felveszik a jól meg (nem) érdemelt kis apanázsukat, olykor – persze óvatosan, nem túl nagy feltűnést keltve – feszítenek egyet-egyet valami kimódolt ünnepfélén a műszálas bocskaikban, plecsniket osztanak saját, néhány, szigorúan belső köreikből való sarlatánnak, akkurátusan lepusztítják a büféasztalt, s újabb fél évre téli (nyári) szállásra vonulnak. A Vigasságok Udvara megnyitása után viszont az az érzésünk: leginkább örülnünk kéne ennek, hogy hála a Fidesznek – legalább virtuálisan – eltűntek a közéletből, és nem engedik őket semmihez nyúlni.

Levéltár-blues cimbalomra, brácsára, műszálas bocskaira és néhány élősködőre

Lassan lezárul a történet, s, habár még vehet fordulatokat, az már biztos: most elköltözik a város és a megye legnagyobb múltú kulturális intézménye eredeti, kétszáz éves helyéről, s ezzel egy korszaknak vége. Számos cikkben foglalkoztunk az üggyel, annak ellenére, hogy nem sok kétségünk volt afelől: nincs a világon olyan észérv vagy érzelmekre ható, ami kibillenthetné eltökéltségükből a hülyék hadseregét, azokat, akik láthatóan büszkék arra, hogy idiotizmusuk más hülyék szemében céltudatosságnak, magabiztos lendületnek tűnik. Be fogják fejezni, amit elkezdtek, és az is világos, hogy kicsiben pontosan ugyanaz történik, mint az országgal: néhány jó szándékú, ám erőtlen megszólaláson kívül a külvilágot tökéletesen hidegen hagyja, hogy mi történik Kaposváron. „Ha nektek ez jó, hát legyen a levéltár a Donnerben, a Bartók iskola egykori épületében. Szevasztok.”

Megyenapi feszengés: huszárok, kitüntetési blamázs és több, mint kínos megszólalások

Hovatovább azt tanácsolnánk Habony Árpád helybéli alteregója helyében fideszes kuncsaftjainknak, hogy legközelebbi rendezvényükön próbáljanak meg teljes csendben maradni. Van ez a némajátéknak nevezett műfaj, amelyben pl. Hamlet eljátszatta a vándorszínészekkel apja meggyilkoltatását, uccu, neki. Kínosabb, röhejesebb ugyanis már az sem lehetne, ha Jakó Gergely, Mátrai Márta és a többiek valami pantomimszerű performansz keretében ünnepelték volna meg a megyenapot, ha már rágörcsöltek, és beszédes taglejtésekkel, tánclépésekkel fejezték volna ki emelkedettségüket, adták volna át a kitüntetéseket az alkalomhoz illően pipiskedő kiválasztottaknak. A jelenlévők jól szórakoztak volna, a megye közvéleménye pedig nem kényszerül szembenézni azzal, hogy választott politikusainak helyzetértékelése leginkább egy végstádiumú Alzheimer-kóros autistáéra emlékeztet.

Barbárok a kapuk előtt: múzeum után pusztuljon a levéltár?

Semmi nem mutatja jobban a Fidesz és kapcsolt részei kultúraellenességét, mint a helyét nem találó Somogy Megyei Közgyűlés bolyongásának újabb állomása: az Odüsszeuszt és Kolumbusz Kristófot megszégyenítően nyughatatlan szervezet ismét költözik. 2011 végén befészkelték magukat a volt megyeházára, kitúrták és szanaszét szórták a városban a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményét és osztályait, a vezetők berendeztették irodáikat a múzeum gyűjteményéből származó bútorokkal, festményekkel, s most, alig több, mint két év után ismét odébbállnak. Kivételesen nem az Azori szigetekre lesz a séta: a Somogy Megyei Levéltár dolgozói és gyűjteménye penderülnek ki a hóra a fogyatkozó, funkcióját és hatalmát vesztett, egyre szánalmasabban vergődő „megye” újabb akciója nyomán.