Tag Archives: Somogy TV

Béke poraira: a megyei közgyűlés tegnapi döntésével kivégezték a Somogy Televíziót

A szálak az Orci útra vezetnek

Alig temettük el a Somogyi Hírlapot – persze csak virtuálisan, hiszen fideszes zombi formájában továbbra is itt fog kísérteni – újabb, a helyi médiavilágot megrázó földindulásról vagyunk kénytelenek beszámolni. A Somogy Megyei Közgyűlés tegnapi zárt ülésén döntött arról, hogy megválik a Somogy Tv-től, ettől a sok szégyenteljes pillanatot okozó, fogantatásától kezdve zűrös kolonctól, amely politikai hasznot nem produkált, ám az évek során annál lelkesebben nyelte a tíz- és százmilliókat – persze közpénzből. A Gyenesei István akkori megyei közgyűlési elnök által 2005-ben létrehozott „megyei televízió” alig több, mint tíz éves fennállása során soha nem volt több, mint aktuálpolitikai kapcarongy. Most viszont, mikor a közgyűlés lényegében és nem túl elegáns módon megszabadult tőle, bár volna rá okunk, nem járunk örömtáncot: emberek, kollégák fogják elveszíteni megélhetésüket, akik nem ezt érdemelték.

Gergő a szopórolleren, avagy sakálok közt lúzer, aki nem somogyvári

Jakó Gergely bukása

Mondhatnánk, újabb szereplő lép le a kaposvári közélet forgószínpadáról, bár a műfaj és a fajsúly egészen más. Ami már egy hete szóbeszéd tárgya volt a városban, az mára társadalmasult: napokon belül, a jövő csütörtöki, 2-i megyei közgyűlésen lemond Jakó Gergely elnök, és helyét Bíró Norbert alelnök veszi át. A Somogyi ezt közlő, két mondatos hírében, mely nem érte meglepetésként a helyi közélet ismerőit, szerepel az az információ is, amely a KAPOS-T-nak már két éve feltűnt: Somogyvár, ill. a vele szomszédos Öreglak levegőjében lehet valami, ugyanis az új elnök Bíró Norbert, Neszményi Zsolt kormánymegbízott, de Gelencsér Attila és Móring József Attila képviselők – akár egy Fidesz-kollégiumi fészekalja – mind e vidékről származnak.

Együtt-sajtótájékoztató: külföldről akar gumihulladékot Kaposvárra hozni a Homatech?

Sokasodnak a kérdőjelek

Sajtótájékoztatót tartott az Együtt – Korszakváltók Pártja tegnap, melynek egyetlen témája a kaposvári fideszes többségű közgyűlés és a Homatech Zrt. által Kaposvárra telepítendő gumihulladék-feldolgozó üzem kérdése volt. Szigetvári Viktor pártelnök hangsúlyozta: a párt nem az iparfejlesztés, nem a munkahelyek számának bővülése ellen foglal állást, hanem azokat a beruházásokat támogatja, amelyek hosszú távon, a dolgozók és a lakosság egészségét nem veszélyeztető munkahelyeket hoznak létre. Pintér Lóránd kaposvári választókerületi elnök pedig kiemelte: a kormányhatározattal jóváhagyott, 2014-2020 évekre vonatkozó Országos Hulladékgazdálkodási Terv c. dokumentum szerint Magyarországon évente 35-40 ezer tonna gumihulladék képződik, ezzel szemben a feldolgozói befogadóképesség az évi 70 ezer tonnát is eléri. Ez azt jelenti, hogy jelenleg semmi szükség új feldolgozói kapacitásra, s ezzel együtt az a kérdés is felvetődik: honnan kívánja beszerezni a Homatech Zrt. a gumihulladékot? Külföldről?

Putyin ügynökei Kaposváron: ha egyszer Gelencsér valakit becsatornáz…

Fidesz-fanclub vállalkozóknak?

Woody Allen, a hivatásos szállóige-készítő nagyiparos egyik korai remeke így szólt: „soha nem lennék tagja egy olyan klubnak, amely felvenne engem a tagjai közé”. Ha viszont az ember reménytelenül vágyakozik magánál jobb társaságra, legjobb, ha követi Gelencsér Attila példáját, és alapít egy múlhatatlanul fontos gittegyletet, amelynek tagságánál csak egy dolog kínosabb: kimaradni belőle. Nincsen szó arról, hogy mostantól árnyékként követnénk a parlament legkifinomultabb entellektüeljét, viszont nem hagynánk szó nélkül – már csak a jegyzőkönyv kedvéért sem – a politikai pótcselekvést, a vállalkozók primitív provokálásának legújabb, a legkevésbé sem eredeti ötletét. Az pedig egyenesen szórakoztató, hogy akár két kiéhezett kóbor eb, úgy kapkodja ki egymás szájából a csontig lerágott ötleteket Szita Károly és Gelencsér Attila.

Propagandisták készültségben: a Kapos tv figyel téged

Éberség, csicska, szerelem

A tavalyi év szinte teljes egészben a voksolásról szólt, szép egyenletesen elterítve egész évre a parlamenti, EU-s és az önkormányzati szavazási tébolyt. Habár a közvélemény-kutatások nem jeleztek semmi jót a kormány és a Fidesz ellenfeleinek, azért ők, ahogy semmit, ezt sem bízták a véletlenre. Simicska még vígan üzemeltette hirdetőoszlopait, a postaládákból szinte kidőltek a drága, fényes műnyomóra készült brosúrák, és persze nem tétlenkedtek a helyi média szorgos munkatársai sem: be- és kitakartak, túlhangsúlyoztak és negligáltak, kiszíneztek, megmutattak és feltüntettek jó és rossz színben, ahogy a kedves megrendelő parancsolta. Többnyire persze már maguktól is tudták, mit várnak tőlük. Aztán eljött a 2015, a békés, nyugodt továbbépítkezés ideje (ezalatt persze az üzemszerű lopást kéretik érteni), s a helyi média a várt enyhe konszolidáció helyett ugyanazt folytatta, amit a választási évben: a „felperzselt föld” módszerét.

Kulturális folyóirat szögesdrót-körítéssel– megjelent a Somogy második száma

A verejték, a homlok, és ami mögötte nincs

Megígérték, megtették. Tehetnénk mi is úgy, mint a kaposvári-somogyi nyilvánosság döntő része, mely egyszerűen levegőnek nézi őket, de nem: a média maga az üzenet, és nem tükör, hanem valamiféle emésztőszerv, melyből valami egészen más jön ki a végén, hogy finomak legyünk. Az állapota pedig – s ide már értsük a Somogyot is – orvosért kiált. A Somogyi Hírlap degenerált-autista hozzáállásán nem csodálkozunk: nyilván idegenkedik egy kulturális folyóirat által felvetett témáktól az, aki egy Grimm-mesével sem tud megbirkózni. A többiektől viszont – miután elvileg egy, hovatovább árpádsávos zászló alatt vonulnának – elvárható lett volna némi támogatás, ha már ugyanabból a vályúba mérnek nekik. Szakály Sándor azonban még mindig csalódottnak tűnt, pedig a Somogy odatette magát – menekültügyben is.

Közgyűlés, Csiky, börtön, Donner, média: mindenki hozta a formáját

Akciós polgármesteri bölcsesség: “nem kell mindenről tudnia a közgyűlésnek…”

Úgy tűnik, a KAPOS-T-nak sikerült kissé felkavarni a kaposvári pocsolyát az utóbbi hetekben: a közgyűlésen rendre azok a témák kavartak vitát, melyeket ezidőtájt mi is tárgyaltunk. Nyilván voltak egybeesések, de ennyi véletlen nincs. A közgyűlés fő témája a költségvetés újabb módosítása volt – ellenzéki korában szokta mondani a Fidesz erre, hogy „költségvetés megbukott” – s most ráadásul valóban az alultervezettség és a polgármester új és újabb, olykor kissé hagymázas ötletei voltak a változások forrásai. Jó szokása szerint Szita Károly hisztériázott egy-egy sort, ha értékelhető választ nem tudott adni, s néha már az volt az érzésünk: nem angol nyelvtanfolyamra, indulatkezelési tréningre kellene költenie az adófizetők pénzét.

Négysávos, gyorsforgalmi: na, ez nem vezet Kaposvárra…

Gelencsér: „elkerüli Somogybabodot, ezért hívják Somogybabod elkerülőnek”

A fenti magvas bölcsességből is kiderül: zsenik járnak közöttünk, Fidesz-képviselőnek álcázva magukat. Nem tölt el bennünket különösebb elégedettséggel, ha egyszer-egyszer (na, jó: szinte mindig) kiviláglik: írásainkban helyesen következtettünk, s a tények utólag minket igazolnak. Miután a 67-es út nekünk is afféle kiemelt „projektünk”, számos alkalommal elmondtuk: a témában elhangzott politikusi ígéretek és nyilatkozatok jellemzően köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal, s leginkább annak elkendőzésére szolgálnak. Így pl. Gelencsér Attilának a tegnapi, Somogy Tv-ben nyújtott alakítása is, habár felületes szemlélő számára akár tűnhetett úgy is, hogy az érdemdús kaposvári honatya éppenséggel a KAPOS-T kottájából énekel.

A sajtószabadság kaposvári hősei

Őfelsége ellenzéke, a Somogyi Hírlap

A tegnapelőtti, szokásos „sajtófogadáson” Szita Károly pohárköszöntőt mondván, széles gesztussal körbemutatott: hogy a büdös francba ne lenne sajtószabadság Kaposváron, ’iszen hát itt van a jobboldali, konzervatív sajtó és – mutat a „somogyisokra” – a baloldali-liberális oldal is, hehe. Nem tudjuk, s nem is lényeges, hogy pszichózis kerítette hatalmába, és ezért lebeg egy párhuzamos univerzumban, mint főnöke, a miniszterelnök, vagy az MTVA-tól havonta felnyalt negyedmilliótól ittasodott meg, de a szokott formáját hozta e dicső napon is: ha azt mondjuk, hogy nyilvánosan (és képletesen) levizelte a sajtószabadság sírját, finomak voltunk.

A Putyin-koszorúzás és a kommunizmus áldozatai: szégyen szilárd erkölcsi alapokon, gránitba vésve

Kívánjuk – és teszünk is róla –, hogy ezt a jeles napot, az Árulás és Szégyen napját, ezt a február 17-ét, melyet minden, tisztességes, hazáját szerető magyar ember lelkébe a gyalázat füstölgő parazsa égetett, sokáig ne felejtse el a közgondolkodás. Mostantól – s egy mondat erejéig hagyjuk, hogy bennünk lakó piciny, bibircsókos-szőrös-patás Bayer Zsolt átvegye az irányítást – „befoghatja a mocskos, büdös, rothadó fogakkal dekorált ótvaros pofáját” mindenki, aki eddig tele szájjal kommunistázott, moszkovitázott, aki a mostani kurzus támogatójaként ’56 hőseit a szájára merte venni, netán beszédet mondott a mementójuknál, aki valaha munkásőrözött vagy pufajkásozott már egy zaftosat, s bárki, aki még mindig ott tart, hogy a mai baloldalt azonosítja a ’90 előtti rendszerrel. Nekik üzent Vlagyimir Putyin és persze elsősorban Orbán Viktor az itt látható képpel tegnap. S mostantól fogva Schenk Jánosnak, a Kaposvár Most retardált bloggereinek, a Somogy és Kapos Tv-k tányérnyalóinak, Szakály Sándornak és a Berzsenyi Társaság szépen alakuló ügynökhálózatának, Szigetvári Györgynek vagy a Somogyi Hírlap minden kurzust kiszolgáló szürke egereinek elég megmutatni: ezek vagytok.