Tag Archives: Somogy TV

Négysávos, gyorsforgalmi: na, ez nem vezet Kaposvárra…

Gelencsér: „elkerüli Somogybabodot, ezért hívják Somogybabod elkerülőnek”

A fenti magvas bölcsességből is kiderül: zsenik járnak közöttünk, Fidesz-képviselőnek álcázva magukat. Nem tölt el bennünket különösebb elégedettséggel, ha egyszer-egyszer (na, jó: szinte mindig) kiviláglik: írásainkban helyesen következtettünk, s a tények utólag minket igazolnak. Miután a 67-es út nekünk is afféle kiemelt „projektünk”, számos alkalommal elmondtuk: a témában elhangzott politikusi ígéretek és nyilatkozatok jellemzően köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal, s leginkább annak elkendőzésére szolgálnak. Így pl. Gelencsér Attilának a tegnapi, Somogy Tv-ben nyújtott alakítása is, habár felületes szemlélő számára akár tűnhetett úgy is, hogy az érdemdús kaposvári honatya éppenséggel a KAPOS-T kottájából énekel.

A sajtószabadság kaposvári hősei

Őfelsége ellenzéke, a Somogyi Hírlap

A tegnapelőtti, szokásos „sajtófogadáson” Szita Károly pohárköszöntőt mondván, széles gesztussal körbemutatott: hogy a büdös francba ne lenne sajtószabadság Kaposváron, ’iszen hát itt van a jobboldali, konzervatív sajtó és – mutat a „somogyisokra” – a baloldali-liberális oldal is, hehe. Nem tudjuk, s nem is lényeges, hogy pszichózis kerítette hatalmába, és ezért lebeg egy párhuzamos univerzumban, mint főnöke, a miniszterelnök, vagy az MTVA-tól havonta felnyalt negyedmilliótól ittasodott meg, de a szokott formáját hozta e dicső napon is: ha azt mondjuk, hogy nyilvánosan (és képletesen) levizelte a sajtószabadság sírját, finomak voltunk.

A Putyin-koszorúzás és a kommunizmus áldozatai: szégyen szilárd erkölcsi alapokon, gránitba vésve

Kívánjuk – és teszünk is róla –, hogy ezt a jeles napot, az Árulás és Szégyen napját, ezt a február 17-ét, melyet minden, tisztességes, hazáját szerető magyar ember lelkébe a gyalázat füstölgő parazsa égetett, sokáig ne felejtse el a közgondolkodás. Mostantól – s egy mondat erejéig hagyjuk, hogy bennünk lakó piciny, bibircsókos-szőrös-patás Bayer Zsolt átvegye az irányítást – „befoghatja a mocskos, büdös, rothadó fogakkal dekorált ótvaros pofáját” mindenki, aki eddig tele szájjal kommunistázott, moszkovitázott, aki a mostani kurzus támogatójaként ’56 hőseit a szájára merte venni, netán beszédet mondott a mementójuknál, aki valaha munkásőrözött vagy pufajkásozott már egy zaftosat, s bárki, aki még mindig ott tart, hogy a mai baloldalt azonosítja a ’90 előtti rendszerrel. Nekik üzent Vlagyimir Putyin és persze elsősorban Orbán Viktor az itt látható képpel tegnap. S mostantól fogva Schenk Jánosnak, a Kaposvár Most retardált bloggereinek, a Somogy és Kapos Tv-k tányérnyalóinak, Szakály Sándornak és a Berzsenyi Társaság szépen alakuló ügynökhálózatának, Szigetvári Györgynek vagy a Somogyi Hírlap minden kurzust kiszolgáló szürke egereinek elég megmutatni: ezek vagytok.

Útügyeink félúton: csapataink sarcban állnak, a kormánynak elmentek otthonról

Vannak vidékek, ahol magas és megbízható a társadalmi szervezettség, jól működnek az intézmények, beleértve a fékeket és ellensúlyokat, és az infrastruktúra sem szomáliai szintű. Ők a jódli és a sörfesztivál mellett arról híresek, hogy nagyjából két évnek kellett, ill. kell eltelnie, míg a tervből, hogy személygépkocsikra is érvényes útdíjat vezetnek be, valóság lett, vagy lesz. Szegények. Arról ne is beszéljünk, hogy a mértéke jövedelem- és hasznosság-arányosan a magyarénak kb. egytizenketted része, hiszen nincs már olyan Facebook-polgár, aki legalább nyolc-tíz ismerősétől ne kapta volna meg az erről szóló képecskét. Tehát nagyjából annyi, mintha Magyarországon 43 és félezer helyett 3600 forintot kéne egy éves, az egész országra érvényes, korlátlan matricáért fizetni. Nyilván ezért nem törtek ki jelentősebb utcai megmozdulások az intézkedés nyomán – Ausztriában és Németországban. „Sag schon…”, mi az nekik…

Nem középiskolás fokon: az ötdiplomás Gelencsér Attila évet értékel a Somogy Tv-ben

Bizony nem középiskoláson, hanem inkább a nemrég elkészült, az újgazdag negyed fényét emelő Gelencsér-rezidencia közelében lévő kisegítő iskolakomplexum nívóján. Hogy ez most a friss, tegnapi műsor elkövetőit jellemzi – beleértve a képviselő urat – vagy arra utal, hogy ők mennyire becsülik azokat, a konkrétan kaposvári, ill. somogyi polgárokat, akikhez szólni kívánnak, mindenki döntse el maga, akár a műsor megtekintése után. Persze, mivel mindezt csak mentális és fizikai épségük kockára tételével tehetik, segítünk: bár a nevezett Fidesz-pártszócső műsorai kifejezetten a „bottal piszkálós” kategóriába tartoznak, sorra vesszük néhány kijelentését, melyek persze köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Tesszük ezt azért, mert egy percre sincs módunkban eltekinteni eredeti céljainktól: bemutatni, kik is képviselik ezt a várost hosszú idő óta.

A helyi média olcsó kis játékai – messziről, Budapestről nézve

Mint azt már korábban számos alkalommal megírtuk, Kaposváron a helyi médiumok munkatársai – természetesen „felsőbb utasításra” – 2014. január elsejétől teljes blokád alá vették a baloldali ellenzéket. Ez megnyilvánult többek közt abban, hogy a kaposvári városháza sajtósát, Répás Orsolyát nevezték ki a Kapos Tv vezetőjévé, elődjének, Katona Józsefnek legnagyobb titokban tartott, politikai okokból történő kirúgása után. Erről a KAPOS-T tájékoztatta az ország nyilvánosságát, tőlünk vették át az információt a mértékadó, milliós olvasottságú médiumok. A helyi napilap, a Somogyi Hírlap is hallgatott erről, ahogy mindenki más, s e tényt nehéz elvonatkoztatni attól, hogy épp január elsejével kapott új, a korábbinál jóval kedvezőbb feltételeket a napilap kiadója székházuk bérlésére – kitől mástól, mint a fideszes vezetésű önkormányzattól. Hatalmas tévedés azonban azt hinni, hogy mindez csupán Kaposváron érzékelhető: az országos politikában, közéletben pontosan tudják, mi folyik itt, ahogy ez Szigetvári Viktornak, az Együtt 2014-PM társelnökének ma reggel az ATV-nek adott interjújából is kiderült.

Médiaetika Dér Tamás és „kaposvári Fidesz-cselédsajtó” módra

Miért? Mit vártál? Így kommentálta az egyik érintett azokat a „tudósításokat”, amelyek ma, a baloldali összefogás pártjainak sajtótájékoztatója után megjelentek a Kaposvár Most, a Kapos és a Somogy TV-k híradóiban és internetes felületein. Nyilván nagyjából ezt, bár bennünk pislákolt valami halvány reményféle, hogy talán, végre, most az egyszer valami eredetibb, kreatívabb megoldással állnak elő. Csalódtunk, maradt a régi, bevált módszer: megjelenünk egy ellenzéki sajtótájékoztatón, aztán elszaladunk és megkérdezzük a Fideszt, hátha van valami szellemdús hozzáfűzni valója. És láss csodát, van nekik.

Rákóczi-nóta a megyei harmadosztályban: unortodox sajtószemle július második hetében

Olvasóink közül többen szóvá tették már, hogy (túl) sokat foglalkozunk a helyi sajtóval. Ez természetesen nem véletlen, hiszen kezdettől és számtalanszor hangsúlyoztuk: a kaposvári sajtóviszonyok még a magyar vidéki átlaghoz képest is durván egyoldalúak, gondoljunk a Somogy TV izzadságszagú szervilizmusára, a Kapos TV meghitt viszonyára Magyarország szellemi dögkútjával, az Echo TV-vel, a Kapos Extra-Kaposvár Most ikrek bulvármoslékban úszkáló sunyi Schenk-Zichy-féle Fidesz-propagandájára, s persze a Somogyi Hírlapra, ahol a hetvenes évek pártújságírásának szellemében evickélnek a hatalom farvizén. Arra azért felhívnánk a figyelmet, hogy mi mindig ügyekről, esetekről beszélünk, csak – másokkal ellentétben – azt is megvizsgáljuk, hogy ezeket hogyan (vagy hogyan nem) mutatja be a helyi média, s azt, milyen kárt tudnak okozni látszólag jelentéktelen kis aljasságaikkal.

Kapos TV: lapát, cenzúra, lapítás

Két-három évtizede még divatos foglalkozás volt a kremlinológusé: a brezsnyevi pangás éveiben az elnyomó szovjethatalom fellegvárából, a Kremlből kiszivárgó híreket lesni, abból ókori madár- és béljósokhoz hasonló egzaktsággal következtetéseket levonni menőségnek számított. Ma már korántsem az, hiszen az orosz sajtó sok szempontból szabadabb, mint a magyar. Csak egy szegény fideszes kurzustörténész, Kun Béla unokája felejtette ott magát, mint a japán katona az indonéz dzsungelben.

Kaposváron azonban hamarosan „új életre kelhet a kihalófélben lévő szakma”, hogy ne rugaszkodjunk el túlságosan a vidéki újságírás bevett szófordulataitól: a helyi hatalomnak és lakájmédiának kiszolgáltatott polgár ugyan most (még) nem kénytelen lesni a városháza erkélyét, hogy következtetni próbáljon a (szín)falak mögött zajló piszkos játszmákra, de már arra sem számíthat, hogy a „hiteles, sokoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatására” súlyos, százmilliónyi közpénzt elherdáló helyi hatalom épp ebben a tárgyban teljesítené alkotmányban és törvényekben rögzített kötelezettségét.