Tag Archives: Somogyi Hírlap

Elszólta magát a csipetcsapat: milyen tulajdonosi kör is áll a 74nullanulla mögött?

A Kaposvár Most kistestvére is ringbe száll

Előre bocsátanánk, hogy ez az írás nem kíván állást foglalni abban a vitában, amely Takács Richárd jobbikos megyei közgyűlési képviselő helyi sajtóban többször idézett, forradalomra, ill. akasztásra utaló állítólagos Facebook-bejegyzése körül zajlott, már csak azért sem, mert ez egyelőre több jogi eljárás tárgya, melyeknek megvárnánk a kimenetelét. Az azonban mindenképpen tanulságos, ahogyan az egyes orgánumok kezelték-kezelik az ügyet, s miután nekünk kiemelt, habár nem túl hálás és kedves témánk a kaposvári médiahelyzet, beszélünk róla. Pontosabban nem is erről, hanem arról a felelősségről, amelyet a ránk zúduló, egyre gyanúsabb állagú információözön elindítói vagy közvetítői viselnek. Illetve, mint ez hőseink: a 74nullanulla és a „mögötte álló” cég esetében kiderült, nem viselnek.

Somogyi-skizofrénia: a rendes Fidesz-kommunista hazudik, lop és a végtelenségig képmutató

A Mészáros-kanászkürt is fog néha fals hangokat

Pontosan tudjuk – s már néhányszor szóvá is tettük – hogy olvasóink nem túlzottan kedvelik a „Médium” rovatban megjelenő írásokat. Érteni is véljük: ahogy egy színész, az újságíró se kritizálja a másikat. Csak ott sántít a logika, hogy mi csupán harmadosztályú propagandistákat látunk, olyanokat, akik életükben nem írtak le két érvényes mondatot sem. Újságírókkal vitatkoznánk – ha volnának, s ha volna miről. Jelenségeket írunk le, olyanokat, mint az itt következő kis történet, amelyből levonhatja mindenki a tanulságokat, amellett persze, hogy a cikkeinkben leírtaknak bárki utána nézhet. Egy mondatban: Lengyel Somogyi-főszerkesztő eljátssza a szuperokos, nem mellesleg liberális gondolkodót némi plágium közbeiktatásával a Facebook-oldalán, újságjából pedig közben ömlik a mocsok.

Farizeusok bálja a Szivárványban: „távozzatok tőlem az örök tűzbe, ti átkozottak…”

Szerecsenmosdatás Somogyi Hírlap-módra

Ma ismét kaphattunk egy kis ízelítőt abból, ami a hamarosan beinduló kampányban várható majd: a tegnapi városnapi „ünnepség” előtt, amely persze nem más, mint egy újabb alkalom a polgármesteri személyi kultusz ápolására, tüntetni merészelt néhány ellenzéki – párt – Szita Károly ellen, akiből ország-világ előtt éppen saját szervezete csinált hülyét. Kiderült, mint ismeretes, hogy az elmúlt évben több, vagy 2300 migránst – s most direkte ezt a szót használjuk – fogadott be a kormány, mint ami ellen több száz milliárd forint elköltésére alkalmat teremtő Soros-kampányban Brüsszel ellen ágált. Erre a nyilvánvaló ellentmondásra persze egy szót sem vesztegetett Lengyel János, a Somogyi főszerkesztője, a demonstrációra viszont annál többet: dühödt filippikában kérte ki magának, hogy bárki meggyalázza a szent ünnepet.

Gyerekek, buli, vízi parádé: Szita Károly megszemlélte a tiszteletére bemutató úszást tartó kisiskolásokat

Biodíszlet 2.0, ezúttal úszósapkában

Két uszodai botrány is borzolta a kedélyeket ma: az egyik Budapesten, a másik Kaposváron. Az egyik felvert némi port, a másik viszont – a nagyobb – úgy simult bele a helyi közélet áporodott, dohos-penészes atmoszférájába, ahogy több mint két évtizede minden, amit Szita Károly művel. Budapesten a NER-elit kultikus helyéről, az Oxygen Wellnessről derült ki, hogy eredetileg általános iskolás kisgyermekek úszásoktatását is szolgálnia kellett volna, de aztán a Habony-Rogán-Seszták érdekkör elintézte, hogy a kicsik inkább a busszal fél órányira lévő másik uszodába járjanak. Kaposváron viszont csupán annyi történt, hogy Szita Károly polgármester tiszteletére vízi parádét rendeztek több száz kisiskolás részvételével, melynek csupán egyetlen célja volt: a helyi médiában bemutatni, hogy a drága polgármester bácsi milyen jótéteményekkel is halmozza el a jövő kis Fidesz-szavazóit.

Száj, száj, sólyomszárnyon: enyhén perverz politikai kvízjáték a Somogyiban

Újabb állomás a totális szellemi leépülés felé vezető úton

Nem hinnénk, hogy sokan volnának, akiknek az emberi száj közeli, hangsúlyos ábrázolását vagy akár említését minimum másodjára ne a szexualitással társítanák. (Elsőre persze, magyarok lévén, nyilván a csülkös pacallal.) És ezekben a vészterhes időkben, mikor egy eltévedt pillantásnak is végzetes következményei lehetnek, veszélyes ez. Ilyenkor még a nagyon egyértelmű dolgokat is hajlamosak vagyunk félreérteni, főleg, ha egy, amúgy világéletében prűd és álszent, a pártállamból ittfelejtett megyei újság kezd disznólkodni. Mintha egy ministránsgyerek a misén a merevedése igénybe vételével himbálná a turibulumot. A Habony-doktrína, melynek során a teljes média Fidesz-szócsővé silányítása s egyben 85-ös IQ-szinthez való bekalibrálása, elbulvárosítása folyik, kezd kibontakozni. A Somogyiban most közvetlenül szájon át kapjuk.

Kaposmérői fórum-ügy: primitív hazudozás, ostoba rágalmak, lejáratás – nagyjából erre számíthat a közvélemény a Fidesztől és a helyi médiától a következő két évben

Nagystílűen, becsületesen, fontos dolgokról – ahogy tőlük megszoktuk

Sok minden borzolhatja a kedélyeket Kaposváron és környékén, de az, amiből a helyi média Tardi Tamás újdonsült megyei közgyűlési alelnök segítségével nemrég „ügyet” habosított, az biztosan nem. Napjainkban számos építési-bontási hulladékbotránytól hangos a – mi is? – nos, hát a KAPOS-T és tényfeltáró munkája nyomán az országos média, ám e bűncselekményekben az említett helyi erők csupán cinkos hallgatással veszik ki a részüket. Erről mély csend van, viszont hatalmas médiaricsaj bírt kerekedni valami körül, ami csupán Prukner Gábor kaposmérői polgármester és Tardi Tamás főállású Gelencsér Attila-csicska vágyfantáziáinak izzadságos végterméke, nem több.

Mennybemenetel akciósan: így torzít az országos média, ha a lenézett, lesajnált vidékről van szó

Több lap, mint kolbász…

Az itt következő írás két alapvető okból született: egyrészt szigorúan tartanánk magunkat Kaposvár nagy tanítómesterének, Szita Károlynak örökbecsű mondásához, miszerint „Kaposvár a legjobbat érdemli”, így hírekből, hiteles, árnyalt, a valósághoz legközelebb álló információkból is. Ezt ma már nem kaphatják meg más forrásból. Aztán halálosan unjuk az országos sajtó lekezelő, érzéketlen, dilettánsan szenzációhajhász viszonyát a vidéki történésekhez, s ide kell sorolnunk sajnos az általunk egyébként sokat idézett hvg.hu, Index, 444, Magyar Narancs egyes tudósításait is. A következő két történet utóbbi szomorú jelenséget példázza, azt, hogy a médiumok, melyek hajlamosak – legtöbbször joggal – a politikusokat kárhoztatni a „Nagykörúton belüli” szemléletmód miatt, maguk sem sokkal különbek.

Vendetta a Kontrássy utcán: kirúgások utáni villongás az egykori somogyisok közt

Átlátszó bizonyítvány-magyarázat

Talán még nem kell részleteiben felidézni a kaposvári médiaviszonyokban tavaly ősszel-télen bekövetkezett változásokat: a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opimus Press megszerezte a Somogyit is birtokló Mediaworks többségi tulajdonát. Egy hónap múlva kirúgták Ficsór János kiadóvezetőt, Czene Attila felelős szerkesztőt, és a korábban nyugdíjazott egykori MSZMP-apparatcsikot, Lengyel Jánost nevezték ki a szerkesztőség élére. Két munkatársnak két hét múlva mennie kellett, a legkevésbé sem titkolt politikai megfontolásból. Nemrég egyikük, Vas András alkalmasnak látta az időt, hogy az Átlátszó hasábjain apróra beszámoljon a „szabad” Somogyi utolsó napjairól, mindeközben belerúgjon egy embereset korábbi főnökébe, Czenébe, aki ezt nem hagyta szó nélkül.

Kamarai játékok, avagy Parragh László Kaposváron mondta el a maga kis őszödi beszédét

… amit a tudósításokból persze kicenzúráztak

Akár ízekre is szedhetnénk a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara évi rendes önünneplő szeánszát, amely február 14-én zajlott, mondhatni „természetesen” az országos elnök részvételével. Nem tesszük, mert nem akarnánk a fő attraktor, Parragh úr elől elvenni rivaldafényt. Mert amúgy volt itt minden, mi szem-szájnak: nem maradhatott el pl. a szokásos Nógrádi György-féle nagyívű külpolitikai értékelés, és a szintén kötelező körítés a fantasztikus gazdasági sikerekről, a fényes jövőről, amely természetesen EU-s pályázati pénzek köntösében fog beköszönteni a Kánaán-várományos Somogyra. Merthogy ez a szegény, szegény megye hosszú évtizedek óta mindig csak áll az előtt a bizonyos fényes jövő előtt, ami az istennek sem akar jelenvalóvá válni. De majd most, kétségkívül.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.