Tag Archives: Somogyi Hírlap

Mennybemenetel akciósan: így torzít az országos média, ha a lenézett, lesajnált vidékről van szó

Több lap, mint kolbász…

Az itt következő írás két alapvető okból született: egyrészt szigorúan tartanánk magunkat Kaposvár nagy tanítómesterének, Szita Károlynak örökbecsű mondásához, miszerint „Kaposvár a legjobbat érdemli”, így hírekből, hiteles, árnyalt, a valósághoz legközelebb álló információkból is. Ezt ma már nem kaphatják meg más forrásból. Aztán halálosan unjuk az országos sajtó lekezelő, érzéketlen, dilettánsan szenzációhajhász viszonyát a vidéki történésekhez, s ide kell sorolnunk sajnos az általunk egyébként sokat idézett hvg.hu, Index, 444, Magyar Narancs egyes tudósításait is. A következő két történet utóbbi szomorú jelenséget példázza, azt, hogy a médiumok, melyek hajlamosak – legtöbbször joggal – a politikusokat kárhoztatni a „Nagykörúton belüli” szemléletmód miatt, maguk sem sokkal különbek.

Vendetta a Kontrássy utcán: kirúgások utáni villongás az egykori somogyisok közt

Átlátszó bizonyítvány-magyarázat

Talán még nem kell részleteiben felidézni a kaposvári médiaviszonyokban tavaly ősszel-télen bekövetkezett változásokat: a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opimus Press megszerezte a Somogyit is birtokló Mediaworks többségi tulajdonát. Egy hónap múlva kirúgták Ficsór János kiadóvezetőt, Czene Attila felelős szerkesztőt, és a korábban nyugdíjazott egykori MSZMP-apparatcsikot, Lengyel Jánost nevezték ki a szerkesztőség élére. Két munkatársnak két hét múlva mennie kellett, a legkevésbé sem titkolt politikai megfontolásból. Nemrég egyikük, Vas András alkalmasnak látta az időt, hogy az Átlátszó hasábjain apróra beszámoljon a „szabad” Somogyi utolsó napjairól, mindeközben belerúgjon egy embereset korábbi főnökébe, Czenébe, aki ezt nem hagyta szó nélkül.

Kamarai játékok, avagy Parragh László Kaposváron mondta el a maga kis őszödi beszédét

… amit a tudósításokból persze kicenzúráztak

Akár ízekre is szedhetnénk a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara évi rendes önünneplő szeánszát, amely február 14-én zajlott, mondhatni „természetesen” az országos elnök részvételével. Nem tesszük, mert nem akarnánk a fő attraktor, Parragh úr elől elvenni rivaldafényt. Mert amúgy volt itt minden, mi szem-szájnak: nem maradhatott el pl. a szokásos Nógrádi György-féle nagyívű külpolitikai értékelés, és a szintén kötelező körítés a fantasztikus gazdasági sikerekről, a fényes jövőről, amely természetesen EU-s pályázati pénzek köntösében fog beköszönteni a Kánaán-várományos Somogyra. Merthogy ez a szegény, szegény megye hosszú évtizedek óta mindig csak áll az előtt a bizonyos fényes jövő előtt, ami az istennek sem akar jelenvalóvá válni. De majd most, kétségkívül.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.

„A Párttal, a néppel egy az utunk”: szépen formálódik a kaposvári média-gólem

És hány álláskereső is van Somogyban?

Az álmoskönyvek szerint talán nem szerencsés két, egymást követő cikkben is a médiával foglalkozni, de ezt most így hozták az események. Voltaképpen a KAPOS-T soha nem is a médiával foglalkozik, hanem azzal, hogy a helyi közélet eseményei hogyan tükröződnek bennük, illetve hogyan próbálják befolyásolni az egyes médiumok – nyilván politikai indíttatásból – a történéseket. Most, hogy már két teljes hónapja új vezetése van a Somogyi Hírlap-Sonline kombónak, amúgy sem haszontalan egy röpke elemző pillantást vetni rájuk: hogyan változott a hangnem, a témaválasztás, hogyan igazodnak az új tulaj elvárásaihoz. Nem árulunk el nagy titkot, ha megsúgjuk: a Somogyi Göb… Mészáros Lőrinc élcsapatává képezte magát hetek alatt. Hogy ezt most némi aktualitással is meg tudjuk toldani, tiszta haszon.

Mélyponton a helyi demokrácia Kaposváron: az önkormányzat titokban tartja az évi közmeghallgatást!

A gumiégetésnél is lehet mélyebbre süllyedni…

Szita Károly és a helyi hatalmat gyakorló (?) Fidesz-válogatott ismét kitett magáért: közismert, hogy a helyi demokráciát szabályozó önkormányzati szervezeti és működési szabályzat szerint a költségvetési rendelet elfogadása előtt „közmeghallgatást kell tartani” a városban, ahol „a helyi közügyeket érintő kérdésekre és javaslatokra a Hivatal választ ad”. És tudják, mikor lesz a közmeghallgatás? Nem? Nem csoda, ugyanis a százmilliókkal kistafírozott, tányérnyaló szemétládák gyülekezete, melyet valami rejtélyes oknál fogva helyi médiának neveznek (100%-ban beleértve most már a Somogyit is) bizony elfelejtett hírt adni róla. A városháza honlapjának főoldalán pedig tetszenek tudni, mi olvasható két friss hír között? Nem vicc: a tavalyi, 2016-os meghallgatás időpontja – nem tudunk másra gondolni – szándékos megtévesztésül.

Elfogtunk egy jelentést: a büszke városszolga rajta tartja a szemét az ellenségen

Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában

Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.

Gyertyagyújtás a sajtószabadság ellen folytatott háború áldozatainak tiszteletére

Alakoskodó-szobor, 2016. december 21. 17.30

Mindenre, ami miatt a KAPOS-T létrejött, rácáfoltunk volna, ha szó nélkül hagyjuk a Somogyi Hírlap körül zajló eseményeket. Habár több írásunkban is kifejtettük már, hogy miért tekintjük a sajtószabadság lábbal tiprásának mindezt, úgy éreztük, tartozunk még egy egyértelmű gesztussal, és ezért invitáltuk a hozzánk hasonlóan érzőket tegnap este a Noszlopy utcai „Alakoskodó” szoborhoz egy csendes, szolidaritásunkat és a történtek miatti tiltakozásunkat kifejező kis „flashmobra”. Miután arra nem számítunk, hogy a helyi sajtó, beleértve a jelenlegi Somogyit, hírt ad majd a történtekről, ám szeretnénk, hogy nyoma maradjon, így hajszálnyit letérve az elegancia ösvényéről, magunk tesszük közzé, amit az eseményen elmondtunk.

Dübörög a Fidesz-húsdaráló: ma elbocsátották a Somogyitól Fónai Imrét és Vas Andrást

Munkavégzés alól azonnali hatállyal felmentve

A baljós előzmények után számítani lehetett arra, hogy a hóhérmunkát nem hagyják félbe: ma eltávolították a Somogyi Hírlaptól a két leginkább kritikus hangú, mellesleg legalaposabb és szakmai-újságírói értelemben legjobb munkatársat. Csermely Péter hétpróbás médiasakál, az újdonsült vezérigazgató jobbkeze személyesen végezte az egzekúciót: „áttekintették” az érintettek ez évi munkásságát, és ennek alapján hozták meg a rögtönítéletet. Nyilván nem így volt: ahogy Lengyel János kinevezése mögött, úgy e lépés hátterében is Szita Károlyt sejthetjük. Ebből amúgy az is látszik, hogy az új főszerkesztőre gyakorlatilag semmi sincs bízva.

Rendkívüli: leváltották a Somogyi Hírlap teljes vezérkarát, lapáton Ficsór János és Czene Attila!

A hosszú kések délelőttje Kaposváron

Csak idő kérdése volt, s jóstehetség sem kellett hozzá: miután az Orbán Viktor-közeli Mészáros Lőrinc-közeli Opimus Press megvette a Mediaworksöt, és napokon belül kinevezték a legmocskosabb kezű sajtórenegátot, Liszkay Gábort vezérigazgatónak, világos volt, hogy éppen ilyen rövid úton megindítják majd a mészárlást a megyei lapoknál. Ez történt meg a mai nappal, és, amint az a Mediaworks szűkszavú közleményéből kiderül, a Somogyi új főszerkesztője valójában meglehetősen régi darab: visszatért Lengyel János, aki már egyszer ült ebben a Jávori Béla és Kercza Imre által alaposan lehasznált székben. Lengyelről tudni kell azt is, hogy az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának politikai munkatársi beosztásából fújták át a szelek a Somogyi szerkesztőségébe, így aztán nem lepett meg senkit, hogy ő volt a mindenkori Somogyi-főszerkesztők közül az, aki a legjobb kapcsolatokat ápolta Szita Károllyal – nyilván harcostársi alapon.