Tag Archives: Somogyi Néplap

Mit szólnának, ha azt mondanám, hogy 1977-ben nagyobb sajtószabadság volt Kaposváron, mint napjainkban?

Szomorú mese 2019-ből

Ha nagy ritkán eljutunk egy-egy nívósabb kulturális rendezvényre, előfordul, hogy valóságos kis fogadóórát kell tartani ezer éve nem látott kedves ismerősöknek, mert szinte mindenkinek van legalább egy elmesélendő-megírandó története. Így volt ez a Rippl-Rónai „fesztivál” gagyikavalkádjából kimagasló Szakértők-koncert után is: egyikük a címben idézett talánnyal vezette fel a sztoriját. Amely – s éppen ez benne a tragikus – nem Orbán Viktorral kezdődik, és nem Szita Károly a vége, csupán egy, mondhatni bosszantó apróság a mindennapjainkból. Egy ártatlan, jobbító szándékú megfigyelés, amelyre a Somogyi Hírlap egyik munkatársa azt mondta emberünknek: ez itt nem fog megjelenni, fordulj inkább a KAPOS-T-hez. Mit mondjunk: elég baj ez nekünk, mert intézménnyé válni sosem állt szándékunkban.

Rendkívüli: leváltották a Somogyi Hírlap teljes vezérkarát, lapáton Ficsór János és Czene Attila!

A hosszú kések délelőttje Kaposváron

Csak idő kérdése volt, s jóstehetség sem kellett hozzá: miután az Orbán Viktor-közeli Mészáros Lőrinc-közeli Opimus Press megvette a Mediaworksöt, és napokon belül kinevezték a legmocskosabb kezű sajtórenegátot, Liszkay Gábort vezérigazgatónak, világos volt, hogy éppen ilyen rövid úton megindítják majd a mészárlást a megyei lapoknál. Ez történt meg a mai nappal, és, amint az a Mediaworks szűkszavú közleményéből kiderül, a Somogyi új főszerkesztője valójában meglehetősen régi darab: visszatért Lengyel János, aki már egyszer ült ebben a Jávori Béla és Kercza Imre által alaposan lehasznált székben. Lengyelről tudni kell azt is, hogy az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának politikai munkatársi beosztásából fújták át a szelek a Somogyi szerkesztőségébe, így aztán nem lepett meg senkit, hogy ő volt a mindenkori Somogyi-főszerkesztők közül az, aki a legjobb kapcsolatokat ápolta Szita Károllyal – nyilván harcostársi alapon.

Bencsik, a kincs, avagy egy makulátlan elme örök ragyogása

Kígyótojás a sajtónapi ráadás

Hogy az érett Brezsnyev-Ceaucescu-korra emlékeztető ünnepi beszédek után tényleg ne legyen még egy halvány reménysugár sem: olyan újságírónagyság kapott kitüntetést március 15-e alkalmából a kormánytól „magas színvonalú” működéséért, aki valaha Kaposváron, a Somogyi Néplapnál szívta magába mindazon nedveket, melytől minden sor, mely kikerült a keze alól, élettel s hittel telivé, igazzá és nemessé vált. Bencsik András azt, amitől munkái különleges színt, hangzást és illatot kapnak, javarészt itt tanulta városunkban, somogyi téeszek szocialista brigádjairól szóló, rendszer-kompatibilis újságírói feladatai során. Egy 2002-ben írott cikkünk újraközlésével emlékezünk meg róla: akkor, daliás időkben, a vereség után, félig-meddig illegalitásban élesztgette a tüzet, öntötte a lelket a csüggedőkbe Bayer Zsolt nevű harcostársával.