Tag Archives: Sonline

Itt a bizonyíték a cenzúra működésére a fideszes lapnál: átírták a neves rendező túl kemény mondatait

„Mint egy rossz ír maffiafilmben”: így hamisította meg a Somogyi Hírlap a Znamenák Istvánnal készült interjút

Meglepődtünk kissé, mikor néhány napja Znamenák István színész-rendezőt láttuk feltűnni a Sonline címoldalán. “Znamiét”, aki annak idején, 2008-ban a vezéráldozata volt a kaposvári színházi botránynak. Amint talán még néhányan emlékeznek, Babarczy László 2007-ben távozott a Csiky Gergely Színház éléről, s maga helyett Znamenák Istvánt javasolta – Mohácsi János művészeti vezetővel – a társulat és a szakma támogatásával. Általános megdöbbenésre a kaposvári önkormányzat csak egy évre bízta meg őket. Szita Károly polgármester akkor az ülés után állítólag arról próbálta meggyőzni a megdöbbent színháziakat, beleértve a távozó Babarczy Lászlót, hogy „sajnálom, nem tudtam keresztülverni a Fidesz-frakción” a négy évre történő kinevezést.

Mese a perverz mókusról és a fajtalankodó borzról: Lengyel János pártcsinovnyik irodalmi munkássága

Az írástudatlanok csak magukat árulják el

Vita bontakozott ki a somogyi közbeszédben egy, a Magyar Narancsban nemrég megjelent portrécikk kapcsán, mely a jeles írástudóról, mármint Lengyel Jánosról, a Somogyi főszerkesztőjéről szól, feltárva pártállami múltját, felidézve akkori, jelen beosztásával szöges ellentétben álló kijelentéseit. Ám a történet korábbi, s nem ezzel kezdődött: a siófoki közösségi oldalakon régóta zajló, elmérgesedett vitát Lengyel szerkesztő abszolút etikátlan és szakmaiatlan módon átvitte az újságjába.

Nagy média-összeborulás, súlyos beismerés: lopott pénzből épült ki a Fidesz sajtóbirodalma

Mészáros Mikulás, az ajándékozó

Kissé szokatlan esetnek lesznek tanúi most a KAPOS-T olvasói: áthágjuk a magunk szabta korlátokat, és néhány gondolat erejéig – a minapi médiaesemények apropóján – országos vizekre kalandozunk helyi ügyek helyett. Nyilván sokan tudják, mi történt: gyakorlatilag az egész jobboldali-kormánypárti médiaportfóliót besöpörték egy alapítvány alá, lényegében megvalósítva a Kádár-rendszer Tájékoztatási Hivatalát, amely a teljes tömegkommunikációt felügyelte 1988 előtt. Egyszemélyi uralom, kliensrendszer, zsebből irányított államhatalmi szervek, állami finanszírozású, felügyelet alatt álló média – mi kell még? Mármint ahhoz, hogy végre felébredjünk.

Száj, száj, sólyomszárnyon: enyhén perverz politikai kvízjáték a Somogyiban

Újabb állomás a totális szellemi leépülés felé vezető úton

Nem hinnénk, hogy sokan volnának, akiknek az emberi száj közeli, hangsúlyos ábrázolását vagy akár említését minimum másodjára ne a szexualitással társítanák. (Elsőre persze, magyarok lévén, nyilván a csülkös pacallal.) És ezekben a vészterhes időkben, mikor egy eltévedt pillantásnak is végzetes következményei lehetnek, veszélyes ez. Ilyenkor még a nagyon egyértelmű dolgokat is hajlamosak vagyunk félreérteni, főleg, ha egy, amúgy világéletében prűd és álszent, a pártállamból ittfelejtett megyei újság kezd disznólkodni. Mintha egy ministránsgyerek a misén a merevedése igénybe vételével himbálná a turibulumot. A Habony-doktrína, melynek során a teljes média Fidesz-szócsővé silányítása s egyben 85-ös IQ-szinthez való bekalibrálása, elbulvárosítása folyik, kezd kibontakozni. A Somogyiban most közvetlenül szájon át kapjuk.

Kaposmérői fórum-ügy: primitív hazudozás, ostoba rágalmak, lejáratás – nagyjából erre számíthat a közvélemény a Fidesztől és a helyi médiától a következő két évben

Nagystílűen, becsületesen, fontos dolgokról – ahogy tőlük megszoktuk

Sok minden borzolhatja a kedélyeket Kaposváron és környékén, de az, amiből a helyi média Tardi Tamás újdonsült megyei közgyűlési alelnök segítségével nemrég „ügyet” habosított, az biztosan nem. Napjainkban számos építési-bontási hulladékbotránytól hangos a – mi is? – nos, hát a KAPOS-T és tényfeltáró munkája nyomán az országos média, ám e bűncselekményekben az említett helyi erők csupán cinkos hallgatással veszik ki a részüket. Erről mély csend van, viszont hatalmas médiaricsaj bírt kerekedni valami körül, ami csupán Prukner Gábor kaposmérői polgármester és Tardi Tamás főállású Gelencsér Attila-csicska vágyfantáziáinak izzadságos végterméke, nem több.

Szolidaritási nyilatkozat: mélységesen együttérzünk a Somogyival, kiváltképp az olvasókkal

Fekete Péntek a Kontrássy utcában

Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, ám rajtunk kívül mégsem mondta ki senki: a Fidesz, Mészáros Lőrinc képében nemcsak elfoglalta a vidéki nyomtatott-online média túlnyomó részét, de a fess vőlegény nem sokat ceremóniázott a nászéjszakával sem. Nyilvánosan, mondhatni a násznép szeme láttára vágta gerincre a hamvas ártatlanságnak éppen nem mondható aráját, midőn a szokásosnál is szervilisebb, nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló Orbán Viktor-interjúval a főoldalán nyitott az új idők felé. Ma délre már egy ország röhögött azon, hogy az összes Mediaworks-tulajdonú megyei lap ugyanazzal a címlappal jelent meg, s a netet ellepték a képek, melyeken, mintha klónozták volna őkelmét. És, hogy maradéktalan legyen a tiszta, száraz érzés: a cikket természetesen kommentálni sem lehet. Mi lesz így a szorgos, ám annál büdösebb szájú fideszes bérugatókkal? Mehetnek vissza a balettbe ugrálni?

Hát itt a vége: egy Mészáros Lőrinc-közeli cég felvásárolta a Mediaworksöt, így a Somogyi közvetlenül a Fidesz irányítása alá került

Temetni fogjuk, nem dicsérni

Totális diktatúrában totális sajtóellenőrzés van, e fronton pedig csapataik egyre-másra aratják a győzelmeket. Nincs nehéz dolguk. A Népszabadság működésének terrorista akcióhoz hasonlóan alattomos leállítása után már annak, aki a legkisebb figyelemre is méltatja még a hazai sajtó helyzetét, nem lehettek illúziói: a Mediaworks vezetőinek aljas húzása előre vetítette a szintén náluk lévő megyei lapok sorsát (is). A Népszabadság elpusztítása előfeltétele volt egy sokkal nagyobb és a hazai nyilvánosság szempontjából halálosabb „üzletnek”: az ún. vidéki lapportfólió eladásának, amelynek a Somogyi Hírlap-Sonline is a része. Most megint átléptek egy határvonalat: lehet fogalmazni a gyászbeszédeket.

Útadó 2.: Szita Károly sokatmondó hallgatása

Legszívesebben könnyekre fakadnánk, olyan megható, hogy a kaposvári médiumok többsége milyen kétségbeesetten kapaszkodik minden, sikernek elkönyvelhető apróságba, legyen az óvodás vetélkedő vagy színházi futóverseny. Most például az az ováció tárgya, hogy Szita Károly lett a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke. Azt persze elfelejtik hozzátenni, hogy nem saját teljesítményének köszönhetően: elődje, Kósa Lajos kényszerűségből távozott, hiszen idéntől már nem lehet egyszerre képviselő és polgármester, így – az utóbbiról lemondván – nyolc év után átadta a stafétát a társelnöknek, Kaposvár kiérdemesült „első emberének”. Miután a történelmi pillanat nagyjából egybeesett a kormány által frissen bejelentett „útdíjasítással”, a közéleti szereplés elemi logikája azt diktálta volna, hogy az új elnök jelentse be azt, hogy a Szövetség nem támogatja a durva sarcot, mely különösen egyes vidéki városok, pl. Kaposvár számára jelent hátrányt. Nem így történt: Szita Károly a tőle megszokott bátor kiállást tanúsítva némán üldögélt, míg a leköszönő elnök, Kósa bekiabált egy hangfogósat a kocsmaablakon.