Tag Archives: statisztika

Belecsinált a ventilátorba a Kaposvár Most: kígyót melenget a keblén Szita Károly polgármester?

Vörös riasztás az ingatlanpiacról

Mikor belekezdtünk a KAPOS-T projektbe, álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen jól fogunk szórakozni. Savanyú, unalmas számkukackodásra, jogszabály-bogozgatásra számítottunk, ehelyett móka van, kacagás kifulladásig. Persze a Patyomkin-műsor legjobb ellenszere mindig is az volt, ha kiröhöghettük az ügyeletes képmutogatót: Szita Károly most épp egy „még erősebb” Kaposvárt álmodik, a régió vezető gazdasági erejévé kívánja tenni a várost, új iparosítással. Aztán csak jönnek szembe azok a qrva számok, csak jönnek… ám annál szörnyűbb nincs, mint mikor a leghűségesebbnek hitt cselédünk borítja a fejünkre az éjjeliedény tartalmát.

Heuréka: a pártellenzék talált egy számot a sok között, amely kedvez nekik, és persze csodák is történhetnek

Esőtánc a sivatagban

Orbán Viktor nemrég a bajtársiasságról hazudott egyet, s az ellenzék, amely emiatt átkozza, saját kampányában aggály nélkül megengedi magának ugyanezt, Kaposváron pedig még büszke is rá. Ez sok más mellett ebben az „esélyekről” szóló végtelenül defektes show-műsorban is így van: a Kaposváriakért Egyesület és a pártok szemérmetlenül egyoldalú képet próbálnak festeni a dolgok helyi állásáról egy kiragadott adat segítségével. Érdemi mondanivaló híján csak annyit tudnak harsogni, hogy „ők az esélyesek”, pedig erről szó sincs: minden jel arra mutat, hogy Kaposváron most is a Fidesz az esélyes.

Amikor szembejön a valóság: Kaposváron csökkent legjobban a népesség az elmúlt hét évben, viszont itt épült a legkevesebb lakás

Újabb tételek a fantasztikus sikerek listáján

És ez így logikus, vághatná rá felindulásból a felületes szemlélő, hiszen kevesebb embernek kevesebb lakásra van szüksége. Ámde az új lakásba költözés sokkal inkább a gazdasági előrelépés, mint népszaporulat függvénye, s ebből, úgy tűnik, Kaposváron szerényen mérnek. Ugyanez a helyzet a lélekszámmal: más módon, más összefüggésben, de alapvetően mégis a gazdasági élettel van kapcsolatban, hiszen jó időkben a „kisbabáknak van kedvük megszületni” (most nem annyira), s a polgárok fiatal, hadrafogható, GDP-termelő színe-java sem menekül fejvesztve onnan, ahol jók a kilátások. Persze nem vagyunk statisztikusok, s a KAPOS-T olvasóit sem kívánjuk azzá képezni, így aztán csak erre két végtelenül egyszerű adatra vetnénk egy-egy pillantást, s annyit előre bocsáthatunk: sem utcabált, sem tűzijátékot nem érdemes szervezni miattuk.

Csak azért sem lesz rendőrőrs a Donnerben, avagy miről árulkodnak a bűnügyi statisztikák?

Első rész: a Somogyi Hírlap lázadása

Kissé meg is lepett bennünket ennek a május végén megjelent cikkecskének a bátorsága, amely előszedte az örökzöld kaposvári témát: a donneri közérzet-közbiztonság kérdését. Kisebb csoda ez most, a Mészáros Lőrinc-korszakban, de a szerző szóvá teszi, hogy a legendás söröskorsó-szökőkút környékén újból afféle nemkívánatos kitelepülés tanúi lehetnek az arra járók. Sőt, még azt is felemlegeti, hogy 2015-ben több, mint 1700 itteni lakos aláírását gyűjtötték össze annak érdekében, hogy állandó rendőrőrs települjön a városrészbe. Ebből persze nem lett semmi, ám most, az újabb panaszos hangokra már sokkal egyszerűbben reagált az új rendőri vezetés: lazán leoltják az okvetetlenkedő újságírót, s persze azokat a donnerieket is, akiknek a nevében szólni merészelt.

Megjöttek az első negyedéves statisztikai adatok: Kaposvár éppen olyan tragikus foglalkoztatási mutatókat produkál, mint korábban

Közmunka, avagy az esélytelenek nyugalma

Szita Károly, Kaposvár nagy gondolkodója éppen mai, szokásos – nyilván Orbántól ellesett – alákérdezős interjújában lelkendezett azon, mennyire erősödik a helyi gazdaság. Konkrétumot ugyan nem sokat említett, kivéve, hogy a Metyx nevű török cég, amely a Nabi telephelyét vette meg, száz fős létszámfejlesztést tervez – majd, egyszer. Mi viszont figyelemmel kísérjük a Belügyminisztérium adatait, s ebből éppen a polgármesteri öndicshimnusz ellenkezője derül ki: Kaposvár egy tapodtat sem halad előre azon az úton, amelyen ma már szinte minden megyei jogú város, ahol valóban javulnak a foglalkoztatási mutatók. A város egyhelyben jár, vezetője és a neki szolgáló lakájmédia pedig egyre reménytelenebbül mantrázza a semmit.

Foglalkoztatási adatok: Szita Károly hazudik, és a közmédiától még pénzt is kap érte

… a helyzet viszont ennél is sokkal rosszabb

Habár rendszeresen írunk róla, úgy tűnik, nem lehet elégszer: a munka, munkahely, keresetek a legkritikusabb téma nyilván nemcsak Kaposváron, de itt különösen. És ha Kaposvár polgármesterének, valamint a testhajlataiban tenyésző helyi médiumoknak nem zsenánt, akkor nekünk sem: ha ők akár minden hónapban monomániásan ugyanazt ismételgetve kiállnak a nyilvánosság elé a szerintük egyre jobb kaposvári foglalkoztatási adatokkal, akkor mi is kiállunk azok cáfolatával. Ugyanis egészen egyszerűen az a helyzet, hogy Szita Károly a tények durva meghamisításával próbálja elhitetni a város polgáraival, hogy minden rendben van, és javulnak a foglalkoztatási mutatók.

 Kovács úr levele: a csapos közbeszól

Kivételesen nem a betonoroszlános-irigységillatú-rendőrgázoló Kovácsról lesz szó, habár ma ő a Kaposvár-jelenség és nem a Csiky Gergely Színház. Most Kovács Bálint nyugdíjasról szólnánk, (ő nevezi magát így) aki, mondhatni rendszeres levelezője a Somogyi Hírlapnak. Terjedelmes szövegeiben jellemzően közgazdasági témákat boncolgat, előszeretettel nyúl statisztikákhoz, és rendszerint nem mulasztja el ostorozni a politikai elitet és az értelmiséget, ahogyan a tegnap megjelent műben sem. Nem fűt bennünket különösebb lelkesedés, sem azért, hogy a „Somogyi” cikkeivel, sem, hogy egy notórius sajtólevelező – mégoly szorgos munkával összerótt – terjengős dolgozatával foglalkozzunk, de, annak, hogy mégis megtesszük, fő oka, hogy még hiszünk benne, hogy ki kell, ki lehet alakítani Kaposváron is azt a virtuális teret, amelyben közös dolgainkról diskurzust folytathatunk, ám ehhez végre vitatkozni is megtanulhatnánk. Hogy mit és hogyan nem szabad, arra Kovács Bálint írása kiváló példa.