Tag Archives: színészképzés

A Rátóti Zoltán, Szita Károly és a jobbos-fasiszta csőcselék által Kaposvárról elüldözött Mohácsi Jánossal büszkélkedik a Csiky Gergely Színház:

… tessék mondani, lehet itt még valahová süllyedni?

Alávalóságban, pimasz cinizmusban, gátlástalan hírnév-vadászatban, hazugságban, talpnyalásban, mások tollaival való ékeskedésben? Van ennek a dögkútnak feneke, elérjük egyáltalán valamikor? Pánikra persze nincs ok, ez csupán a NER rendes zsigeri, avagy bélmozgása. Annyi történt „mindössze”, s ennek megfelelően lesz rövid is a bejegyzésünk, hogy a hamarosan elkövetkező Pécsi Országos Színházi találkozó honlapján közzétettek egy látványos kis statisztikát arról, hogy ki, hányszor és milyen díjakat ért el a hazai színházi élet legfontosabb seregszemléjén.

Amint a honlapról kiderül, a színházak díjazotti „örökversenyében” a Csiky Gergely Színház az előkelő harmadik. És ez nyilván büszkeséggel tölti el őket, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy ezeknek a díjaknak a nagy részét a színház annak a Mohácsi Jánosnak köszönheti, aki a rendezői örökrangsorban viszont az abszolút rekorder. És akit méltatlan, mondhatni gyalázatos körülmények közepette üldöztek el szó szerint Kaposvárról, úgy a színháztól, mint a Kaposvári Egyetem színészképzéséből is. Ekkora öngólt már régen rúgtak, s ekkora, megalázó pofont már régen kaptak a kedves kaposvári kultúrpribékek.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.

Nyomokban Kaposvárt tartalmazó kisebb csodák: 56-os darabra készül a k2 Színház

„Üdítően bátor új színház született”

Nyilván előfordult már a történelem során, hogy egy átlagnál ambiciózusabb, többet és újat akaró fiatalokból álló színészosztály (magja) együtt maradt, és létrehozott valami eredetit. Sok minden segít ebben: az együtt töltött évek, az összecsiszolódás, a közös élményvilág, és persze azok a meghatározó tanáregyéniségek, akik a legjobb esetben a felszínre hozhatják azt a tehetséget és alkotóerőt, ami az ifjúságban természeténél fogva megvan. Persze sok-sok körülmény szerencsés együttállása mellett tengernyi szorgalom, kitartás és elszántság szükséges ahhoz, ami a k2-nek sikerült: néhány év alatt – részben még kaposvári színészhallgatókként – a magyar független színházi szféra elismert alkotógárdája lettek.

Újabb színészképzős történetek: helyezkedőművészet és bosszúkultusz felsőfokon

Leépülőben Kaposvár:  színésznövendékek kicsapva a legelőre

Gyors egymásutánban két hír állította ismét a helyi és az országos figyelem fókuszába a kaposvári színészképzést: az egyik a negyedéves hallgatók nyílt levele az egyetem vezetéséhez, melyben nehezményezik osztályfőnökük, Kocsis Pál eltávolítását, a másik, ezzel látszólag össze nem függő, hogy az új, elsőéves osztály afféle „duális képzésben” működik majd a vezetés szándékai szerint: a Kaposvári Egyetem „együttműködési megállapodást” kötött a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal, és a színészhallgatók kéthetes váltásban töltik idejüket hol Kaposváron, hol a színházban. Nyíltszíni taps, hangos ováció a megváltónak. Az már senkinek nem tűnt fel, hogy Szikora János, a színház igazgatója milyen elegánsan tette helyre a lázas semmittevés jegyében született újabb Vidnyánszky-akciót…

Jelenetek a bábok életéből: Eperjes Károly újra Kaposváron

A címben megfogalmazott tényhez immár nem fér kétség, de azért arra ne számítson senki, hogy a Csiky Gergely Színház nagy generációja feltámad. Eperjes „Szamóca” Károly, aki ugyan csak rövid időre és néhány szerepre volt része a kaposvári legendának – 1980-ban ő volt Bereményi Géza Hamlet-átirata, a Halmi, és John Arden Élnek mint a disznók című, Ascher Tamás által színpadra állított darabjának főhőse – de ez elég volt ahhoz, hogy mind a helyi közönség, mind a színházi szakma mindörökre kaposvárinak tekintse. Most itt az új, a Vidnyánszky-féle szereposztás: Eperjes az induló színészosztály „gazdája”, osztályfőnöke lesz a Kaposvári Egyetemen.